Eger - hetilap, 1883
1883-05-03 / 18. szám
173 — Nyilatkozat. „A sors játékai“ czimü beszély- és rajz- kötetemnek előfizetési határidejét f. évi június hó végéig hosszabbítom meg. mely ideig előfizetéseket, kötetenként egy forintjával nevemre czimezve (Budapest. VIII, Stáczió utcza, 6. szám) folyton elfogadok. Ács Géza. — „Csalódó1: sorsa.“ Ily czim alatt a „Budap. HM.“ gróf Majláth Kálmánnak közelebb megjelent röpirata alkalmából a következőket mondja: „A Mailáthok kitűnőségekben gazdag, szerencse által kényeztetett és balvégzet által üldözött családja iránt meleg rokonszenv és közérdeklődés nyilatkozik az egész hazában. Ritka észbeli tehetségek, tudományos és irodalmi képzettség, a legelső állások az ország élén, királyi kegy, nagy vagyon, előkelő rokonság, köztisztelet, nem voltak képesek megóvni a családot a legiszonyúbb katasztrófáktól, melyek mindenik generációban gyilkos és öngyilkos tragédiákban végződtek. A sebek feltépve, a titkok feltárva közbeszéd tárgyát képezik, a hibák sem rejthetek, melyek mint árnyék kisérik, mentegetve azzal, hogy minden embernek vannak hibái. A szív keménysége aristokratikus tulajdonsága azoknak, kik a szükséget és szegénységet csak hírből ismerik s az embereket, kik névtelenül születnek, nem tekintik magokkal egyforma lényeknek. G-yakran látjuk e vonást a hatalmasoknál kifejlődni; a hegytető zord és rideg, a szeretet a völgyekben lakik. Azon családi dráma, melyet Mailáth Kálmán gróf beszél el újra, iszonyúbb bármely borzalmas regénynél. Egyszerű szavakkal mondja el az öreg 68 éves ember, ki a sanyaruságot nagyon jól ismeri, mert egész életén át tapasztalta, atyjának és nővérének gyászos halálát a tó hullámai közt s ennek okait, a dermesztő hidegséget, melylyel testvérek és közel rokonok visszautasították az éhezőknek, egy majdnem hetven éves aggastyánnak Mailáth János grófnak s beteges leányának kérését segítségért. Számtalan hasonló esetet tudnánk mutatni, azon különbséggel, hogy a hidegség és közöny, melylyel a főúri család előkelő és gazdag tagjai, a szegény rokonok iránt viseltetnek, nem mindig vezet katasztrófára. Bizonyos és kivált nálunk Magyarországon tapasztalható, hogy a gazdag mágnás jobban idegenkedik a szegény mágnástól, mint attól kinek nincs rangja s ez annyira megy, hogy ugyanazon család és név saját elszegényedett tagjait kitaszítja és megtagadja. Miért? A vér egyforma. Mert fényes társadalmi állásában, csillogó szereplésében zsenirozza őt a szegény rokon, ki vele lépést nem tarthat, pompát nem űzhet, toi- letteket nem csinálhat, munkával kénytelen kenyerét keresni, a társaságban nincs pozíciója. Jaj az ilyen szegény mágnásnak, ha fiú, ha leány. Gondoskodni a szegény családtagokról, ha másért nem, a név becsületéért, mely névre a gazdagabbak oly büszkék; gondoskodni, hogy a fiuk jó nevelésben részesüljenek s magukat eltartani s felkapaszkodni képesittessenek, hogy a leányok kihá- zasittassanak, vagy másként elhelyeztessenek, hogy az öregek tisztes ellátásban részesüljenek: azzal a majorátusok boldog birtokosai, fény és pompában úszó gazdag nagy uraink nem törődnek. Pedig épen a mágnások közt a szerencse gyorsan forog, mert kártyára van téve: a vagyon veszendő, de név és czim maradandó, és név és czim átokká válik a szegény mágnásra, mert elkülönzi őt a néptől, melynek tengerében egy észrevétlen csöpp lehetne, s alávaló pozicióba helyezi őt kartársai, sőt rokonai körében. A kőszívű gazdagok lenézik és elhagyják szegény rokonaikat ; ez mágnás tempo. Minálunk igen, hol a gazdag parvenüt szívesebben beveszi a társaság, mint a régi nemest, ha szegény: másutt nem igy van, vagy legalább nem ily mértékben. Külföldön, hol a vagyon sokkal több s kivált a polgári osztályban s az aristokracia sokkal kevesebb, ez nem nézi le egymást; a család, hogy nimbusát fentartsa, nem széthúz, hanem összetart s egymást segíti ahol lehet. A németekuél. bár földjük rósz s nemességük szegény, gondoskodva van számos alapitványnyal, hogy az agg legények és agg szüzek ellátást, a fiatalok stipendiumokkal nevelést nyerjenek. A legtöbb család egy fő alatt áll. ki mint szenior a családot együtt tartja, a családi összejöveteleket rendezi, a családi közös vagyont s az alapítványokat kezeli. Majd minden főrangú család egyletet — Familienverein — képez hatóságilag jóváhagyott statútumokkal. Ezekben benne van, hogy ki magtalanul hal el, vagyona bizonyos részét, többnyire a köteles részt, tartozik a családnak hagyni hátra. így jelentékeny tőkék képződnek, melyek kamataiból a szegényebb fiuk neveltetnek, a leányok kiházasittatnak, az öregek nyugdíjban részesülnek s szerencsétlenség esetére segélyek adatnak. A ki kéri, annak joga van kérni s nem tekintik koldusnak s aki adja, nem a magáéból adja s igy önzése nem zárja el szivét a panaszostól. Természetesen a pazarlók, a lumpok és a becstelenek semmiféle családi intézkedések által meg nem menthetők, hogy magukat tönkre tegyék; de nem ezekről szólunk. A becsületes szegénységnek fogjuk pártját, még akkor is, ha a szegény ember gróf, avagy báró. Legyen szabad neki belépni társai közé, kik nem jobbak nálánál s legyen szabad neki dolgozni a nem nemesek között, kik nem rosszabbak nálánál. Nem abban látjuk a nemességet, hogy valaki szórja a pénzt, a hol nem szükség, — s nem segíti rokonait, mert alkalmatlanok. Pedig nálunk az igy van, valóban igy van.“ — Az állandó országház építése ügyéhen kiküldött országos bizottság april 24-én fegyvertárépületben Tisza Kálmán miniszter- elnök elnöklete alatt a tervekre kitűzött pályadijak odaítélése tárgyában ülést tartott. A következő négy terv nyert egyenkint 5000 frtnyi dijat: 1. 19 szavazatot kapott: az „Alkotmány I.“ jeligés terv. A levél felbontása után e terv szerzőjéül Steindl Imre műegyetemi tanár tűnt ki. 2. Ugyancsak 19 szavazatot nyert: a „Patres conscript!“ czimü terv, melynek szerzője Hausmann Alajos műegyetemi tanár. 3. 16 szavazatot kapott az „Alkotmány II.“ jeligés terv, szerzői: Schikedanz Albert és Freund Vilmos budapesti építészek. Végre 4. ugyancsak 16 szavazatot nyert: a „Sancti Stephani Regis“ jeligével ellátott mű. Szerzői: Wagner Ottó mint tervező, továbbá Kallina Mór és Bernd Rezső mint munkatársak. Ezután megvételre ajánltatott a következő három terv: 1. „Moriamur pro rege nostro“, 2. „Magyarország nem volt hanem lesz,“ és 3. „Egyesült erővel.“ Ezek közül abszolút szótöbbséget nyert: 1., a „Moriamur pro rege nostro,“ melynek szerzői Fellner és Helmer bécsi építészek, és 2., a „Magyarország nem volt, hanem lesz,“ jeligés terv. Ennek szerzője: Emil Ritter von Förster bécsi építész. E két pályaterv egyenkint 1500 frtnyi dijban részesül. A bizottság ezek szerint 23.000 frtnyi pályadijá- kát ítélt oda. — A rendőrség szaporítása. A belügyminiszter elrendelte, hogy a fővárosi állami rendőrség létszáma május 1-ével 50 gyalogos s 10 lovas rendőrrel szaporittassék. — A budapesti központi személy-pályaudvar építési munkálatai mind nagyobb terjedelmet vesznek. Most már az érkezési oldalon is rakják le a talpköveket, az előcsarnok és közbeeső épületek pedig már emeletnyi magasak. Az építési telepen jelenleg 500 kőmives és napszámos dolgozik. Az előirányzott költséget az építés tényleges költségei jóval túlhaladják, amennyiben az egész palota 3V2—4 millióba fog kerülni. — Az országos borászati minta-pincze jelenlegi szervezete ellen több oldalról hangoztatott panaszok és beadványok arra bírták a borászati kormánybiztost, hogy ez irányban javaslatot tegyen a miniszternek. Legutóbb beterjesztett jelentésében ugyanis kimondja, hogy a minta-pincze fentartásának és továbbfejlesztésének szüksége minden kétségen felül áll, de bár a kormány a kezdet nehézségeire való tekintetből az alapot megvethette, azonban állandóan egy borelárusitással foglalkozó üzletet nem vezethet s minthogy a minta-pincze által eddig elért eredmény kellő biztosítékot nyújt annak a jövőben sikeres önálló működésére, javasolja, hogy a pincze illetve a borelárusitó csarnok, egy a borok tulajdonosaiból alakítandó szövetkezetnek általadassék. A kormány, tekintettel az intézmény továbbfejlesztésére, állami segélyben részesítené azt s a pincze állandó állami felügyelet alatt maradna. Az állam által nyújtandó kedvezményekért kötelezendő lenne a szövetkezet, hogy a vándortanár és pinczemesterképző gyakorlati tanfolyamok tartására, valamint a pinczekezelést saját költségükön elsajátítani kívánó magántermelők használatára a pinezét átengedje. — Hazatérő herczegovinai menekültek. Szerajevóból jelentik, hogy nagyobb mértékben megindult a herczegovinai menekültek hazatérése Montenegróból. A visszatérők föltétlenül alávetették magukat a tartományi hatóságoknak. Számuk eddigelé megüti az 1500-at. Valamennyien azt állítják, hogy önszántukból tértek visz- sza, bár kétségtelen, hogy Montenegróban átélt nyomorúság is nagyban előmozdította hazatérésüket. A hazatértek valamennyien az orthodox felekezethez tartoznak, s köztük megfelelő számú hadköteles egyén találkozik. — Az aratási kilátásokról a következő tudósítások fekszenek előttük: Németországban az egerek erősen megrontották a rozsokat ; több helyütt fel kellett szántani a földeket, mivel a vetések nagyon ritkán keltek ki. Az északamerikai Egyesült-Államokból nagyon különböző jelentések érkeznek; összevetve azokat, középtermésre lehet számítani. Európa déli vidékein a fagyok nemcsak az őszi vetéseket, de az olajfákat is megrontották. Fran- cziaországban a vetések állása kielégítő s kedvező időjárás mellett jó aratásra lehet számítani — „Tiszakormány és a katholikusok“ czimü füzet jelent meg. Irta Democritos. Kapható Szlits és társa könyvkereskedésében, Budapesten. Ára 40 kr.
