Eger - hetilap, 1882

1882-02-23 / 8. szám

74

etében a felügyelet hatá rozottan az illető megyés püspökökre bízatott; a mi kétségen felül nem történhetik, ha az 1548-iki országgyűlésnek az lett volna a szándéka, hogy az elhagyott monostorok, zárdák és káptalanok javai az oktatásra, mint felekezetnélküli czél- ra forditta88auak. Miután tehát az 1548-ik évi országgyűlés, mely az ágostaiak korlátozása végett hivatott össze, azzal végződött, hogy a katholika egyház jogait és előnyeit körvonalozta; miután továbbá a jelzett XII-ik czikkben az országos rendek a katholikus lelkészek sorsa után egyfolytában csakis a hasonjellegü, nem pedig más felekezeti iskolákról gondoskodtak és gondoskodhattak; miután végre a hivatkozott t. czikk 1 §-ában a felállítandó iskolák feletti felügyelet az illető megyés püspökökre bízatott, — nem szenvedhet semmi kétséget az, hogy a tanulmányi alapot képező javaknak az 1548-iki országgyűlés előtti időre constatált jellegén változás nem történt; hogy ezen javakat a most említett törvény- czikk intézkedései is a katholika egyház czéljaira rendelték for- dittatni.

(Folytatjuk.)

Politikai heti szemle.

Nagy feltűnést kelt Szkobeleff orosz tábornoknak beszéde, melylyel Párisbau az öt üdvözlő szerb küldöttségnek igy válaszolt:

„Szükségtelen mondanom önöknek, barátaim, hogy mennyire meghat tüntetésük. Esküszöm önök előtt, hogy valóságos szerencse azon Szerbia ifjú képviselői közt lenni, a mely először tűzte ki a szláv keleten a szláv szabadság zászlóját. Szükséges, hogy megmondjam és bevalljam önök előtt, hogy miért nem áll Oroszország mindenkor hazafias kötelességeinek magaslatára általában és nevezetesen a mi szláv szerepét illeti: mert fölöttünk, úgy benn mint künn, idegen befolyások uralkodnak. Mi nem vagyunk urak saját házunkban ; az idegen mindenütt van, mindenhol az ö keze lappang. Az ö politikájának, cselszövényeinek, erőszakoskodásának rászedett áldozatai vagyunk ; fölöttünk annyira uralkodik befolyása, auy- nyira gyöngít minket, hogy csak a karddal lesz lehetséges a szabadulás, ha valamikor megkísértjük, a mit reméllek. Kicsoda ez az idegen, ez a betolakodó, ez a cselszövö, az oroszok és szlávok veszedelmes ellensége? Meg fogom nevezni öt; ö a keletre való nógatás szerzője, önök ismerik öt, ö a német. Ismétlem és kérem, ne feledjék el, a német a mi ellenségünk. A németek és szlávok elkerülhetlen harcza igen közel van; hosszú, véres és borzasztó lesz, de meg vagyok győződve, a szlávok diadalával fog végződni. Önök tudni akarják, hogy mihez alkalmazkodjanak, mert már folyik iszláv vér. Azt mondom önöknek, ha az európai szerződések által védett államokhoz fog nyúlni valaki, akkor nem fognak önök egyedül bar- czolni. Még egyszer köszönöm. A viszontlátásig azon a csatatéren, a hol közös ellenséggel fogunk szemben állani.“

Pár is, febr. 18. A nagy lapok nem vesznek tudomást Sko- belev beszédéről, csak a Boulevard-ujságok foglalkoznak vele. Legjobban dicséri a tábornok nyilatkozatát a „Voltaire“, mely lapnak egyik szerkesztője meglátogatta a sipkái hőst; Skobelev nagyjából a következőket mondotta neki: Az kétségtelen, hogy pohärköszöm töm mindenfelé rendkívüli feltűnést keltett, de császárom kegyétől nem fosztott meg: ezt bizonyítja, hogy III. Sándor czár legújabb hadihajóját „Skobelev“-nek neveztette el. Igen, azt mondtam, hogy Németország az ellenség s ma ismétlem ezt; igen azt hiszem, hogy az összes szlávok szövetkezzenek Francziaországgal. Remélem, hogy sikerülni fog az a megoldás, melyet oly igen nagyon óhajtók; föképen a szlávok és a francziák szövetségére fektetek súlyt; a francziáknak vissza kell foglalniuk azt a poziciót, melyet 1870/1- ben elvesztettek.

Az osztrák miniszterelnök közelebb a reichsrath- ban ily fontos nyilatkozatot tett:

Kaczagtak a fölött, hogy a kormány még mindig a teljes megegyezést és a kibékülést tűzi ki feladatául; súlyossá válik e feladat, ha e megegyezést és kibékülést bizonyos oldalon csak az extrem elkülönítésben vélik feltalálhatni. Én óhajtom a megegyezést és törekszem a kibékitésre. Felemlítették azt is, hogy a többség és a kormány czélja cseh államot alkotni. A mi a kormányt illeti, azt hiszem ez ügyben sok szót nem kell vesztegetnem, a párt dolga lesz erre válaszolni. Még mindig él bennem a meggyőződés, hogy az urak ott a ház baloldalán belsejükben nem hiszik azt, hogy a kormány szláv állammá akarja átidomitani Ausztriát, ép oly kevéssé, a mint a kormány helyesnek tartaná, hogy Ausztria német állam legyen; mert Ausztria: Ausztria, egyesülési

pontja azon nemzetiségeknek, melyek egyenjogositva Ausztria jogarja alatt élnek; az egyesülési pont, a hol jogaikat háboritlatiul élvezhetik és a hol ezen jogok csak annyiban szenvednek korlátolást, a mennyiben együttélésük azt megkívánja. (Taps a jobboldalon.)

Az o 8 z t r á k képviselöház elé törvényjavaslatot terjesztett a kormány, melyben négy hóra szóló fölhatalmazást kér, hogy Dalmácziában a polgári bíróságok elé tartozó nehány büntetendő cselekedet elitélését a katonai törvényszékekre ruházhassa. Az említetett cselekedetek a következők : Hazaárulás, felségsértés, az uralkodó család tagjainak megsértése, a közrend háboritása, kémkedés és egyetértés az ellenséggel, lázadás és forrongás, nyilvános erőszakoskodás és meg nem engedett toborzás, gyilkosság, gyújtogatás, rablás és bizonyos esetben tolvajlás, az említett cselekedetekre alkalomnyujtás, katonáknak kötelességök megsértésére való csábitása. A kormány rendelettel fogja a katonai bíróságokra ruházni a szükséges hatalmat és e törvény a rendelet hihirdetése után lép életbe. A katonai bíróságok bizonyos cselekedetekre, igy a kémkedésre és katonák elcsábítására a katonai törvény határozatait fogják alkalmazni, a többi vétségekre pedig az átalános büntető törvény pontjait.

Róma, febr. 17. Az „Osservatore Romano“ közzéteszi az olaszországi püspökökhöz intézett pápai encyclicát. Azon csapások elösorolása után, melyek az egyházat sújtják, a pápa azt mondja, hogy a keresztény kérdésre nézve legfőbb érdekkel bir az, hogy a pápát az egyház kormányzatában veszélyek, elnyomások és bilincsek ne íenyegessék. Ezen eredmény elérése végett a püspökök kérvényezés utján actiót fejtsenek ki és a törvény határai közt mindent elkövessenek, hogy tényleg helyreállítsák a pápa szabadságát, melylyel az egyház jóléte, Olaszország gyarapodása és a keresztény népek békessége van összekapcsolva. — Az encyclica végül ajánlja a katholikus sajtó terjesztését és tiszteletet érdemlő papok képzését.

A hivatalos Oroszország e pillanatban mire sem gondolhat, oly kevéssé, mint arra, hogy Skobelev által Németország és Ausztria-Magyarország czimére intézett hadüzenethez hozzájáruljon. Különösnek tűnhetik fel, hogy az orosz kormány mindeddig nem dementirozta Szkobelevet Berlinben, Bécsben és Budapesten; de remélhető, hogy ez a dementi a legrövidebb idő alatt meg fog érkezni, s az orosz kormány megtagadja a politizáló tábornokkal való solidáritását. Meg kell tagadnia nemcsak azért, mert Oroszország a háborúra nincs készen, hanem azon hatással szemben is, melyet Szkobelev nyilatkozata mindenütt felidézett. S ez a hatás egyáltalán nem kedvező Oroszországra nézve. A német, az osztrák és a magyar sajtóról nem is szólva, az angol, olasz, sőt a franczia sajtó is nemcsak elitéli Szkobelevet, hanem felelőssé teszi ennek nyilatkozatáért a hivatalos Oroszországot. A sajtó nyilatkozataiból megértheti Oroszország, hogy az európai közvélemény ellene s Ausztria- Magyarország és Németország mellett van; hogy a pánszláv fana- tismus kitöréseit mindig erélyes viszatorlásra készen várja az európai közvélemény. S ha Oroszországnak valaha azon reménye volt, hogy Francziaországot a panszlavismus czinkosává szegödtethcti, Szkobelev fiaskója teljesen kijózaníthatja. A politizáló tábornok bizonyára a német gyűlöletre akart hivatkozni, ennek tiizét akarta kitörésre bírni Francziaországban, s a franczia sajtó egy pillanatra sem feledkezett meg a komoly tárgyilagosságról. A Németországnak üzent pánszláv harcz nemcsak viszhangot nem, de ellenhatást keltett Francziaországban.

Bosnia-Herczego villából és déli Dalmácziából.

Jovanovics altábornagy napiparancsot intézett csapaijaihoz, a melyben azt mondja, hogy a lázadás terjedelménél és a csapatok csekély számánál fogva várni kell a segítségre és a kedvező időjárásra, mielőtt a lázadók erélyes leverésére lehetne gondolni. Jovanovics figyelmezteti továbbá a parancsnokokat, hogy minden vállalathoz elégséges erővel fogjanak, kiváltképen azért, mert a fölkc- lök kiváló tulajdonsága az, hogy meglepni iparkodnak a kisebb csapatokat és a legcsekélyebb sikert, mint nagy diadalt, kürtölik. Az altábornagy a legkíméletlenebb erélyességet, kitartást és óvatosságot követeli a harczban a csapatoktól, de egyszersmind a különben is szegény ország vagyonának kímélését.

Bécs, febr. 18. (Hivatalos.) A 67. gyalogezrednek egy félszázada, mely a táviró kijavítása végett Koritóból kiküldetett, febr. 17-én vi8szajövet az élelmiszert szállító oszlop átadása után, a koblya-glavai nyergen a felkelőkkel összeütközött. Ezzel egy időben észrevették, hogy Troglava környékén és Koritotói keletre a felkelők nagyobb tömegben csoportosulnak. Ennélfogva egy félszá-