Eger - hetilap, 1883
1883-06-07 / 23. szám
226 (lettek meg s egy hónapig folytak. A gyakorlati vizsgálatok a locomobil és cséplőgép kezelők részére az intézet udvarán e czélra felállított, és üzemben tartott locomobilok és cséplőgép mellett, a stabil gőzgépkezelők részére a fővárosi gőzmalmok és vízvezeték kazán és géptelepein tartattak. A tanfolyamot végzett 180 tanuló közül vizsgálatra jelentkezett 170, s ezek közül egysem bukott meg. A jelentkezettek közül locomobil, cséplő- és stabil gépek kezeléséről vizsgát tett 50, — locomobil és cséplőgépről 85, — a stabil kazánok és gépek kezeléséről pedig 35 tanuló. A mesterséget tekintve, volt: 107 lakatos, 10 esztergályos, 48 kovács és 5 gazdász. Jutalmul 25 tanulónak a következő tárgyak osztattak ki: 2 ezüst óra, 6 drb értékes rajzeszköz, 2 aczél- és 3 bőr szalagmércze és 12 a gőzgépek kezelésére vonatkozó szakkönyv. — „Széchényi öröké“. Uyczim alatt a Búd. Hirl. czikket közöl, melyből mint curiosumot, a következő részt emeljük ki: „Egy jó tanácsot adhatunk mindenkinek, aki nem gróf, nem gazdag, nem junker, nem kártyás: ne lépjen be a nemzeti kaszinóba. Fiatal nemes uraink, kik kapaszkodni szeretnek, hogy ők is „a társasághoz“ tartozzanak, elcsábítva hiúságuktól, gyakran megteszik ezen ballépést s későn bánják meg. Csalódva, megkoppasztva, a mágnás körök által tűrve, de nem akceptálva, eltévesztik kom oly életpályájukat, megszokják idejüket, erkölcseiket, vagyonukat vesztegetni s ha idejekorán eszükre nem térnek s nem menekülnek, ha a pazarlásban a dúsgazdag nagy urakkal versenyezni már nem bírnak, félretolatnak vagy megtörténik, hogy kilőhetnek. A kompánia először elszedi (?) pénzüket gavallér módon, azután megtámadja (?) kártyára tett becsületüket szintén gavallér módon. A pezsgős palaczk, a kártya és a pisztoly jelképei a nemzeti kaszinónak; előbb a dintm-dánom, azután nyervágy, végre a párbaj — ennyiből áll egy fiatal urnák élete, ki magát a nemzeti kaszinóba tagul felvéteti. Szülék vigyázzatok gyermekeitekre, hogy ha felnőnek, ne szédüljenek oly társaságba, hová nem valók. Hová csak azok valók, kiknek majorátusuk van, melyet elkölteni nem lehet s kiknek oly nagy nevük van, hogy takaródzni lehet vele. Mert aki belép a kaszinóba, annak pazaiolni kell, ha nem akar gyászos figura lenni a többi között. A tagságdij maga évi 200 forint; az ebéd a legdrágább; a kártyaasztalok el vannak lepve s a játék ezrekbe foly; a kártyapénz maga egy nagy kiadás, mert egyik fő jövedelmi forrása a kaszinónak, lévén az igen magas és soha kétszer egy játék nem járja; de állandó fiakker is kell, akinek saját fogata a fővárosban nincs; a kaszinó-piknikekben részt kell venni s egy báli jegy száz forint; a szabó számla ezer forint; vadászatra is illik menni két drága lóval, lovászszal és vadászszal; a futtatásról hiányozni nem szabad s legalább fogadni kell, ha mái istállót nem tart a szegényebb urfi; udvarolni valamely nagyvilági hölgynek és egy színésznőnek, kellemes időtöltés, s az utóbbi gyakran költséges szokott lenni; s végre ha az ember egész éjjel fenn volt s reggeli öt órakor jött, haza a kaszinóból, csak nem lehet kívánni, hogy nappal dolgozzék ? Ezen életmód igen sok fiatal embert tett már tönkre, de öreget is akárhányat. Ezek a bukott gavallérok egy külön speciest alkotnak Magyarországon, némelyik eltűnik, némelyik csekély hivatalt kap, némelyik a családnak terhére esik, némelyik professzionsspieler lesz s a kártyán keresi tovább kenyerét, és szerencséjét. A nemzeti kaszinóban az alapszabályok szerint hazárdjátékok tiltva vannak. Azért pár év előtt nagyba járta a nasi-vasi, egy bankár- konzorczium nem csekély előnyére, miglen a sok lefűzött fiatal balek „öregei“ felzúdultak, hogy az már mégsem való ide. Azután behozták a hazárdjátékot a biliárdon, a bankárok játszottak a labdákkal, a közönség páros és páratlan számokra — körülrakta a tekeasztalt pénzzel: egy „blikk“ s a bankár tudta a páros vagy páratlan számokra játszszék-e inkább ? Ezen mulatság is panaszokra adott okot és végre megszűnt. Most a „quinze“ van divatban, egy neme a kártyajátéknak, mely a gyakorlott, ügyes játszóknak nagy előnyöket nyújt a gyöngébbek fölött s igy bő alkalmat nyújt arra, hogy a kezdők és az idegenek pénze — kivált igy lóversenyek alkalmával, midőn herczegek és grófok érkeznek Budapestre s vendégei a kaszinónak — a játék mestereinek zsebébe vándoroljon.“ — ,, Magyar színészek és színésznők életrajzai, Adat-, Emlékéi Szinműtár ‘ czim alatt egy igen érdekes és nagybecsű vállalat első füzete küldetett be hozzánk, melyet a Kassán megjelenő „Szinészeti Közlöny“ szerkesztője, Báthory Románcsik Mihály, kiváló gonddal és gazdag, változatos tartalommal szerkesztett. Czél- ja: a magyar színművészet lényegével foglalkozó, hézagpótló történeti művet Írni, s az által a részben már összegyűjtött, részben még ezután gyűjtendő adatokkal, hozzá kíván járulni az egyetemes magyar színészet történetének megírásához. Az egész mű 50 füzetre azaz öt kötetre van megállapítva, minden egyes kötet 10 füzetet foglal magában. Az egyes fűzetek tartalmát képezendik: a vidéki magyar színészet jelenben működő összes tagjainak és mindazoknak életrajzai, élményei, naplói, akik a színészettől visz- szavonultak vagy akik már elhunytak. Továbbá feltalálhatok lesznek egyes fűzetekben még: egykorú följegyzések színészetünk múltjából, régi szinlapok, okmányok, szerződések, színházi törvények, jellemző adomák és több ezekhez hasonló adatok, végül az előadott színdarabok jegyzéke lesz mellékelve a szerzők, esetleg fordítók neveinek felsorolásával. Minden füzet kezdetben - a nyár nyomán — havonként egyszer jelenik meg, a téli évszakban pedig havonként kétszer, nagy 8-adrét alakú, három nyomtatott ivén. Ha azonban az előfizetők száma és a kelendőség időközben biztosítja a vállalat fennállását, azon esetben havonként három füzetet adnak ki és igy hamarább befejeződnék a nagy munka, mely egész kis könyvtárt fog képezni. Minden egyes füzet önálló egészet képez és 10—15 életrajzot fog tartalmazni. A díszesen kiállított első fűzet a következő érdekes tartalommal jelent meg: Életrajzok : Blalia Lujza kitűnő művésznőnkről; Barabás, Fejér Lilla régi színésznőről; Deézsy Zsigmond elhunyt veterán színészről ; Foltényi Vilmos, az örökifjú kedélylyel megáldott színészről; Horváth Vinczéné, a népszínház korán elhunyt kedves tagjáról; Mátrai B. Béla a kolozsvári nemzeti színház volt művezetőjéről; Miklósy Gyula színigazgatóról; Ivenézy Csatár, visszavonult színészről és Ujj Ferenczröl. Feltalálhatok az első füzetben : Miklósy Gyula naplójából emlékek és élmények ; — a kassai magyar szi- nésztársaság törvényei 1838/9 évről; egykorú följegyzések a magyar szinészéletböl; — apróságok és adomák azok életéből, kiknek életrajzai az első füzetben megjelentek; — régi szinlap és végül szinműtár. — Előfizetési ár: Tiz füzetre (az első kötetre) 3 frí. — Öt füzetre 1 fit 50 kr. — Egy füzetre 30 kr. mely összegek a „Szinészeti Közlöny“ kiadóhivatalába (Kassa, kovács- útcza 15. sz. a.) küldendők. Egy füzetnek bolti ára 40 kr. Kapható Budapesten Aigner Lajosnál s minden honi könyvárusnál. — Ajánljuk ez érdekes művet úgy a színészek, mint az irodalom- barátok szives figyelmébe. — A Zsarnay Győző kapitány ellen megindított fegyelmi eljárást Thaisz Elek főkapitány felfüggesztette és Zsarnay ügyét áttette a fenyitő törvényszékhez. E fordulatot az a körülmény idézte elő, hogy a fegyelmi vizsgálat folyamán oly adatok kerültek napfényre, melyekben a büntető törvénykönyv 479. §-ába ütköző büntetendő cselekmény jelenségei láthatók, a fegyelmi szabályok pedig azt rendelik, hogy ily esetben az iratok átteendők a fenyitő törvényszékhez. Az idézett §. kimondja azt, hogy az a közhivatalnok, a ki a reá bízott hivatalos titkot elárulja s ez által másnak kárt okoz, büntetendő cselekményt követ el. — A vetések állása. A fóldmivelési minisztériumhoz beérkezett hivatalos jelentések szerint a vetések fejlődése, főleg a hideg időjárás és hideg esőzések következtében kevésbé haladt előre, mint az az eddigi állapot szerint várható volt. Az őszi vetések a sok nedvesség folytán sok helyt, kivált az ország északi és dunántúli megyéiben ritkásak, részben sárgulni kezdenek ; mig az alföld déli részén és az erdélyrészi megyékben a túlbuja vetések részint már is megdőltek vagy megdőléssel fenyegetnek. Az őszi vetések általában az alföldön és a volt erdélyi megyékben kedvezőbben állanak, mint az ország többi részeiben; az ősziek és pedig főleg a rozsok, leginkább: Bars, Borsod, Hont, Görnör és Kis- Hont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Ung, Turócz, Baranya, Fejér, Somogy. Tolna, Zala, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Szabolcs, Szatmár, Torontói és Szolnok-Doboka megyék több vidékein ritkásak. Rozsda felől leginkább Tolna, Vas, Bács-Bodrog és Krassó-Szörény megyékből panaszkodnak. A tavaszi vetések ugyancsak az érintett mostoha időjárás folytán fejlődésükben elmaradtak és több helyt megritkultak. A május 21-én beállott gyenge fagy leginkább csak a felvidéken mutatkozott, a nélkül, hogy nagyobb károkat okozott volna, csakis a hüvelyes veteményekben tett kárt, A herevetések főkép az északi megyékben, részben fagy által megritkultak, részben lassan fejlődnek. A gyümölcs és szőlő állása mindeddig kedvező. — Budapesti értéktőzsde. (Koritz Antal és társa, Budapesti bank- és váltó-üzlet heti jelentése.) Juni. 4. Kedvező mozzanatot alig jelenthetünk. Az orosz koronázási manifestumtól, mint jelen- tőséges politikai ténytől, sokat várt a tőzsdei spekuláczió. Azonban e várakozásában csalatkozott. A manifestum lényegtelen kegyelmi tényekre terjeszkedett ki és nagyobb szabású political reformot nem ígért. Már maga ezen egyetlen mozzanat is hanyatló irányzatba terelte a tőzsdét és a franczia viszály Tonkingban csak 1