Eger - hetilap, 1882

1882-02-02 / 5. szám

42

eddigi személyzetévé!, képes-e teendőinek az előirt szabályok értelmében, megfelelni.

A Lanczellotti Ede- féle kegyadomány kiosztásával, melyből 6 szegénysorsu, özvegy asszony, és 6 férjhez menendő hajadon részesítendő, az alapitó oklevél értelmében, a városi tanács, továbbá Csiky Sándor, Fülöp József, dr. Fekete Károly és Skopecz János bízattak meg

A községi iskolaszék tekintettel azon körülményre, hogy azon 3. év, melyre tagjai megválasztva voltak, letelt, az 1876-ik évi 28-ik f. ez. 9-ik §-ához képest következően alakíttatott meg: Elnök: Fülöp József; tagok: dr. Fekete Károly, dr. Danilovits Pál, Hutter Károly, Bernekkel- Ferencz, Nagy Beruát, Páyer János, Szombathelyi György, Stészel Ferencz, Szeredi János, Kubik Endre, Gö- möri Márton, V. Papp János, dr. Schönberger Soma, Visontai János, Barna István, Skopecz János, Derszib Rudolf, Tavasy Antal, Babocsay Sándor, Ludányi Antal, Baranyai Sándor, Kánicz Lipót, Fehér Béla.

Az egri dolog-menház újjászervezése, illetőleg átalakítására vonatkozó, s dr. Danilovits Pál gondnok által beadott javaslat, véleményadás végett: Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt, Babies István, Babocsay Sándor, Danilovits Pál, Dusárdy József, Gró- nay Sándor, Babies Béla, és Zsendovics József tagokból álló bizottságnak adatott ki.

A kir. adófelügyelö megkeresése folytán, az 1882-ik évi III. és IV. oszt. kereseti adó javaslatok elkészitésére megalakítandó vegyes bizottságba, a város részéről : Kürthy Ferencz és Völgyi Lajos rendes, Sir Gyula és Barna Manó pedig pót-tagokúl választattak meg, kiknek működési idejükre naponta s fejenkint 2 forint szavaztatott meg.

Végül Kovács Kálmáu kir. főmérnök úr, mint a patakszabályozás keresztülvitelével megbízott, ez alkalommal újólag is felhivatott, miként a patakszabályozási munkálatokra vonatkozó általános előterjesztését, melyből, az eddigi munkálatok mennyisége, az ezekért esendett összeg, a még szükséglendö munkálat, s ennek megfelelő pénzmennyiség felismerhető legyen, legkésőbb folyó év február 5-éig bemutatni szíveskedjék.

Apathy István, a képviselöház által kiküldött bizottság előadójának, jelentése a tanulmányi alapról.

A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezelése és felügyelete alatt álló alapítványok és alapítványi alapok jogi természetének megvizsgálására, a képviselöház kebeléből kiküldött bizottságnak 1880. évi november hó 15-én kelt határozata által, a magyar kir. tanulmányi alap tekintetében előadóul megválasztatván, mielőtt jelentésemet előterjeszteném, szükségesnek látom jelezni azon álláspontot, melyet jelentésem szerkesztésénél elfoglalandónak tartottam.

A t. bizottságnak fenntebb idézebb határozata által egyedül azon tények és jogi momentumok feltüntetése tétetett feladatommá, melyek a magyar kir. tanulmányi alap jogi természetének megbi- rálásánál irányadóul szolgálhatnak, és kell, hogy irányadóul szolgáljanak. Ez lévén feladatom, igen természetes, hogy jelentésemben nem bocsátkozhattam megoldásába azon kérdésnek, melynek megoldását a képviselöház magától a bizottságtól várja; hanem feladatomat megoldhatónak véltem az által, ba feltüntetve a magyar kir. tanulmányi alap jogi természetének megvizsgálásához szükséges tényeket és jogi momentumokat, azok alapján levonom azon kö vetkeztetéseket, melyeket az általam feltüntetett tényekből és jogi momentumokból természetszerűen és szükségképen levonni kell.

Az alapítványok és alapítványi alapok jogi természetének meghatározása a magyar képviselőházat már évek óta foglalkoztatja. Az 1872/5. évi országgyűlés alatt a képviselöház e czélra bizottságot küldött ki, mely albizottságokra oszolva, véleményes jelentést készített úgy a vallási, mint a tanulmányi alap tekintetében. Ezen felül az említett albizottságok megkeresése folytán véleményt készitett a vallás- és a tanulmányi alap tekintetében úgy a közalapítványi ügyek királyi igazgatósága, mint a kincstári jogügyek igazgatósága is. Nem lehet szándékom, sem azon véleményt, melyet az albizottság 1874. deczember 3-án a tanulmányi alap tekintetében beterjesztett, sem azon külön véleményt, melyet gróf Ap- ponyi Albert szerkesztett, megismertetni, vagy bírálni. Egyet azonban kénytelen vagyok saját álláspontom igazolására kiemelni, és ez az, hogy én ellentétben az említett albizottság nézetével, a kiindulási po tot, a tanulmányi alap jogi természetének kutatásánál nem az 1548: XII. t.-czikkben vélem keresendőnek; mert szerin| tem úgy az 1548: XII. t.-cz., mint a későbbi törvényeket és intézkedéseket valódi jelentőségükben csak akkor ismerhetjük fel, és Ítélhetjük meg, ha a tanulmányi alapot képező javak jogi természetét megállapító tényeket és jogi momentumokataz 1548: XII. t.- czikket megelőző időre is kihatólag vizsgáljuk ; a mit részemről annál szükségesebbnek tartok, mert csakis visszamenve a tanulmányi alapot létesítő első tényekre, lebet nyomról nyomra kimutatni azt, hogy a szóban levő alapot képező javak kezdettől fogva mostanáig, rendeltetésüknek megfelelően, vagyis juxta mentem fun- datoris használtattak-e fel, vagy sem. Elismerem, hogy ez az 1548-iki esztendőt megelőzőleg csak bizonyos mértékig sikerülhet; mert a tanulmányi alapot létesítő első tények ismeretének hiányában, csak közvetett lehet azon bizonyítás, mely e tekintetben rendelkezésünkre áll. Azonban, habár a tanulmányi alapot létesítő első tények tekintetében minden kétséget kizáró adatokkal nem rendelkezünk is; — nézetem szerint elhibázott dolog lenne, a tanulmányi alap termeszeiét feltüntető tényeket és jogi momentumokat kutatva, a vizsgálódást az 1548 : XII. czikkel kezdeni, s ezen íörvényezik- ket, naint egyedül lehetséges kiindulási pontot tekinteni. A jogviszonyok helyes megítélése ugyanis nemcsak azt követeli, hogy kellő figyelemre méltassuk azon tényeket, melyek a vizsgálódás tárgyát képező viszonyokkal közvetlen összefüggésben állanak ; hanem azt is követeli, hogy hasonló figyelemre méltassuk azon tényeket és jogi momentumokat is, melyek általános jelentőségűek ugyan, de ép ezen jelentőségüknél fogva azon specialis viszonyok megítélésénél, melyekre minden kétségen felül kiterjednek, helyesen sohasem mellőzhetők.

Feladatom lévén azon tényeket és jogi momentumokat feltüntetni, melyek a tanulmányi alap jogi természetének megitélésénél irányadóul szolgálhatnak, — lehetetlen mindenek előtt reá nem mutatnom azon főcsoportokra, melyekből a jelenlegi tanulmányi alap áll. Ezek a következők:

1. A Jézus-Társaság feloszlatása után bevont tőkékből, házakból, épületekből, polgári földterületekből, gazdasági felszerelésekből s egyéb ingó vagyonból alakult pénzértékeknek azon része, melyet Mária Terézia királynő tulajdoni joggal a tanulmányi alapra ruházott.

2. Ingatlan javak, melyek a jezsuita rend eltörlésével ugyancsak Mária Terézia királynőnek 1780-ik évi márczius 25 én kelt adományozása folytán közvetlenül, vagy a királyi kincstárral kötött jószágcsere következtében, a tanulmányi alap birtokába átmentek.

3. Az ezen ingatlan javak után, az elveszett urbériségekért kiutalványozott földtehermentesitési kötvények.

4. Az ugyanezen ingatlan javakra vonatkozó szölöváltsági papírok.

Hogy a most érintett javak túlnyomó része az 1548 : XII. I. ez. keletkezése előtt a római katholika egyház czéljaira szolgált, azt sohasem vonta, de nem is vonhatta senki kétségbe. Az 1548 : XII. t. ez. czikket megelőző időre nézve tehát elég volna a most érintett tényre utalnom. Ez esetben azonban nem felelnék meg teljesen annak, a mit feladatomképen a fentebbiekben jeleztem, és a mi nem más, mint kimutatása annak, hogy a tanulmányi alapot képező javak jogi természetének vizsgálását nem az 1548: XII. t.- czikkel kell kezdeni; mert szerintem kétségbevonhatianul áll az, hogy, habár a tanulmányi alapot létesítő első tényekre, mert azokat nem ismerjük, vissza nem mehetünk, — el kell fogadnunk azon jogi alapokat, melyek a szóban levő javak tekintetében az 1548: XII. t. ez. keletkezését megelőző időben irányadóul szolgáltak. És ilyen alapnak tekinthető egyrészről azon jogtörténetileg kétségtelen tény, hogy a magyar királyok az 1351: XI. t. ez. keletkezése óta a világi és az egyházi adományoknál, habár ezek erejükre nézve teljesen egyenlők voltak, lényegesen különböző záradékot használtak: világos kifejezésével annak, hogy az egyházi javadalmakat azon legfőbb kegyúri jognál fogva adják, mely a magyar királyokat ősidőktől fogva kétségtelenül megillette.

Egy másik jogi alapot nyújt Werbőczy I r. 10 ez. 3. §., mely jelentőségében az adományozásnál divatozott különbségre vezethető vissza.

E kettős alapból két dolog minden kétségen felül következik, melyeknek egyike az, hogy a magyar királyok azon javakat, melyek ma a tanulmányi alapnak legnagyobb részét képezik, mint a katholika egyház fővédnökei adományozták; a másik pedig az, hogy mig a magyar koronára visszaszállott világi adomány felett a magyar király szabadon rendelkezhetett, — az egyházi javakat, ha azok a koronára háramlottak, csakis egyházi czélokra fordíthatta. Nem szenvedhet tehát semmi kétséget, hogy az 1548 : XII. t. ez.