Eger - hetilap, 1883
1883-05-17 / 20. szám
191 A befejező ülés. Dr. Human Ottó a tultömöttségből folyólag egy uj egyetem felállításának legalább elvben kimondását óhajtja. Hunfalvi Pál: Tultömöttséget lát ő is, melyet orvosolni kell azáltal, hogy vagy kétszer adja elő a tanár ugyanazt, vagy parallel kathedrák állíttassanak fel. Az uj egyetem felállítását helyesli, de előbb a meglevőket kell kiegészíteni. A következő két óhajtást fejezi ki: 1. hogy az egyetem működő tanárai kötelességüknek ismerjék tudományszakukból tankönyveket kiadni, és 2. hogy addig, mig képviselők, ne tanárkodjanak s különösen ne tartozzanak a falbontó ellenzékhez (Derültség), mert ez az ifjúságot demoralizálja. (Tetszés.) Lánczy Gyula: Az egyetemi rendszert elengedhetetlen pos- tulátumnak tartja. Egy uj egyetem felállítását óhajtja, még pedig úgy, hogy az teljes felszereléssel birjon. Dr. Encz Géza: Azon hallgatókra nézve, kik nem tartoznak a szorosan vett egyetemi hallgatók közé — gyógyszerészek stb. — csatlakozik Than Károly és Eötvös Loránd b. véleményéhez, hogy azok számára külön kollégiumok tartassanak. A harmadik egyetem felállítását óhajtja. Dr. Kiss Áron: Az egyetemi rendszer hive. Hogy orvosi kar legyen-e mindenütt, azt hiszi, hogy ez csak legnagyobb városainkban lehetne. Dr. Szilágyi István: A létező tultömöttséget bajnak tartja, melyen segíteni kell. Segíteni lehetne az érettségi vizsgálat szigorítása által; de az egyetemen felvételi vizsgálatnak nem vetné alá az illetőket. A párhuzamos tanszékeket is czélszerüeknek véli. Az akadémiáknak nem adná meg a tudorozási jogot. A harmadik egyetemet szükségesnek tartja. Elnök közli, hogy Szilágyi Dezső hozzá intézett levelében kijelenti, hogy nyilatkozni nem kivan. Ezután az albizottság nevében köszönetét mond az értekezlet tagjainak buzgó fáradozásukért, mely a harmadik egyetem ügyében fölvetett kérdések tisztázásához nagy mértekben hozzájárult. Felhívás a hazai közönséghez az 1885. évben Budapesten tartandó országos átalános kiállítás érdekében. Közel negyven éve, hogy nem volt az ország fővárosában iparkiállitás és húsz éve, hogy nem rendeztünk Budapesten gazdasági kiállítást. Ez idő alatt úgy az ország egyes városai, mint a külföld is sűrű egymásutánban rendeztek kiállításokat, melyeken a hazai termelők csaknem kizárólag hazafiui kötelességérzetükben vettek részt, mert csak kivételes esetekben várhattak oly anyagi előnyöket. melyek a hozott áldozatokkal arányban állottak. Most, midőn átalánossá kezd válni az a meggyőződés, hogy a hazai ipar fejlesztése legfontosabb és legsürgősebb feladataink közé tartozik, a hazai ipar állapotával, termelési képességével és hiányaival alaposan és rendszeresen meg kell ismerkednünk. A hazai ipar — legtöbb ágában — már ma is a fejlettség oly fokán áll, hogy szükségleteinket a hazai ipar termékeivel fedezhetjük. Magyarország iparának azonban eddig nem volt még egyetlen alkalma sem, hogy készítményeit teljes áttekinthetőséggel, alkalmas helyen és időben a fogyasztó közönség egész tömegének bemutathatta volna. Egyik legfontosabb feladatunk ennélfogva a hazai fogyasztó közönségnek iparunk számára való meghódítása és a versenyző külföldi termékeknek lehető kiszorítása ; ezt azonban leginkább úgy érhetjük el, ha rendszeres, átalános kiállításban feltüntetjük a nemzet színe előtt azt, mivel rendelkezünk. E czélból az 1885. évben Budapesten, az ország fővárosában, mint a társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában, országos átalános kiállítás fog tartatni. A kiállítás átalános, azaz nem kizárólag iparkiállitás, hanem gazdasági és állatkiállitással, nemkülömben közoktatásügyi, művészeti stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos lesz. A kiállításnak ezen átalános jellege lehetővé teszi, hogy köz- gazdasági és közművelődési helyzetünk egész terjedelmében feltá- rassék. Élő képben feltüntethetjük e kiállításon az ipar relativ helyzetét és fejlődésének aránylagos fokozatát, egybehasonlitva a mezőgazdaság, valamint a művészet állapotával. E kiállításon alkalom fog nyílni arra, hogy az ipar könnyen felismerhesse, mennyiben és hol nyerhet a mezőgazdaság és művészet részéről támogatást és viszont. Az iparos föl fogja találni azon forrásokat, melyeket az ország mezőgazdasága nyújthat neki a feldolgozásra szükséges nyersanyagok alkalmas beszerzésekor, holott eddig ebbeli igényeinek kielégítésénél talán a külföldhöz fordult. A földmives, az állattenyésztő, a gazda viszont közelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit és sok esetben csodálkozni fog azon, miért nem szerezte be eddig is szükségleteit az ország iparosainál. Az ismeretek tágulása kölcsönösen oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piacza kibővítessék, a belföldi forgalom nagyobbodjék és hogy a hazai ipar és a hazai termelés saját hazájában állandó piaczot. biztosítson magának. A kiállítás főczélja ennélfogva a magyarországi kézmű- és gyáripari tevékenységnek, valamint áz ezekkel kapcsolatos művészeti törekvéseknek hű képét nyújtani, a létező iparfejlesztési intézményeket feltüntetni, javítani és újabbakat létesíteni. Czélja továbbá, hogy a művészetnek és a tudománynak az iparra és technikára való alkalmazását és ennek ez irányban való befolyását lehetőleg teljes és áttekinthető képben is feltüntesse és e befolyás nyomán keletkezett gazdasági változásokat a czikkek értékére, az elárúsitásra és kereskedésre vonatkozólag tisztán kimutassa; továbbá hogy az ország mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti, bányászati viszonyait feltüntesse; s végre, hogy az ország egyes vidékeit termelő és előállítási képességükről közelebbről felvilágosítsa, az ennek folytán netán keletkező öntudatos kezdeményezéseket támogassa, a támogatásra és fejlesztésre váró iparágak felvirágzását előmozdítsa, s a létezőnek fejlődésére, annak megismertetése által alkalmat szolgáltasson s átalában hogy a jövőben vetett bizalmat minden körben megerősítse. E czél előmozdítása végett anyag- és technológiai feldolgozás szerint rendezendő csoportokban a kiállítás lehetőleg teljes, áttekinthető képet fog nyújtani a gazdaság, erdészet, bányászat állapotáról. az illető iparűzésről s az annak rendelkezésére álló eszközökről, a nyers anyagoktól kezdve a legtökéletesebb műipari részletekig. Mindezeknél fogva hazánk anyagi jólétének emelése érdekében teljes bizalommal reméljük, hogy Magyarország közönsége a termelés minden ágában élénk részt veend az 1885. évben Budapesten megtartandó kiállításon. Kifejezvén ebbeli reményünket, a kiállítás sikerének érdekében már most egy nagyfontosságú kéréssel fordulunk a kiállítani szándékozó közönséghez. A kiállítás sikerének, valamint abból az országra háramlan- dó anyagi előnyök érdekében kérjük a kiállításban részt venni szándékozókat, hogy a gyakorlati működést tartsák szem előtt, hogy arra igyekezzenek, miszerint iparunknak és gazdaságunknak életrevalóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát ismertessék meg, s ne kívánják egyes szokatlan, rendkívüli, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbé elterjedt tárgyaknak kiállittatását. Nem a rendkivüliségek, a sajátlagosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kiáltjuk a versenyt. Ez alkalommal azon jogosult reményünknek is kifejezést adunk, hogy az ország vagyonosabb osztályai iparkodni fognak iparosainknál oly megrendeléseket tenni, melyek egyrészt a kiállítás díszítését képezhetik, másrészt iparosainknak alkalmat szolgáltatnak versenyképességük kimutatására. Tudatjuk a tisztelt közönséggel, hogy a megtartandó budapesti országos átalános kiállításra vonatkozó mindazon közleményeket, a melyeknek ismerete a kiállítani szándékozóknak kívánatos, a legrövidebb idő alatt közzé teendjük. Addig is már eleve figyelmeztetjük a hazai közönséget, hogy a kiállítandó tárgyak bejelentésére határidőül folyó évi deczember 31-ét tűztük ki. Netán kívánt felvilágosítások és értesítések egyelőre az 1885. évi budapesti átalános kiállítás országos bizottságának hivatalos helyiségében (Budapest, Ferencz-József-tér 6. sz. a.) s később az Aradon, Brassóban, Budapesten, Szegeden, Debreczenben, Nagy- Váradon, Fiúméban, Kassán, Kolozsvárt, Miskolczon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban és Temesvárt alakítandó kerületi kiállítási bizottságoknál, s végül a Budapesten, valamint a megjelölt városokon kívül iparilag jelentékenyebb helyeken felállítandó helyi kiállítási bizottságoknál szerezhetők. Kelt Budapesten, az 1885. évi budapesti átalános kiállítás országos bizottságának 1883. évi április hó 9-én tartott üléséből. Matlekovits Sándor, elnök. Gróf Zichy Jenő, másodelnök.
