Eger - hetilap, 1883
1883-04-12 / 15. szám
136 R ő m a, ápr. 8. Magliani pénzügyminiszter a pénzüg3Ú helyzetről tett jelentést. E szerint a múlt évi költségvetésben 7 millióra előirányzott fölösleg 12 millióra emelkedett és ha Velencze az árvizektől ment marad, a fölösleg 40 milliónál is több volna. A bevételek az előirányzathoz képest 24 millióval többet tesznek ki, mig a megtakarítások 12 milliót képviselnek. A kormány azon kedvező helyzetben volt, hogy nem kellett igénybe vennie ama meghatalmazást, mely szerint 96 milliónyi rentét bocsájthat ki. A pénzügyi helyzet folytonos javulása, a közgazdasági lendületnek tulajdonítandó. Berlinből Vollmar német birodalmi gyűlési képviselő Kiéiben történt elfogatását jelezték. Vollmar, a ki mint tiszt vett részt a Francziaország elleni hadjáratban s onnét bénult testtel tért vissza hazájába, egyik legkiválóbb képviselője a szoczialistáknak a birodalmi gyűlésben. Elfogatása akkor történt, mikor a kopen- hágai kongresszusról volt visszatérőben, hol kívüle még hetven német szoczialista vett részt, kik erős támadást intéztek Bismarck szocziális politikája ellen. Az elfogatás a szoczialista-törvény alapján történhetett, mely a helyi hatóságoknak tág teret nyit az önkényre. Egy Kiéiből érkezett tudósítás két elfogatási említ, Vollmar és Frokne bir. gyűlési képviselők elfogatását, de egyúttal már szabadlábra helyeztetésüket is jelenti. Szerbiában, a pán szlávok feje volt Mihály belgrádi a metropolita, a muszka kormány és az orosz propaganda főügynöke, ki szentpétervári utasítás szerint Riszticscsel csinálta a politikát, kezelte az orosz szubvenezió-pénzeket s vezette az agitácziót nemcsak Szerbiában, de Boszniában és Magyarországon is. Ezen főpapot Milán király letette hivatalából, letette pedig azért, mert nem híve volt urának, hanem árulója; ugyanis midőn az Obrenovics Szent- pétervárott járván észrevette, hogy a ezár és a panszlávok Oroszországban őt trónjától megfosztani s Szerbiát Nikita alatt Montenegróval egyesíteni kívánják, elhatározta, hogy Ausztria-Magyar- országgal tart, mely őt védi s Szerbia függetlenségét pártolja : Mihály érsek azonban és Risztics s az egész orosz párt makacsul ellenezték e fordulatot, úgy, hogy mit volt mit tenni, el kellett csapni mind a kettőt. De az exmetropolita bizakodván az oroszok pártfogásában nem engedett, ügyét a konstantinápolyi patriarchá- hoz apellálta s felbujtatta az egész szerb klérust maga mellett s a király ellen. Az orosz befolyás kivitte, hogy az oekumeni pat- riarcha Mihálynak adott igazat s nem a szerb kormánynak s az most még inkább vonakodott székét elhagyni. Részére nyerte a szerb püspököket, mind, kik orosz kreatúrák valamennyien s lett olyan kulturharcz Szerbiában, mint annak a rendje. Ennek véget vetni Milán király összehívta a szinodust s Mraovics archimand- ritát kinevezte belgrádi pátriárkának körülbelül ép úgy, mint.Fe- rencz József ő felsége kinevezte Angyelicset. A szerb oppoziczió azonban nem adta meg magát akkor sem s rábírta a püspököket, hogy tagadják meg Mraovicstól a felszentelést s ne ismerjék őt el főpapjokul. A király azzal felelt, hogy a többi püspököket is mind letette. Már most nincs senki Szerbiában, ki az uj pátriárkát jogérvényesen felszentelhetné. Ezért történik a czeremonia Karloviczon. A két kormány ebben előre megegyezett, hogy a szertartást minden államjogi következtetések nélkül a karloviczi érsek több magyarországi püspök segédletével teljesítse s azután Mraovics Belgrádban, székét elfoglalván, az uj szerb püspököket szentelje fel, két magyar püspök segédkezése mellett, kik átmennek látogatóba. A régi pánszláv és renitens püspökök pedig az exmetropolitával együtt zárdába csukatnak vagy nyugdijaztatnak valamennyien. Mraovics belgrádi érsek különben bajai születésű szerb, ki Budapesten végezte a jogot, később tanár lett Belgrádban. — ő tudományos ember. Országgyűlés. A képviselőházat e hó 4-én kizárólag a görög nyelv kérdése foglalkoztatta. Szóltak a görög nyelv ellen: Vidovich György, Hunyady László gr. és Csanády Sándor; mellette: Trefort miniszter, Mészáros Nándor, Rostaházy Kálmán, Tisza miniszterelnök és Steinacker Ödön. A görög nyelvre vonatkozólag névszerinti szavazást kértek, melynek az lett eredménye, hogy az eredeti szöveg, mely a görög nyelvet és irodalmat a rendes tantárgyak közé sorozza, 143 szavattal 75 ellenében elfogadtatott. Mellette szavazott majdnem az egész jobboldal és mérsékelt ellenzék, valamint a szélső baloldal részéről Czirer Ákos, György Elek, Heltfy Ignácz, Kiss Albert, Mezey Ernő, Prónay Dezső b., Szabó Kálmán, Tors Kálmán és Unger Alajos. Ellene szavaztak a kormánypárt és mérsékelt ellenzék részéről: Bánhidy Béla b., Dessewffy Kálmán, Éles Henrik. Fekete Lajos, Fónagy László, Fröhlich Gusztáv, Göndöcs Benedek, Horváth Lajos, Hunyady László gróf, Királyi Pál, Móricz Pál. Podhorszky György, Rohonczy Gedeon, Szentkereszty Béla b., Teleszki István és Vesztei' Imre. Másnap a képviselőház folytatta a középtanodai törvény- javaslat tárgyalását. A 4-ik §-ban, mely a reáliskolák köteles tantárgyait sorolja fel, Dobránszky Péter és Göndöcs Benedek fólv tetni kívánják a latin nyelvet is; ez indítványban beadott módo- sitványaikat azonban a ház mellőzte. Hosszabb vita keletkezett a 7-ik §-nál, mely a hitfelekeze- tek által fen tartott iskolákról szól. Tárná ssy Béla azt indítványozza, hogy e szakasz azon rendelkezése, mely szerint az ilyen intézetekben az érettségi vizsgálat a magyar nyelvből magyar nyelven teendő le, csak az 1885. évi tanévtől kezdve lépjen életbe. Helffy Ignácz azt kívánja, hogy a 7. és 8. osztályban a magyar történelem is magyarul tanittassék. Apponyi Albert gróf oly kifejezést kíván a szakaszba beigtatni, mely világosabban kifejezze, hogy a törvényjavaslat nem kíván a katholikus iskolák jogi természetének praejudikálni. Volff Károly nemcsak a felekezeteknek, hanem a tvhatóságoknak, községeknek, társulatoknak és egyeseknek is meg akarja adni a jogot, hogy tanintézeik oktatási nyelvét maguk határozzák meg. Madarász József elleninditványt nyújt be, mely szerint 1887-től kezdve minden középiskolában magyar legyen a tannyelv. Tisza miniszterelnök Madarász elleninditványát magyar chauvinizmusnak nevezi, melyhez hozzá nem járulhat; Apponyi módositványát sem fogadja el, mert azt fölöslegesnek tartja; de nem ellenzi, hogy egy későbbi szakaszban világosabban kifejeztessék, hogy a törvényjavaslat a katholikus alapokból fen- tartott iskolák jogi természetét nem érinti. April 6-án a képviselőház folytatta a középiskolai törvényjavaslat. tárgyalását. A 7. §-lioz hozzászóltak még: Herman Ottó, Zay Adolf, Steinacker Ödön, Trefort miniszter, Apponyi Albert gróf. Madarász József, mint elleninditvány benyújtója és Tisza miniszterelnök. A szavazásnál a ház a szakaszt Tamássy módosításával fogadta el, mely szerint a nem magyar tannyelvű középiskolákban az érettségi vizsgálat letétele a magyarnyelvből magyarul az 1885. évi tanévben veszi kezdetét. A beadott többi módosítások elejtettek. Ezenkívül a ház még két szakaszt intézett el. A 8-ikat el, Zsilinszky Mihály azon módosításával, mely szerint a felekezeti iskolákban a tanrendszert, tantervet, tankönyveket a felekezeti főhatóság (és nem úgy, mint az eredeti szöveg szólt, a felekezeti főhatóság meghallgatásával a közoktatásügyi miniszter) állapítsa meg. De az ismeretek mértéke nem lehet kisebb, mint az, mely a közoktatásügyi kormány hatósága alatt álló intézetekben alkalmazva van. A 9-ik §-nál, mely a nem felekezeti intézetekben való val- lástanitásról szól, élénkebb vita fejlődött, mely azzal végződött, hogy a ház elfogadta Pulszky Ágoston azon módosítását, mely szerint az ilyen intézetekben alkalmazott hitoktatóktól a miniszter erkölcsi és állami indokokból megvonhatja a működők jogát. April 7-én a képviselőház elég gyorsan haladt a középiskolai törvényjavaslat tárgyalásában, elintézvén annak 10—21. §§-ait. Felszólalás majdnem minden egyes szakasznál volt ugyan, de nagyobb jelentőségű módosítások nem tétettek a szövegen. Legfontosabb volt Zsilinszky Mihály módositványa, melyet a 22. §-hoz benyújtott. E szakasz az érettségi vizsgálatokról és a kormánynak azokon gyakorlandó ellenőrzési jogáról szól. A módositvány ezt az ellenőrzést jelentékenyen korlátozni kívánja és azért fontosságánál fogva a ház annak kinyomatásái rendelte el. A vita itt félbeszakittatván, tárgyaltatott a kérvények 28-ik sorjegyzéke, azután pedig Szapáry gr. pénzügyminiszter válaszolt Helfy interpellácziójára a rentekonverzió tárgyában. A ház a választ tudomásul vette. Végül Latinovics Gábor a szabadka-bajai szárny vasút tárgyában, és Komjáthy Béla a királyi kegyelem alapját képező előterjesztések tárgyában intézett interpellácziót a kormányhoz. A főrendiház is tartott ülést, melyben elfogadta az uzsoratörvényjavaslatnak függőben maradt szakaszait, továbbá a belügyminiszter előterjesztését a nyugalmazott közbiztossági közegekről és a csekély jövedelmezőségű vasutak államosításáról szóló törvényjavaslatot. E hó 9-én a középiskolai törvényjavaslat 22. és 24. §§-ai, illetőleg az ezekkel szemben Zsilinszky Mihály által beadott mó- dositványok foglalkoztatták a képviselőházat. A szélső baloldal szónokai, névszerint: Hegedűs László, Németh Albert, Lükő Géza, Mocsáry Lajos, Thaly Kálmán és Kiss Albert úgy találták, hogy
