Eger - hetilap, 1883
1883-08-23 / 34. szám
331 6. Valószínű, hogy a szőrzet borotvával távolittatott el, de a kihullás lehetősége sem zárható ki. 7. A körmöknek a bonczolás előtti hiánya nem zárható ki. 8. Valószinübb, hogy a hulla életében rendszerint nem foglalkozott durvább munkával, s nem járt mezítláb, de az ellenkező sem zárható ki. Az 1882. évi június 19—20. napjain teljesített bonczvizsgá- lat és azzal kapcsolatos eljárás folytán, tekintettel az orsz. közegészségügyi tanácsnak a hullára vonatkozólag kora, vízben lének tartama, foglalkozása, s a szőrzet miként eltávolítása tekintetében adott véleményére, azon gyanú merült fel, hogy az idegen hulla Solymosi Eszter ruháiba öltöztetve azon czéíból dobatott a Tiszába, hogy a bíróság félrevezetésével elfogadtassék azon tény, hogy Solymosi Eszter, mint a kinek álhulláján külsértés nyomai nem voltak, nem olyképen fosztatott meg életétől, amint azt Scharf Móricz vallomásában előadja. A gyanú e részben azon tutajosokra irányúit, kik a Csonkafüzes közelében voltak midőn a hulla megtaláltatott, és kik az őrizetükre bízott hullát, mig a községi elöljáróság a helyszínére érkezett, eltemették. Ezen tutajosok közül Hersko Dávid törvényszékileg hitelesített vallomásában, tutajos társa Matej Ignácz előadásával egye- zőleg beismerte, hogy midőn június 7-én tutajon Kerecseny mellett haladt el, régi ismerőse, Smilovics Jankel, ki épen akkor rakodott tutajánál, zsidónyelven azt kiáltotta át hozzá, hogy jó fizetésért szállitsqn el tutaján egy hullát, s midőn ő erre reá állott, azt mondta, hogy a hullát majd útközben átadja neki és akkor majd megmondja, hogy hova kell azt szállítani. Beismerte továbbá, hogy jún. 11-én Kis- és Nagy-Tárkány között kikötvén, este Smilovics Jankel szintén megérkezett s az elhozott hullát azon utasítással adta át neki, hogy azt tutaja alatt Dadáig szállítsa és ott ereszsze el. Elébb azonban a hullát azon ruhába öltöztesse, a melyet Eszlár alatt egy 30—35 éves barna asszony fog neki átadni s arra is kitanitotta, hogy a ruhadarabokat milyen rendben adja rá a hullára, s különösen, hogy azon kendőt, a melyben a papírba takart festék lesz, a hulla balkezére kösse. Jutalomképen 200 frtot Ígért és abból előlegül 5(3 irtot átadott. Beismeri, hogy a hullát átvette és azt Matej Ignácz segélyével, ki a történteknek véletlenül szemtanúja volt, tutaja alá húzta s oda erősítette. Továbbá, hogy június 16-án déltájban Eszlár alatt észrevette, hogy egy barna, 30—35 éves asszony, ruhaneművel a kezében ólálkodik a tisza-eszlári parton. — Midőn pedig délután Esz- láron alul a ladányi oldalon egy füzes mellett kikötöttek, 4—5 óra tájban a nevezett asszony csolnakon átjött a ladányi partra, s a füzesben a magával hozott csomó ruhát zsidónyelven mondott ezen szavakkal adta át neki: „Itt vannak a ruhák, Jankel küldötte neked a hullára.“ Beismerte végül Hersko Dávid, hogy a hullát Matej Ignácz segélyével még azon este az e czélra átvett ruhába öltöztették s azután ismét a tutaj alá helyezték, a honnan június 18-án midőn Tisza-Dadán felül a Csonkafüzesben kikötöttek, a hulla kiszabadult és partra vettetett. Smilovits Jankel törvényszékileg hitelesített vallomásában szintén beismerte, hogy 1882. évi június 5-től 14-ig Kerecsenyben vesztegelvén, ez idő alatt június 6-án, vagy 7-én régi ismerőse Vogel Amsei is oda érkezett s elbeszélvén neki a tisza-eszlári esetet, előadta, hogy miután Solymosi Eszter megölésével a zsidókat gyanúsítják, ez utóbbiak most egy Solymosi Eszteréhez hasonló ruházatba öltöztetett hullát akarnak a Tiszán leusztatni, s fölszólította őt, hogy vállalja el a hulla szállítását, előadván, hogy megbízóinak egyike Mendelovits Kisen vajnagi lakos. Vogel Amsei rábeszélése folytán ő a hullausztatást 500 írtért elvállalta, s előlegképen 80 frtot Vogel Amseitől fel is vett. Az alku megtörténtével Vogel Amsei azt mondotta, hogy a hullát két zsidó a szent- mártoni révben fogja neki átadni, utasítván őt, hogy azt tőlük át- vevén, Eszlárig szállítsa s ott ereszsze szabadon. Június 7-én szeklenczei tutajosok (Hersko Dávid és társai) haladván el Kerecseny mellett, minthogy közöttük felismerte régi ismerősét, Hersko Dávidot, sajkán elment annak tutajához s megbeszélvén vele a dolgot, Hersko Dávid a hullaszállitást 120 írtért elvállalta; mire ő utasította, hogy Tárkánynál kössön ki, a hol a hullát szándékozik neki átadni. Erre Hersko Dávid tovább utazott, ő pedig június 10-én este a hullának átvétele végett elindúlt a szentmár- toni révhez. Június 11-én reggel megérkezvén a szentmártoni révhez, a Tisza-parton Grosz Márton és Klein Ignácz tisza-eszlári zsidókat pillantotta meg, kik kocsiban a hullával reá várakoztak ott s miután magukat kölcsönösen megismertették, nevezettekkel ezek kocsiján Tárkányba utazott. Oda szállítva, délután 3 óra tájban Tárkányba érkezvén, a hullát a kocsiról levették s ő azt a kocsin volt, deszkából készített kis tutajon a vízbe vive, Hersko Dávidnak átadta s a kikötött jutalomból 40 frtot adott neki. A két tisza-eszlári zsidó tőle azzal vált el, hogy sietnek, mivel még a hulla ruházatáról kell gondoskodni, jelentvén, hegy azt az eszlári parton egy asszony fogja átadni s egyúttal kitanitván, hogy a hullát miképen kell felöltöztetni, különösen hangsúlyozván, hogy a festékes kendőt a hulla egyik csuklójára kell kötni s a hullát Tisza-Eszláron alól kell szabadon ereszteni. Vogel Amsei vádlott tagadja, hogy ő bízta volna meg Smilovics Jankelt a hulla szállításával. Vádlott Grosz Márton és Klein Ignácz szintén tagadják, hogy ők lettek volna azok, kik a hullát Szentmártonnál, illetőleg Tárkánynál Smilovicsnak átadták. Solymosi Eszternek az anyja és több asszonyok által felismert ruhái a t.-dadai csonkafüzesben kifogott hullán feltaláltatván, a gyilkosság és bűnpártolásra vonatkozó vád tekintetéből szükséges annak tüzetesebb megvizsgálása, hogy az említett hulla Solymosi Eszter hullája volt-e vagy nem ? (Vége köv.) Két javaslat. II. Javaslat a regálé megváltása tárgyában Mondja ki a törvényhozás, hogy az állam és a községek közösen megváltják a királyi kisebb haszonvételi jogokat, de nem ezek értékét, hanem csak öt, egész hét évi átlag szerint konstatált, évi jövedelmüket szolgáltatják ki, a regálé-jogosult földbirtok minden telekkönyvi tulajdonosának. Ezen czélból minden község részéről, a területén megváltott regálé jelenlegi évi jövedelme erejéig, az állam és a községek összesége által is garantirozott 6 frtos járadékjegyek bocsáttatnak ki, olyképen, hogy ha pld. valamely regálé-jogosult földbirtok jelenlegi, évi jövedelme 102 frtot tesz ki, annyi 6 frtos járadékjegyek állíttatnak ki az illető földbirtok részére, a hányszor 6 írt a 102 írtban benne foglaltatik. Az ily módon kibocsátott regálé megváltási járadékjegyek az illető regálé-jogosult földbirtok helyrajzi számjára szólnak s attól el nem különíthetők, illetve ahoz tapadva maradnak s a földbirtok nélkül másra át nem ruházhatók. A regálé-jogosult községek számára kibocsátott regalé-jára- dékjegyek az illető községekre szólnak s az azok után folyóvá teendő járadék csakis az alább felsorolt czélokra fordítható. A regálé-jogosult egyes földbirtoktest felosztása esetében pedig, az I. javaslatban erre nézve megállapított elvek irányadók. Az ilyképen a községek s az állam által megváltott regálé, a községek által kiküldendő megbízottak s az állami, pénzügyi közegek által egyedárúságként kezeltetik az egész országban. Az italok kicsiben való kimérése pedig , minden községben, az eddigi árakhoz, 100o/n-nyi áremeléssel történik. A többi királyi kisebb haszonvételi jogok, úgy mint a vadászati-, malom-, halászati- és vizjog stbi jogok, eddigi constatált évi bérleti jövedelmüknél, a körülményekhez képest, lehetőleg, szintén 100%-el magasabb bérleti összegért adandók ki. A regálé közpti alapba, a kezelési költségek levonása után, ily módon befolyandó évi jövedelemből, mindenek előtt a regálé megváltási jegyek után járó, évi járadék, utólagosan fizetendő két félévi részletben, tétetik folyóvá. A regálé-járadék kifizetése után fennmaradó nyereménynek 5%-ja regálé-járadékjegyek tartalék- alapjának képzésére fordittatik mindaddig, a mig az, a regálé után fizetendő évi járadéknak megfelelő tőke nagyságra növekszik fel és pedig oly nagyságra, hogy azon tőke az összes járadékjegyek után folyóvá teendő évi járadékösszeget, 3°/0-os kamatláb mellett is, fedezhesse. A nyereménynek fennmaradó 95°/0-a pedig, két egyenlő részben az állam és a községek között osztatik fel. A községek összeségére eső nyeremény összeg azon arányban oszlik fel az egyes községek között, a mily arányban ezek a nyereményhez járultak, nem lévén joga az egyes községnek többet igényelni, mint a mennyivel e nyereményhez járult. Az egyes községre ily módon eső nyeremény, a regálé jogosult község javára kiállított járadékjegyekből befolyó, évi összeggel együtt, első sorban járási szegény-, kór- és árvaházak, másodsorban községi, elemi, földmivelési- és ipariskolák, harmadsorban járási, magasabb fólmivelési- és ipariskolák felállítására és fenntartására, negyedsorban pedig a községi rovatai fedezésére fordit*
