Eger - hetilap, 1882
1882-01-05 / 1. szám
4 A főrendiház szintén dtcz 31-én ülést tartott. Elnök mindenekelőtt jelenti, hogy a királyné ö felsége köszönetét nyilvánítja a főrendeknek, a születésnapja alkalmából hozzá intézett sze- rencsekivánatukért. Duka Ferencz a képviselöház jegyzője áthozza a képviselöházban ma kihirdetett szentesitett törvényczikkeket, melyek itt is kihirdettetvén az országos levéltárba tétetnek le. Cziráky János gr. az elnököt és a kormányt éltette. Az után az ülés befejeztetett. TAECZA. Ha — alkonyattal .... Ha — alkonyattal — mig az árnyak Egymással villy-tánczot járnak S a pirló est-hajnalsugárnak Rihamvadt végső üszke már: Szememre, bár epedve várom, Nem jő az enyhe, édes álom, Mélázó lelkem messze jár .... Elszáll a rég elmúlt időkbe S (e gondolat bár csalfa, dőre, Elválasztva ily messze tőle!) ... — Rád gondolok én angyalom! Veled vagyok, mint réges-régen, Csillagsugáros nyári éjen, S beszédes ajkad hallgatom .... S e gondolatban elmerülve, Újra ragyog lelkem derűje; S az ábrándok ölére dőlve: Ébren vagyok bár, álmodom . . . Juhar borul ránk enyhe árnynyal . , . Oly édes csüggni lázas vágygyal Mámorban égő ajkadon ! . . . Szó se liallik . . . szellő se lebben . . . — Ölelj ! Csókolj még édesebben! Oh! Hadd haljak meg így öledben, így, Önfeledten, kedvesem! Megfulva a kéj tengerébe, Lelkem ajkadra átlehelve, Mig báját, mézét élvezem! Nézd! Nézd! Ott kél a hold sugara, S mig szétfoszlik az éjnek árnya, Bűvös fényt hint arczod havára, • Rád teríti sugár-mezét . . . ..........Oly szép vagy így, mint éji tündér . . . — Ki ne adná oly égi kincsér’ Éltét, halálát, mindenét? ... De reggel van ... A röpke álom Szétfoszlik a hajnalsugáron, S én — nyugva itt a pelyhes ágyon, — E szép mesét csak álmodám ! . . . .... Oly szép volt, mint „A gyermek álma." S lassan-Iassan éberre válva. Folyton csüggök varázslatán! . . . Gyulay V. A hahota. A hahota fesztelen hangos kitörése örömünk vagy elragadtatásunknak. Legiukább közhelyeken nyilvánul 8 rendesen a kevésbbé müveitek szoktak hangos hahotában kitörni. A hahota a test szervezetét megrázkódtatja — a mellett kitágítja — a testet fölvillanyozza; — tehát a munkától megtört dolgos osztályra oly jó hatással van, mint az égi háborúval összekötött sebes eső a levegő tisztítására. — Egy munkás, ha vasárnap a színházban vagy más mulató helyen jól kihahotázta magát — egész Ielkületében megújult. És heti munkáját a múlt örömeire gondolva jó kedvvel és úgy testben, mint lélekben megerősödve végzi. A nevetés azon jótékony hatású praeservativum, mely gyakran több betegségtől megszabadította a testet. Jó táplálék után majdnem elkerülhetetlen kelléke a testnek. Mi sem képes a lélek bús komorságát oly könnyen eloszlatni, mint a jóizü nevetés. Ezért mondja dr. Syderham, ha bár nem valami elegáns módon: „Egy élczköltö megjövetele valamely városba sokkal jobb a lakosságra, mint húsz orvossággal terhelt szamár. “ Ne kárhoztassuk tehát a munkás népet, midőn végzett kötelesség után szívesen ül poharazva és hahotázva a korcsmában, s néha-néha jó kedvének és vig kedületének nem valami finom módon ad kifejezést. Csak ily kellemes intermezzók után képes erős kötelezettségeinek megfelelni és az élet gondjait türeleméi viselni. A nevetés. A nevetés szorosabb értelemben véve a szívben érzett öröm és gyönyör kitörése, mely az elménezkedés, jó tréfa, és más hasonló az idegeket kellemesen megrázkódtató dolgok physicai hatása. A mely alkalommal a szívben lángra kapott örömszikra magát tovább tartani nem képes, az ember édes nevetésben tör ki. A nevetés azon egyetemes kellemes fűszere éltünknek, melyet minden alkalommal használunk. Társalgásunkat csak akkor hiszszük kellemesnek, ha sikerült alkalmi élczekkel vagy tréfákkal jól megnevettettük társainkat. Szórakozásaink, látogatásaink, sétáink, kirándulásaiak csak akkor hozzák meg a kellő megújulást s megpihenést, ha nevetéssel élénkítjük azokat. Különben mindaz üres udvariassággá, kellemetlen affectatióvá fajul, mely sem a testet, sem a lelket föl nem üdíti, sőt mindkettőre rossz hatással van. Mily ízléstelen, örömüres oly vendégség, legyenek annak asztalai bár minden égalj édességeivel halmozva, hol a mindent kellemesen fűszerező nevetés nem ütötte föl tanyáját, hanem a helyett a tartózkodó feszesség, és az evvel járó unaímasság ül a díszes közönség arczulatán. Valamint nyilvános helyeken a viharos hahota szokott zajong- ni: úgy az elfogulatlan és mesterkéletlen szívből eredő kellemes nevetés, a kedves családi élet tűzhelyénél, az öröm ölében hangzik föl leginkább. A nevetés themája minden házi mulatságnak; mert legyenek azok bármily különbözők, de egy sajátságban, a nevetésben megegyeznek, mindannyian. Szemléljünk bármily családi játékot, legyünk jelen bármely családi mulatságon : mindenütt azt fogjuk tapasztalni, hogy nevetve mulatnak annak tagjai; sőt igyekeznek is azt előidézni, amennyiben elbeszéléseik is magukon hordják a nevetés jellegét, a mosolyt. A nevetés a testszervezet működésére is kellemes befolyással van, étvágyat csinál, a legkellemesebben elősegíti az emésztést. A nevetés ily jó hatását már a rómaiak is ismerték, ugyanis bohó- czaik által úgy ebéd előtt, mint ebéd után megnevettették magukat. Az indulatoskodás, s más ily szenvendély rongálja egészségünket, rövidíti éltünket, de vig nevetés erősíti testi és lelki éltünket, és a munka után azon fő-eszközökhöz sorozandó, melylyel éltünket hosszabbítjuk. így mondja, bár kissé túlzottan, Jozik : „Kiki minden nevetéssel éltét hosszabbítja.“ Hogy a nevetés a kedélyre is a legjobb hatással van, a mindennapi élet számos adatataival bizonyítja. Természetünk titkában fekszik, hogy a nevetés közben mondott bármily sérelmes támadást mosolylyal fogadunk, melyre különben indulatba jönnénk. így használják e sajátságot a mese és szin- költök. Hasonló az ily nevetés amaz édes porhoz, melylyel a gyógyszerész keserű piruláit behinti. Csak mosolygó vidám óráinkban nyilvánnl leginkább a jóté- tékonyság érzete. Ekkor csakhamar adjuk beleegyezésünket minden jóra, mások boldogitását igyekszünk elömozditani, mert elismert jellemvonása a vigkedélynek, hogy ilyenkor az egész világot boldognak óhajtja látni. Vidám mosolygó arcz többnyire jó, nemes lelkűiét czimere. A gyermekek, kik még a természet ölében játszadoznak, gyermeki éltöket öröm és nevetésben töltik el. Hasonló kellemes életet él az, ki teljesített kötelesség után a vig nevettető társaságokban keres szórakozást. A mosoly. Mosolylyal szoktuk kifejezni azon magasabb örömünket, melyet nemes szív és fölvilágosult képzelem tolmácsol. Mosolylyal fogadjuk mások szivélyességét, mosoly kiséri a kegy- és nyájasság kifejezését. A clas8icai görögök, a szép és nemes mintaképei, a legméltóbb képzettel bírtak a mosolyról. így az Olympuson az istenek lakhelyén székelt felfogásuk szerint az örökös öröm és mosoly. „Mosolygottt itt a nyájas levegő, nevettek a változó rétek és lige
