Eger - hetilap, 1882

1882-11-23 / 47. szám

XXI. év-folyam.

47. szám.

1882. november 23-án.

Előfizetési dij:

iigész. évre . 5 ín — k:

Félévre. . . 2 , 50 .

Negved évre . 1 .. oO .

Egy hónaura. — 4ö .

Egyes szám . — 12 ,

Hirdetésekért

minden 3 iiasabozott petit sorhely után ti, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 20, nvilttérben egy petii- sorhelyért In kr li/.eteiidö

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

Patakszabályozás.

a Eger és vidéke szellemi s anyagi v?

6*.í r

cy erdekei. %

(Díjnyertes pályamű.)

Irta: Szabó Ignác z.

III.

Midőn tanintézetekről szólunk, nem mulaszthatjuk el fölemlíteni azon egy időben fölmerült rendkívüli horderejű eszmét, hogy Egerben egy kath. egyetem á 11 itta ss ék fel. Hiszen magának az egri lyceum halhatatlan nevű megteremtőjének, gr. Esterházy Károly püspöknek is az vala magasztos czélja, hogy az általa fejedelmi bőkezűséggel emelt nagyszerű épület egy európai hírű magasabb tudományos intézetté, országos egyetemmé fejlődjék. Valóban nemcsak Eger városára és vidékére, de az egész magyar h a z á r a, összes nemzeti közművelődésünkre, légkivált pedig a katholicismusra, vallás-erkölcsi viszonyainkra is kiszámíthatatlan kár, hogy a nagyszerű eszme — elhanyatlott. Pedig hol oly pompás, minden kényelemmel, s némi részt gazdagon fölszerelt eszközökkel biró épület kínálkozik a f e n s ő b b tudományosság terjesztésére az érdeklettek rendelkezésére, — hol két, a t h e o 1 o- gi a i és jogi, facu 11ás immár a tudományos haladás kívánalmainak megfelelő módon szervezve, immár évek óta szép sükerrel működik: ott a m ég hiányzó k é t f a c u 11 á s, az orvosi és philosophiainak berendezése a gazdag magyar kath. clerusnak áldozatkészségét nem venné oly nagy mértékben igénybe, mint amily kiszámíthatatlan szellemi s valláserkölcsi haszon háramlanék ez által úgy a magyar katholicismusra, mint országos köznevelési ügyünkre.

Maga e terv oly roppant fontosságú, hogy ha városunk annak magasztosságát, s valláserkölcsi viszonyainkra vonatkozó rendkívüli horderejűt egy memorandumban kifejtve, Egernek minden szép és magasztos eszméért b u z- gó, lelkes érsekét s főkáptalanát fölkérné, hogy ez eszmét újból felkarolva s pártfogolva, a magyar klérus, különösen a főpapság figyelmébe ajánlani, s létrehozására magas befolyását mérlegbe vetni méltóztassék : — erős reményünk van, hogy ily kezdeményezés mellett az ige minden nagyobb nehézség nélkül testté válhatnék. *)

(Folyt, köv.)

*) Szellemi s anyagi tekintetben egyaránt kiszámithatlan nagyszerű lendületet nyerne Eger városa, ha ezen óhajtás, — melyet lapunkban már többször tolmácsoltunk, — megvalósulna. Reméljük is, hogy meg fog valósulni; de aligha könnyen, valószinüleg csak sok nehézség leküzdése után ! Szerk.

E t-árgygyal már annyiszor foglakoztunk, ez ügyben már annyit beszéltünk és irtunk, hogy szinte belefárad az ember. — S ha hallja szinte retteg már tőle: hogy ismét újabb hiány, ismét újabb rósz terv, vagy munkáról beszélnek. Még sincs vége? midőn már mindenki azt hiszi, hogy e tárgyban minden békében nyugszik, s nem is szólhatnak olyat, mely eddig megvitatva ne úsznék a sokat emlegetett csörgedező kis patak habjaival s el ne enyésznék mint a többi felszólalás a buborék rokonságával.

Ha valamiről lehet szólni, ha valamiről lehet Írni, úgy ez az. — a szó és irás az alapjában hiányos rósz patakszabályozásról, az árviz nyomai pedig a városról egyhamar el nem apadnak.

Nálunk egyszerre akarták az egész patakszabályozást megtenni. melyhez sem szellemi, sem anyagi erő nem volt; de hogy eredmény legyen felmutatva . megkezdődött a munka minden irányban.

Mint a következmény mutatja, van is eredmény, de milyen ? erről szólani sem akarok, jól tudja mindenki; annyit azonban meg- jegyzek, hogy elfogyott a pénz. a munka rég szünetel.

A közmondás „hamar munka nem állandó“, még talán sehol oly hirtelen próbaerőre nem emeltetett, mint az egri patak- szabályozásnál. — Ezt is tudja mindenki. Még se ideje se hava, hogy a patakkorlát megfődeltetett. már is nagyrészt elhordta a viz. — itt ott deszkástól, pedig nagy viz még eddig nem is volt.

De nem czélom mélyebben belebocsátkozni ez unalmas tárgyú munkába, hanem a t. közönség figyelmét kívánom felhívni s egy e szakba vágó több oldalú s közhasznú czélra irányítani.

Folyó hó 17-én éjjel a káptalan melletti korláttöltés földjét a viz annyira elhordta, hogy a kishidról a lejárás s igy a káptalan utczávali gyalogközlekedés itt, életveszélyes.

Hogy milyen lényeges része ez a városnak, s mennyi idő- veszteséget szenved a közönség ez által, különösen pedig mióta a kocsiközlekedéstől elzáratott — a tapasztalás sajnos igen bőven indokolja.

1) A város egyik utczája a káptalanutcza a helyett, hogy a régi posványos kiállhatatlan bűztől megmentetett volna, még mélyebben sülyesztetett. Ez igen tiszta dolog, mert hogy a forgalom mindig élénkíteni szokta az útezát, az kétségtelen, s ha ez van, a lakók sem kiméinek költséget és fáradságot az utczaemelés tekintetében.

De a káptalanutcza nemhogy a forgalomnak adatott volna át, hanem attól — más kifejezéssel nem élhetek — igazságtalanul megfosztatott. — Mert valóban megáll az ember esze, hogy minden jogos indok nélkül egy tekintélyes városrész, mely mindenekben osztozik a többivel, mégis a kor megkívánta haladástól — mert egypár száz írttal többe kerülne a szekérhid — elzáratik.

Ez nem indok! ezt elfogadni nem lehet! . .

Hol itt az anyagi jólét, hol a népboldogitás, hol az Ízlés, hol a város előrehaladására való törekvés ? . . . . Bizony sehol semmi! . .

Más városokban az Ízlés és a lakosság hasznára való törekvés az irányadó, nálunk ez megfordítva van, itt nincs semmi ízlés, a haszon helyett pedig csak kár várható.

2) A helyett, hogy a régi pataklejárás helyén egy utczát nyertünk volna, attól elüttettünk. — A helyett, hogy a szemét dombok száma kevesbittetnék, szaporittatott.

Az előtt volt szekérutunk, nem kellett a piaczra vagy a Máriautczába fáradni, ha a főutról a káptalan, servita stbi. utczákra akartunk jutni.