Eger - hetilap, 1882

1882-12-28 / 52. szám

497

városunk két tehetséges zenészének tollából kikerült müve. Általános volt a közönségnek azon óhaja, hogy minél gyakrabban hallhatnának főtemplomunkban ily lélekemelő énekeket.

Offertorium alatt a székesegyházi kar uj sopranistája Pfeiffer M. kisasszony eléggé kellemes hangon egy pastorellát adott elő.

A sz. misét ft. Répásy J. úr szónoklata követte.

III.

Az egri dalkör karácsony első napjának estéjén sere- naddal fejezte ki tiszteletét az egyesület zászlóanyja özv. Mo- sóczy Jánosné ő nagyságának. — 4. dalkör tagjai D a n i 1 o- vics Pál elnök és Pokorny János karnagy vezetése alatt a lyceumi térről fáklyavilágitás mellett indultak s a zászlóanya ablaka alatt 7 szép dalt énekeltek. — Szünet közben a zászlóanya az ablakon kihajolva, rövid beszédben, meleg szavakkal fejezte ki köszönetét s örömét a szép haladás fölött, s további buzgó kitartásra serkentve élteié őket, s hosszú életet jósolt azon egyletnek, melynek vezetése ily kitartó férfiakra van bízva. — A zászlóanya eme szavaira az egyleti elnök, dr. Danilovich Pál ur válaszolt.

A serenadeot igen szép számú közönség hallgatta végig.

IV.

Karácsony másodnapján Lengyel Miklós v. püspök s nagyprépost Öméltósága pontifikáit. — A kar Horák egyik miseénekét adta elő.

V.

Az egri dalkör estélye.

A karácsonyi nagymisén és özv. Mosóczy Jánosné ő nagyságánál való szereplése után a dalkör iránt a legjobban volt hangolva közönségünk, s innen volt, hogy a műsorozat megkezdésekor a kaszinói nagyterem teljesen meg volt töltve. — Az egri dalkör ezen estén rövid fennállása daczára is a legszebb eredményeket mutatta föl s teljesen meglepte igen szép kivitelű darabokkal a közönséget. — Tiz db. volt a müsorozatba felvéve, s ezek közül a negyediket: „Hallom gyöngy világom“ ismételni is kellett. — A dalkör tagjainak ily élvezetes estély nyújtásáért kö- szönetünket kifejezve el nem hallgathatjuk a derék karmester: Pokorny János úr érdemeit, melyeket fáradhatlan buzgalma a dalkör betanítása körül szerzett neki.

Úgy 8 óra felé lett a miisorozat eldalolva, s ekkor kezdetét vette a táncz, mely éjfelig tartott. — A pillanatra sem lohadt jó kedv mellett az első négyest 60 pár, a másodikat 38 pár tánczolta. — A hölgyek névsorát jövő számunkban tesszük közzé.

Egy kis reminiszczenczia.

— Szerény adat Eger város művelődés-történetéhez a XIX

század második felében. —

Régi történet már ez nagyon, a melyet én most itt feleleveníteni akarok, — bizony-bizony nemsokára meglesz 25, mondd huszonöt esztendeje, hogy először papirosra tették. Én is csak úgy olvastam holmi ócska poros fóliáimban s — megvallom

— azóta nem mehet ki a fejemből, s azt hiszem, hogy egri ember előtt nem lesz érdektelen, ha e helyütt reprodukálom. Tragikomikus egy história szörnyen, s amellett olyan, mint a jó mese, hogy a végén az ember magától levonhatja belőle az erkölcsi tanulságot. Hadd kerítsem hát sorra:

V a h o t Imre — a negyvenes-ötvenes években oly sokat gáncsolt, de kétségen kivül lelkes és nagy közönség által olvasott mivelője a magyar irodalomnak — az 1857-ik év július, augusztus és szeptember havának legnagyobb részét utazással töltötte; vele volt Egressy Gábor és Zombory rajzoló, aki a nevezetességekről felvételeket csinált. Az egész, mintegy 250 mér- földnyi útról nagy önérzettel mondja ő maga, hogy ha egy egyenesbe tennék össze, akár Szibériába eljuthattak volna vele. Hol, hol nem jártak az út alatt, bennünket most kevésbbé érdekel, denique Egerbe is benéztek; mert Imre bácsi nagyon sze rette ám Egert, amint ennek írásaiban számos tanújelét is adta.

Miután a miskolczi színháznak 1857. szeptember 3-án történt ünnepélyes megnyitását megtekintették, s Kazinczy Gábornál Bánfalván egy estvét s félnapot eltöltőitek, a Bán völgyön át Palóczországba (így Vallót) jutottak, ahol bő alkalmuk nyílt egy részről Dédes és Szilvás vidéke, más részről a diósgyőri völgy, a magyar Tempe, között objektív összehasonlításokat tenni, melyekkel végre is odajutottak, hogy a kettő egyformán szép.

Ezek volnának egri látogatásuknak legközvetetlenebb előzményei; most pedig hadd beszélje tovább ő maga egri viselt dolgaikat, melyeket érdemesnek láttam szó szerint közölni, Az ne tűnjék fel senkinek, hogy magát egy kissé dicséri, már ez az egy gyengéje megvolt az öregnek, hogy eljárását maga kommentálta, ellenségeinek nem egyszer fejéhez vágva: „Pukkadjatok meg! — nincs nekem szükségem öndicséretre — eléggé dicsérnek engem tetteim, ha t. i. méltók arra.“

Tehát — hogy elvégre is a dologra térjek — a „Napke- let“ 1857-iki I. évfolyamának 51. és 52-ik kettős számában közölt „Úti emlények“ czimü leírásában igy folytatja Va- hot Imre:

„Már jól besötétedett, midőn a palóczok fővárosa, — Apátfaivá r a értünk, hol a Földváry-testvérek vendégszerető házánál estelizvén, később a holdvilágos éjben Szarvaskő regényes hegyszorosai közt igen szép utazás esett. Éjfélkor Egerbe értünk, s másnap az egri hévizes fürdő derék bérlője, Friedman L i p ó t barátom több lelkes egri urat hivott meg házához s hirtelenében dicső kis magyaros lakomát rögtönzött; s a jóféle egri törakvér- s Bunkó Feri szivreható zenéje mellett csakhamar nyílt bizalomra táráit ki a kebel s egymást érte a sok méltányló áldomás, melyekből nekem is jutott egy, még pedig a javából, Eger város egyik legértelmesebb ügyvédétől, ki az én utazásom czélját, nehézségeit, s átalán véve irodalmi pályám irányát tökéletesen fel tudta fogni. Meg lévén győződve, hogy országszerte számosán gondolkoznak, éreznek igy, — szellemileg gazdagon ju- talmazottnak találom magamat, s ez szolgál kezemben legerősebb fegyverül a roszakarat. és ármány kigyófejének összetiprására.

„Az érintett lakomának legszebb oldala az volt, hogy miután Miskolczról az állandó szinház eszméjének mintegy megtestesülését hoztuk ide Egressy Gáborral, — megpendűlt szóváltás között azon terv, hogy Egernek is legyen állandó színháza, nemzetiségünk s művészetünk egy új templomának megnyitásával. A város jelen volt polgármestere ünnepélyesen igéré, hogy ez ügy létrehozásához segédkezet nyujtand. A többi jelenvoltak szinte lelkesedéssel karolták fel ez ügyet, s igy bizton remélhető annak hovahamarábbi valósulása. — így vívják majd ki az egri nevet!“ . . . .

Eddig tart az irás.

Morál: Lassan járj, tovább érsz — a czélhoz. B.

— Egernek a nagy vasúti hálózatokba való bevonatása kérdésében, — hírlik, hogy az eger-füzesabonyi vonal kiépítésére van komoly vállalkozó. Ha igy áll a dolog: akkor aztán a vonalnak tovább folytatása iránt a Károlyi-féle consortiummal megegyezés volna remélhető.

— Az egri egyházmegyei papság nyugdíj- és segély-alapja tárgyában tartott egyházmegyei tanácskozmány jegyzőkönyve: most jelent meg, az érseki lyceum nyomdájában. A jegyzőkönyv: kitűnő magyarsággal s oly szabatosan van fogalmazva; hogy ezen tekintetből is nagy figyelemre méltó.

— Adóügy. Egerváros számvevői hivatala részéről közhírré tétetik, miszerint az 1883-ik évi általános jövedelmi pótadó kivetése jövő év január hó elejével kezdetét veszi. Ennélfogva felhivatnak mindazon birtokosok, kiknek ingatlan javaikra jelzálogilag bekebelezett adósság fekszik, hogy a teher bevallására szolgáló ívért fent kitett hivatal helyiségében a mai naptól számított 15 nap alatt jelentkezhetnek, az átvett ivet pedig szabályszerűen kitöltve legkésőbb január hó 30-ig fent kitett hivatalhoz adják visz- sza, mivel a bevallásnak a kellő időbeni be nem szolgáltatása azon káros következést fogja maga után vonni, hogy az ingatlanokat terhelő tőkék után fizetett évi kamat-összeg az illetők^ kárára az ált. jöv. pótadó kivetésénél nem lesz levonásba hozható. Eger, 1882. deczember hó 26-án. Csiky Attila, v. számvevő.

— Rendészeti czirkálás éjjel. Erélyes főkapitányunk intézkedett, hogy ezután éjente a háztulajdonosok megbizottjai a fertálymesterek vezetése alatt az utczákon sünien czirkáljanak. Az addigi czirkálások elégtelensége ugyanis azáltal bizonyult be, hogy több helyen éji betörések esetei fordultak elő.

— Nyilatkozat. Szabó Ignácz tisztelt ügybarátunknak „Eger és vidéke szellemi s anyagi érdekei“ czim alatt, lapunkban közölt jeles pályamunkáját illetőleg — félreértések eloszlatása tekintetéből — két megjegyzést kell tennünk: egyet a boralkusz- ügyre s egyet az egri Írókra vonatkozólag. E pályamű még a múlt évben Íratott, midőn a boralkusz-ügy még csak eszmecsere tárgya volt; a dolog azóta eldőlt s a város szabályrendelete nem nyerte meg a ministerium részéről a helybenhagyást; tehát a következmény teljesen igazat adott a t. szerző nézeteinek, me-