Eger - hetilap, 1883
1883-01-18 / 3. szám
19 Az ülés végén Tstóczy Győző intézett interpellácziót a miniszterelnökhöz Wimpffen gróf, párisi osztrák-magyar nagykövet esete tárgyában, utalva különösen azon levélre, melyet az elhunyt állítólag Hirsch báróhoz intézett. Ezen interpellatio igy hangzik : 1. Yan-e tudomása a t. miniszterelnök urnák azon, több budapesti lap által is közölt tényről, hogy gróf Wimpffen párisi osztrák-magyar nagykövet, a ki múlt év deczember 30-án Paris egyik utczáján főbe lőtte magát, báró Hirsch bankárhoz intézve, egy levelet hagyott hátra, melyben a szerencsétlen nagykövet Hirsch bárót egyebek közt azzal vádolja, hogy a monarchia keleti vasúti politikájára vonatkozó hivatalos eljárásában őt is megvesztegette s hogy ő, a nagykövet, a monarchia érdekei ellen elkövetett ezen bűnének tudatában adja meg önmagának a halált ? 2. Való-e gróf Wimpffennek ezen, először a berlini „Deutsches Tagblatt“-ban közölt levelében foglalt azon állítása, hogy ő az utolsó órában ezen ügyről Kálnoky gróf külügyminiszterhez egy általános jelentést intézett ? 3. Szándékszik-e a t. miniszterelnök ur ezen ügyről a háznak jelentést tenni, s egyúttal a közös külügyi kormánynál oda hatni, hogy ezen nagy feltűnést keltő ügyben a legszigorúbb vizsgálat rendeltessék el ? Másnap a képvíselőház átalánosságban és részleteiben is letárgyalta a fölebezések korlátozásáról szóló törvényjavaslatot. A többség a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadta, a részleteknél azonban Szemenyey János és Unger Alajos indítványára az igazságügyminiszter hozzájárulásával azt a módosítást tette, hogy azon esetekben, mezekben a bíróság fogságbüntetést szab ki, föltétlenül megengedtessék a fölebbvitel a harmadfokú bírósághoz is. Aztán Tisza Kálmán előterjesztette a megyék háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslatot. E törvény czélja, a megyéket a tespedésből kirántani s haladó tevékenységre buzdítani az által, hogy helyre állítja a házipénztárt, vagyis rendelkezési jogot ad a megyéknek saját jövedelmeik felett. Megadja nekik az ön- megadóztatás jogát. A kombináczió ez: a közigazgatási, árva és gyámhatósági személyzet fizetése s az okvetlen szükséges dologi kiadások fedezésére, nehogy az adminisztráczió bármikor fennakadást szenvedhessen, az eddigi költségek ezentúl is az állami pénztárakból havonkint kiszolgáltatnak, minden megye megkapja a maga rendes dotáezióját. A mi ezenfelül uj kiadás felmerül, arról gondoskodjék maga a megyei közönség. De ne csak az ügydarabok elintézése legyen a vármegye gondja, Tisza valóságos kultúrintézményt akar belőle csinálni. A közigazgatás teendőin túl, foglalkozzék többet mint idáig az utak építésével, a közgazdaság emelésével, a közművelődés előmozdításával, a közjótékonysággal s közegészséggel. A törvényjavaslat megengedi, hogy ilyen kiadásokra a megye közönsége magát megadóztathassa, az állami direkt adók utáni 3—5% pótadóval. Ez az egész országra nézve 2—4 millió forintra rug, a mi kulturczélokra lesz fordítható. Január 12-én a képviselőház elfogadta az 1883. évi ujoncz- jutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatot, azután elintézett egy csomó kisebb fontosságú jelentést és az ülés már-már véget látszott érni, midőn egész váratlanul élénk vita kerekedett. A napirend utolsó tárgya volt ugyanis a mentelmi bizottság jelentése Várady Gábor és Rohonczy Gedeon képviselők mentelmi ügyében. A bíróság közölvén a házzal a nevezett képviselők ellen hozott Ítéletet, a mentelmi bizottság ennek egyszerű tudomásul vételét ajánlotta. Szólásra senki sem volt följegyezve, az elnök tehát kimondta a tudomásul vételt. Ekkor azonban felállt Csanády Sándor és kijelentette, hogy nem veszi tudomásul az Ítéletet, mert nézete szerint képviselőt, ha fogságra Ítéltetett, csak megbízatása lejártával lehet bezárni. Többen szóltak hozzá a kérdéshez. Helfy, Madarász József, Győry Elek. Komjáthy Béla, Ugrón Ákos, Irányi Dániel, Prónay és Páztnándy Dénes azt vitatták, hogy az ítélet végrehajtása végett külön kell kérni az illető képviselő mentelmi jogának felfüggesztését; mig Unger Alajos, Teleszky István. Pauler igazságügyminiszter, Szemenyei János és Baross Gábor a bizottsági jelentést ajánlották elfogadásra. A többség ily értelemben határozott. Az ülés végén Trefort Ágoston miniszter válaszolt Hegedűs Sándornak a honalapitás ezredik évfordulójának megünneplése tárgyában hozzá intézett interpellácziójára. Előadta, hogy a minisztertanács megállapodása folytán az akadémiához fordult ez ügyben és hogy ő felsége is a legnagyobb mérvben érdeklődik az ünnepély iránt, további lépések iránt a kormány majd előterjesztést fog tenni a háznak. A választ a ház tudomásul vette. II. A felsőháznak január 13-iki ülésében a költségvetés elfogadtatott. A részletes tárgyalás folyamában az egyetemi alap jövedelménél: Schuszter Konstantin kassai püspök püspök-társai nevében is felszólal és mint minden évben, ezúttal is szükségesnek tartja hangoztatni, hogy midőn a püskökök a budgettörvényt megszavazzák. ezt azon értelemben teszik, hogy midőn a tárgyalás alatti tételt is a költségvetés keretében elfogadják, abból a Pázmán Péter alapította egyetemnek katholikus birtokjogi természete ellen bármi következtetések érdemi és jogi tekintetben ne vonassanak le. E nyilatkozatot tudomásul vétetni kéri. Cziráky János gr. azon biztos tudatban, hogy a kifejezett fentartást hitsorsosai is osztják, mint azt a beadott kérvények is bizonyítják, részéről ez alkalommal itt hozzájárul az előadott fen- tartáshoz. Trefort Ágost vallás- és közokt. min. megjegyzi, hogy az egyetemi alap kérdése nem lévén napirenden, nem érzi magát hivatva arra, hogy e tárgyban véleményt mondjon ; csupán azon megjegyzése van a történt felszólalásra, hogy abból, miként kezeltetik valamely alap, nem kell és nem lehet következtetést vonni azon alap jogi természetére. A budapesti egyetem költségei különben most már 805,000 tesznek és ebből csakis 197,000 írt. fedeztetik az egyetemi alapból, a többi az ország pénztárából és ez határozza meg legjobban a budapesti egyetem országos jellegét. Haynald Lajos bibornok-érsek : Részben! Trefort Ágost: A gyakorlat és a követett elvek szerint felekezeti intézetek az állam által fenn nem tartatnak és nem is segélyeztetnek. Haynald Lajos bibornok-érsek: Nem helyes! A törvényjavaslat többi része észrevétel nélkül elfogadtatott. Az ülés végén Tisza Kálmán miniszterelnök felelt Cziráky János gr. interpellácziójára a határkérdések tárgyában. E válasz abban összpontosul, hogy ott, hol az egyes határjelek elhelyezése kétséges, vagy azok megújítása szükséges, de a két állam kormányának felfogásában arra nézve, hogy a határ maga hol van. eltérés nincs, ott adminisztratív utón fog a jelek megujtása megtörténni későbbi nézeteltérések elkerülése végett. Ott azonban, a hol maga az. hogy a határ jogilag hol megy, kétséges, a kormányok kötelessége az ügyet előkészíteni. E részben szóló, miután a monarchia másik államával több ily kérdés van függőben, javaslatot tett az osztrák kormánynak, hogy mindezen kérdések együttesen oldassanak meg, és e czélból mind a két állam törvényhozása országos bizottságot válaszszon. Ha a két állam kormánya között erre nézve az egyetértés létrejön, szóló indítványozni fogja az országos bizottság megválasztását. A Romániával szemben függőben levő határkérdések a jövő nyáron vegyes bizottság által a helyszínén meg fognak vizsgáltatni és ennek alapján íog a kormány a törvényhozásnak előterjesztést tenni, mert minden esetre fenntartatik azon elv, hogy ha az ország határa bármely ponton vitássá válik, a végeldöntés csak törvényhozási beczikkelyezés által eszközölhető. (Helyeslés.) Cziráky János köszönettel tudomásul veszi a választ. III. E hó 15-én a képviselőházban, hosszas vita után elfogadtatott azon törvényjavaslat, mely a kávé-fogyasztási adó megszüntetéséről. s a czukor- és sörfogyasztási adó fölemeléséről szól. T^.iecz^. Az egri jogászbál. Városunk legszebb s legfényesebb farsangi mulatsága: a jogászbál í. hó 10-én oly nagyszerűen sikerült, hogy az előbbi évek mulatságai mellé méltán sorakozik s azok közt: mind népesség, mind disz, mind elegantia tekintetében igen tekintélyes helyt foghat az emlékek könyvében. Este 8 óra felé kiváncsi nép állta körül a casinó kapuját, mintegy szemlét tartván az érkező szépek fölött, kik az ügyes bál-elnök és rendezők karjain szerényen, de boldogan, lázasan dobogó szívvel haladtak a szőnyeggel bevont lépcsőzeten fölfelé, s elérve az öltözde ajtaját, gyöngéd bolintással váltak el vezetőjüktől. *
