Eger - hetilap, 1883

1883-05-10 / 19. szám

181 a budapest-szőnyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat és a telepitvényesek tartozásainak megváltásáról szóló törvényjavaslat. Ismétlem, hogy talán egy-kettőnek kivételével már az illető tör­vényjavaslatokra vonatkozó bizottsági jelentések is a ház tagjai­nak kezében vannak, a többi törvényjavaslatok pétiig a bizottság­ban részint tárgyaltattak, részint most vannak tárgyalás alatt. Ezek volnának azon törvényjavaslatok, a melyeknek letárgyalása még kívánatos. Vannak köztük igen fontosak is, de azt hiszem, hogy a kérdések, melyekre vonatkoznak, elég egyszerűek és eléggé ismertek, úgy, hogy megeshetnék, hogy ezen ügyek még pünkösd előtt letárgyaltatnának a képviselőházban. Ez esetben ki lehetne mondani, hogy pünkösd után 8—10 napig érdemleges ülés nem tartatik, mert nem volna érdemleges ülésre való tárgy. Ülés tar­tására csak akkor volna szükség, ha egy vagy más törvényjavas­lat módositásokkal jönne vissza a főrendiházból. Ha azonban az általam felsorolt törvényjavaslatok pünkösdig le nem tárgyaltat­nak, az esetre természetesen kénytelen leszek kérni, hogy a pün­kösd utáni szombaton kezdjük meg az érdemleges üléseket, hogy azután a nélkül, hogy nagyon is bele mennénk a nyárba, de időt engedve a főrendiháznak is, a szükséges teendőket elvégezhessük. Elfelejtettem mondani, hogy van még egy pár mentelmi ügy. A t. háztól függ, akarja-e azokat letárgyalni vagy nem. ámbár azt gondolom, hogy a törvénykezésnek soha szem elől nem tévesztendő érdeke épen úgy, valamint a szóban levő képviselő urak iránti méltányosság is azt igényli, hogy ezek is tárgyaltassanak. Külön­ben az előbbiekben tájékozást nyújtva, azt hiszem, hogy a szüne­telés megkezdése és azután az első érdemleges illés napjának meg­határozása csak később lesz lehetséges. Azt meglátjuk majd asze­rint, a mint a t. ház tanácskozásai haladnak, hogy van-e lehető­ség pünkösdig a jelzett ügyeknek érdemleges tárgyalását befe­jezni, vagy nincs. Elnök kijelenti, hogy a miniszterelnök előterjesztése egye­lőre tájékozásul szolgál. Nyáry Jenő b. főrendiházi jegyző bemutatja a főrendek- jegyzőkönyvi kivonatát, a fiumei kikötöiilletékekről, a részlet­ügyletről, továbbá a középtanodai oktatásról szóló törvényjavas­lat tárgyában. A két előbbi törvényjavaslat szentesítés alá fog bocsáttatni. Az utóbbira vonatkozó főrendi üzenet a közoktatási bizottsághoz utasittatik. Kemény Gábor közlekedési miniszter bemutatja a rét-szilas- szegszárdi helyi érdekű vasútról szóló engedélyokmányt. A közlekedési bizottsághoz utasittatik. Pauler Tivadar igazságügyminiszter válaszolt ezután Kom­játhy Béla iuterpellácziójára, melyben azt kérdezte, igaz-e, hogy az Ernuszt Géza, Bárdossy László és Ebergényi István között történt párbaj ügyében, az általuk beadott kegyelmi kérvényeket, az eljáró bíróság pártolólag terjesztette fel a miniszterhez és en­nek daczára a miniszter csak Ebergényi István megkegyelmezte- tése iránt nem tett ő felségénél előterjesztést ? Igaz-e az, hogy több oly párbajügyben, hol nagy sérülések történtek, sőt halál következett be, a megkegyelmezés végett akkor is felterjesztés­sel élt, midőn az illetők azt nem kérelmezték ? Ha igaz : mivel tudja ezt az eljárást indokolni és a jövőre való tekintettel, kérdi az interpelláló, mily módon lehet annak, ki kegyelemért folyamo­dik, a miniszter jóindulatát, kegyességét megnyerni vagy elveszteni. A kérdésekre a miniszter eként válaszolt: A nevezett urak, de azon kívül b. Mikos János is, párbaj miatt elítéltetvén, kegyelemért folyamodtak, Ernuszt Géza közvet­lenül ő felségéhez, a többiek együttesen a minisztérium utján ő felségéhez. A folyamodások szabályszerű tárgyalások alá bocsát­tattak. Kihallgattatott a kir. ügyész, a törvényszék és a főügyész­ség. Királyi ügyész és a törvényszék mindnyájukra nézve párto­lólag nyilatkozott; a főügyészség azonban már attól eltérőleg nem mindnyájukra, utalva különösen azon körülményre, hogy a párba­jok a büntetlenség reményében utóbbi időben fontosabb okok nél­kül nagyon is szaporodtak. Ezen vélemények a minisztériumban tárgyalás alá vétetvén, szóló az ügyiratokból meggyőződött arról, hogy azok, a kik elő­idézői, okozói ezen párbajoknak, kegyelemre nem ajánlhatók. (Egy hang a szélsőbaloldalon: (Helyes!) Felterjesztetett azonban az ügy egész állása, felterjesztettek az illetőknek kérvényei, a véle­mények, sőt a pernek összes aktái, a mint ez szokásban van. A korona a miniszter javaslatához képest döntött. A büntető törvénykönyv a párviadalt, mint vétséget, bünte­téssel sújtja, úgy a mint ez a többi államokban történik. És ez nem is lehet máskép, mert az állam az önsegélynek ezen illeték­telen és a jogrenddel ellenkező alkalmazását nem ignorálhatja már azért sem, mert az uralkodó nézetnél fogva az egyesek sza­bad elhatározására igen nagy behatással van; a mi még nagyobb lenne, ha a törvényhozás az iránt egyáltalában nem intézkednék, de másrészt nem lehet tagadni, hogy a párbajvivók közül sokan — a kihívott, de némelykor a kihívó is — egy bizonyos morá­lis presszió alatt állanak és alig lesz köztünk valaki, a ki két­ségbe vonja, a mit már a múlt században egy hires német publi- czista mondott, hogy a párviadalok esetében igen gyakran az il­lető áldozatot hozni kénytelen, azon nézeteknek, a melyek bizo­nyos társadalmi körökben, különösen azokban, a melyekben élnek, uralkodnak. A minisztériumban minden kegyelmezési ügyben az illetőknek ténykedése és tevékenysége, melyet kifejtett a cselek­mény alkalmával, vizsgálat alá vétetik, bírálat alá vétetnek mind­azon momentumok, melyek a büntetendő cselekmény körülményeire vonatkoznak és azokból következtetve történik azután az indít­vány. A javaslattétel a minisztert, a döntő szavazat mindig a ko­ronát illeti, de a miniszteri felelősséget az ellenjegyzés kétségte­lenül megállapítja. Ez volt az eljárás eddig is, ez volt a jelen esetben is. Az én jó indulatomtól — úgymond a miniszter, — úgy szólván semmi sem függ, hanem függ az ügy állásától és a fen- forgó körülményektől és biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy azon urak közül, a kik kegyelemre ajánltattak, vagy a kikre nézve nem történt az ajánlás, a felterjesztés és a legfelsőbb elha­tározás előtt magán kihallgatáson személyesen nálam senki sem volt. Sőt, ha ajánlásról lehetne szó, épen Ebergényi István volt az, a ki támogatásban és ajánlásban részesült oly férfiútól, a kit személyes tulajdonságai és érdemeinél fogva nagyra becsülök és a kinek, hogy ezen kívánságát nem teljesíthettem, én fájlaltam leg­inkább. De ez esetben sem vezetett más mint köteleség-érzetből eredő törekvésem, hogy a párviadalt tiltó törvények tekintélyé­nek fentartásával a kegyelmi jog alakjául szolgáló méltányossági okokat kellő összhangzásba hozzam. (Elénk helyeslés jobbfelól.) Komjáthy Béla kijelenti, hogy interpelláczióját nem azért tette, mintha azt kívánná, hogy párbaj esetében a miniszter a ke- gyelmezést mindenkire ajánlja. Ellenkezőleg, határozottan kárhoz­tatja azon eljárást, hogy az utóbbi időben tápot nyújtott a pár­bajokra az, hogy az illetők rendszerint megkegyelmeztettek még akkor is, midőn ezt nem kérelmezték. (Helyeslések.) Szóló tehát tudomásul veszi a miniszter válaszát. A ház a választ tudomásul vévén, Kállay János interpellá- cziót intézett a belügyi- és közlekedésügyi miniszterhez a Nyír­egyházán felállítandó vámsorompó tárgyában. Az interpelláczió kiadatik az illető minisztereknek. A képviselőház hétfőn sok tárgyat intézett el. Első sorban vita nélkül elfogadta a Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Azután folytatta és befejezte a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Jelentékenyebb módosítás csak a 25. §-ra nézve történt, melyet Szilágyi Dezső hozott javaslatba, és melyet a ház a pénzügyminiszter és az előadó hozzájárulása foly­tán egyhangúlag elfogadott. Ezután vita nélkül elfogadtattak az Olaszországgal a szegénj-jog kölcsönös biztosítása, és a közönsé­ges bűntettesek átszállítása tárgyában kötött nemzetközi egyez­ményekről szóló törvényjavaslatok, úgyszintén a Svájczczal kö­tött állategészségügyi egyezmény és a törvénykezési szünidőről szóló törvényjavaslat. Kedden a képviselőhöz tárgyalta s egyhangúlag elfogadta: a Ludovica Akadémia tiszti folyamairól s az egyéves önkényte- sek közül nehány korosztálynak a honvédséghez való áthelyezé­séről szóló törvényjavaslatokat. TiLECZiL. Színház. — Csütörtökön f. hó 3-án a ,.Tót leány“ került ismét színre. — A nem épen erős compositioju darabban Pálffyné éneke s kellemes játéka, valamint Völgyi Gyula és Szabó Gyula játékaik által igyekeztek a közönség kedélyét jó hangu­latban tartani. Szombaton : Zöldi M. regényéből drámává alakított da­rabja: „Nana leánya“ adatott. A jellemek közül H ege dü s Zs.-né (Andrea) szokott modoros játékával, leginkább kitünteté a darab­ban végig vonuló szendeséget, melynek ellentétét az erkölcsileg sulyedő párisi nőt V ö 1 g y i n é (Nana) szintén ügyesen keresztül vitte. — Megnyerte még a közönség tetszését Szabó Gyula (Frikol) és Hegedűs (Raja). A darabban előforduló énekrésze­ket Pálfyné, Német hy Gizella és Antal Imre adták elő. *

Next

/
Thumbnails
Contents