Eger - hetilap, 1883

1883-04-12 / 15. szám

134

vizsgálásával, hogy melyek rosszak, és így felszedendők: Grónay Sándor rfőkapitány, Gáspárdy Gejza képv. és Wind István városi mérnök bízattak meg; egyszersmind a városi tanács utasittatott az „érsek“ és „Szent János“ utczák aszphaltirozhatása tekintetéből, az ezen utczai házbirtokosok meghallgatására, s ennek alapján a további teendőkre nézve adandó vélemény előterjesztésére.

Végűi Borbás Ignácz czifra-külvárosi tüzkárosúlt részére eszközlendő könyör-adomány gyűjtésre a városi tanács felhatal- maztatott.

Eger város közgyűlésének

legtöbb adót fizető tagjai 1883-ban.

I. Rendes tagok. Dr. Samassa József. Schwarz Hermann. Simonyi Károly.

Dr. Francz Alajos.

5. Dr. Fekete Károly. Szávics Pál.

Babies István.

Dr. Hubert János. Dálnoki János.

10. Fülöp József.

Kolin Soma.

Imre Miklós.

Lieb Károly.

Volf Károly.

15. Dr. Brünauer Dávid. Steinhäuser István. Ruzsin Ignácz.

Béta Szilárd.

Gröber Sándor.

20. Pántliy Endre.

Dr. Pácz Fereucz.

Ifj. Simkovics Imre. Kubik Endre.

Bajzáth Sándor.

25. Polonkay Endre. Gröber Ferencz. Nánásy Ignácz.

Dr. Végh Jenő. Kánicz Lipót.

30. Kolosi Ágoston.

Id. Preszler Ferencz. Nánásy Gyula. Horváth József. Gáspárdy Géza.

35. Nékám Endre. Petravich Bertalan. Hibay György. Ringelhann Imre.

Id. Samassa János. 40. Markovics János. Szontagh András. Stefanovszky Sándor. Burik István. Polácsik Hermann. 45. Doleisch Károly. Rabb János.

Tarnay János.

Id. Simkovics Imre. Répásy László.

50. Hajnal Bernát. Lengyel Miklós. Hanák Sándor. Eperjesy Rudolf. Babies Béla.

55. Fischer Dávid. Vavrik Béla. Greskovics Bertalan. Ürményi Antal. Toronyi Sándor.

60. Szabó Ignácz.

Ifj. Samassa János. Csiky Sándor.

Szalay József.

Volf János.

65. Kölnt Hermann.

Hartl Ede.

Békefy Lipót.

Preszler Márton. Stupka János.

70. Mező Ignácz.

Öttömösy János.

Dr. Ury József.

Dr. Schönberger Soma. Garjupp Péter.

75. Javornyik Ignácz. Klein Jakab.

Barna Manó.

Gaál Lajos.

Zsendovics József.

80. Liptay Ferencz.

Dr. Kösztler József. Györgyényi Ignácz. Kövér István. Mártonffy László.

85. Remenyik Kálmán. Nánásy Ferencz. Schmidt Ignácz.

Ruzsin Manó.

Miticzky József.

90. Szele Gábor.

Rttzsbaczki Ignácz.

Dr. Kiss István. Danielik János.

Mózer Antal.

95. Schwarcz Löriucz. Kelemen Ignácz.

Rónay Gusztáv.

Dr. Fekete Ferencz. Ferenczy Imre.

Glósz Károly.

II. Póttagok. Tolvaj János.

Schwarz Vilmos. Hegedűs János.

Lipcsey Péter.

5. Hellebronth Béla. Czettner Rudolf.

Ernst Miksa.

Stand Ferencz. Chalaupek Domokos. 10. Dr. Udvardy László. Horánszky Imre.

Klein Mózes. Starosolski Ede.

Csókás István.

15. Kovacsóczy István. Fogéi Ágoston.

Rendek József. Begovcsevics Róbert. Neumann Márton.

20. Bucher Ágoston.

Az első magyar általános biztosító társaságról.

I.

Jelen számunk hozza az első hazai társűlat — a magyar általános biztosító társaság múlt 1882. évi mérlegét.

Tekintetet vetve a mérlegre, mely a társulat kiterjedt munkálkodásának és tevékenységének fényes eredményéről tesz tanúságot — lehetetlen rövid visszapillantást nem vetnünk ez intézményre, mely mellőzve azon érdemeket, melyeket mint a hazai biztosítás teremtöje e téren szerzett, — nemes bőkezűsége, s cul- turális nemzeti czélokra fordított jótékony adományai által méltó helyet vívott ki magának a „halhatatlan“ társaságok sorában.

Nem akarunk e helyen azon felsőbb intézkedések s akadályok leírásával foglalkozni, melyek e derék, már negyedszázadot átélt társulatnak bölcsőjénél oly rohamosan léptek előtérbe, — késleltetni, s meggátolni igyekezvén a megalakulás, majdan a hivatásszerű ténykedésre irányzott nemes törekvéseket.

Elég ha a társulat múltjából annyit említünk meg, hogy szívvel, lélekkel magyar volt, hogy e nevet vette fel akkor, midőn magyarnak lenni bűn volt, — midőn a magyar név az országot igazgató kormánykörökben épen nem keltett rokonszenves hangulatot. Élénk tanúbizonysága ennek azon körülmény, mely a társaság emlékiratában megörökitve van, hogy a concessio kinyerése egyedül a ezégben használt „magyar“ előnévért temérdek akadályokkal ütközött össze, s hogy a hivatalos kiadványaikban használt országos jelvény — a magyar czimer — az absolut kormány közegei által erőszakosan tépetett ki a kiadvány lapjáról.

De eltekintve mindezektől, el -- azon hazafias ténytől, hogy a társulat megalakulása után kebelében a vezérlő igazgató Lévay Henrik mint volt honvéd s a szabadeszmék bajnoka hazafias és nemes intencziója folytán a volt honvédek nagyrésze hivatalt és menedéket talált, lehetetlen megfeledkeznünk azon ritka jótékonyságról, bőkezű adakozásról, melyet e társulat — hazai, tudományos s közművelődési czélok javára gyakorol.

Egész könyvet lehet Írni azon jótékony adományokról, melyek e társulat nevét hordják magokban -— több százezerekre megy azon összegek száma, melyek most a tudományos akadémia által kitűzendő pályatételekre, majd a nemzetgazdászat fejlesztésére, gazdasági pályára lépett ifjak neveltetésére, koszorús halhatatlan nagyok érezszobraik emelésére, tűz, víz, nyomor által sújtottak segélyezésére e társulat által megszavaztattak, s úgy a közművelődési, mint emberbaráti czélok előmozditására ritka erővel hatottak.

Ha valami, úgy ez adományok, a fejlődött culturális viszonyok, a monumentális érczemlékek, az irodalom termékei, melyeknek előállítása és javításához az „első magyar“ oly számot tevő arányban járult — bizonyára mind élénk tanújelei annak, hogy nem egyedül a rideg ész diktálta hivatásnak, a biztosítási eszme terjesztése és fejlesztésének, de a szív szavának, a hazafiűi s emberbaráti követelményeknek is hódolt — s adományai vetekedtek a főnemesség, a koronás fők adományaival. Örömmel tekintünk azért e mérlegre, mely az intézet gyarapodásának nyomós bizonyítéka, kettős örömmel tekintünk arra annyival is inkább, mert ebben a munka s szorgalom méltó eredményét, a nemes törekvések jutalmát látjuk — s ez azon reményt érleli bennünk, hogy ez intézet, valamint eddig fenállásától jelen napjainkig, úgy a jövőben is erős védvára a nemzeti ügynek — s bőkezű maecenása mindannak, melynek nemzeti s culturális fejlődés az iránya, nemzeti kincsek szerzése a czélja.

S reményünk alapos! Lévay Henrikben oly férfiú áll ez intézet élén, aki mindenről megfeledkezhetik inkább, mint sem a nemzet s haza ügyéről.

Két czél lebeg előtte. Egyik az első magyar biztosító-társulatnak az emelése s gyarapítása. Másik a hazának szent ügye. De a fő mellett a tagok sem maradnak el. — Az első magyar biztositó társulat minden tisztviselőjét, minden ügynökét a haza- fiság, adakozás szép vonása jellemzi, — minden tisztviselőjét, minden ügynökét méltó elismerés illeti a magyar biztositó eszme meghonosítása, fejlesztése s emelése körül kifejtett ténykedésért.

Azért hangsúlyoztuk a magyar biztosítási eszmét, mert hisz vannak hazánkban több rendbeli idegen nevű társulatok, melyek a külföld molochszerü pénztárának dolgoznak, magyar pénz árán német hivatalnokokat tartanak, a nemzeti ügyről mit sem tudnak, az adakozásról megfeledkeznek, szóval a nemzet czéljaival szemben rideg szükkeblűség jellemzi őket s csak ott vannak elől, hol felek gyűjtéséről s a külföldi aranybornyú táplálásáról van szó.

Befejezésül még csupán pár szót akarunk megjegyezni.

Az előadottak után felesleges bővebben magyaráznunk azt, meny-