Eger - hetilap, 1882

1882-11-16 / 46. szám

438

gári. vagy reáliskolát szándékoznék felállítani, városunk ebbeli szándékát a fönebbi jelentékeny összeggel gyá- molitsa.

Sajnos ! de a jó szándék, egykét elfogult „malcontentus primipilus“ polgártársunk erőszakos ellenszegülésén hajótörést szenvedett, — s a város, közművelődésünk, oktatásügyünk talán soha nem pótolható roppant kárára, — tekintélyes összegtől — szép énekszóval — elesett!

Elemi iskoláink fölösleges bősége mellett, egyéb életbevágó fontosságú iskolák és intézmények hiányát napról napra súlyosabban érezzük. Alkotunk borászati egyletet, ipartársulatot, építeni szándékozunk színházat, eger-nádasdi vasutat; de hogy szol őmüvés eket, vinczellér eket képző, polgári, iparos, vagy reál iskolát teremtsünk, arra senki sem gondol. Pedig, ezeknek elodázhatlan szükségét és fontosságát ma már mindnyájan belátjuk.

Az 1868. XXXVIII. t. ez. 59 §-a világosan rendeli, hogy oly községek, melyek kebelükben legalább 5000 lakost számlálnak, kötelesek felsőbb népiskolákat, vagy ha anyagi erejök engedi, polgári iskolákat állítani s tartani fen. Közel 14 éve már, hogy e törvény szentesítve van, s a 22,000 lakosságú Eger még máig sem tett a törvény rendelkezésének eleget.

Nem szándékunk itt szellőztetni amaz elszomorító erkölcsi sülyedés okait, mely a demagógia által is elésegitve, alsóbb néposztályunknál, mind aggasztóbb mérveket ölt. De igen is utalunk azon mindennap hallható panaszokra, hogy szőlőmiiveseink, a hallatlanul felcsigázott napszámok mellett is, szőllőinket nemcsak tudatlanul dolgozzák s évről évre mind jobban rongálják, de a szőlőmivelés némely fontosabb teendőit nem is értik, s még folyvást csökö- nösen ragaszkodva némely régi s immár elavult művelési s kezelési módokhoz, az e téren fölmerült újabb s a gyakorlat által is helyeseknek bizonyult vívmányok előtt füleiket elzárják. Együttjár eme jogos panaszszal ama szomorú tapasztalás is, hogy legfőbb, úgyszólván egyetlen föntartási s kereskedelmi czikkünk-, az egri bor hitele s jó hírneve mindegyre alább száll, minek a lelketlen üzérkedések mellett, egyik fő okát különösen abban is kell keresnünk, hogy bortermelőink, s főleg pinczekezelőink, a vinczellérek, nem értvén kellőleg az okszerű bor- s pincze-manipulatiót, borainkat palaczkérettekké, s a világkereskedelmi forgalomra alkalmasakká tenni nem képesek.

Aki városunk és vidékének szellemi s anyagi fölvirágzását igazán szivén hordja, lehetetlen be nem látnia, hogy itt szőlőmiivelő néposztályunk legfontosabb gyakorlati kiművelésének, s ezzel karöltve, értelmi fejlesztésének legelső s elengedhetlen postulatuma: e g y vinczellérképző iskolának haladéktalan felállítása, minek létesítésére minden, tehetségünkben álló eszközt felhasználni, — másrészt minden tett-erejét s befolyását érvényesíteni: borászati egyletünk első s legfontosabb teendői közé tartozik.

Nem kevesbbé elszomorító, mondhatnék megdöbbentő, a mai viszonyok által határozottan követelt általános művelődéssel szemben, ama hátramar adottság is, mely közép- osztályunknál, az úgynevezett iparos és kereskedő testületnél tapasztalható. Nem is említve azt, hogy ez osztálybeli polgártársaink között csak elvétve akad egy-kettő, aki kereskedelmi vagy ipar-iskolát, látott volna valaha: nagy számmal találkoznak közöttük olyanok, kik még elemi iskolát is alig jártak, kik nemcsak egy tisztességes levelet fogalmazni, de sőt egy egyszerű számlát sem képesek kiállítani. Mi több, magunk is ismerünk kézműveseket, sőt kereskedőket, kik nemhogy számolni, de még Írni s olvasni sem tudnak. Általán ismeretes, és mélyen sajnálatos dolog, hogy nálunk az iparos tanulók oktatása teljesen el van hanyagolva, mert az a vasárnapi iskolázás, — mely kellő támogatás és dotatió hián, csakúgy isten kegyelméből történik, s melyre, a kívánatos felügyelet s kényszerítő eszközök hiányában, csak elvétve, kénytelenkelletlen jár néhány kósza iparos tanuló, — alig jobb és több a semminél. Ez elszomorító állapotoknak aztán az a következménye, hogy az iparos, az állásához mért műveltség legprimitívebb elemeinek sem lévén birtokában, e miatt, bővebb tapasztalatok szerzése végett, a világban körültekinteni nem mer, — s mesterségében is alig viszi többre az inas korában nagyjából eltanult kontárságnál. Innét aztán a panasz, hogy az idegenhői importált iparczikkek városunkban a kézműipart teljesen elölik; hogy iparosainkban nem lévén bizalmunk, és kellő garantiánk, iparszükségleteinket a nagyobb városokból elégítjük ki, s a nagyobb iparvállalatok létesítésére, a helybeliek kényszerű mellőzésével, idegenekhez fordulunk.

Hogy e bajokon mindenekelőtt egy, a törvény által is követelt, s iparos szakoktatással egybekapcsolt po 1- g á r i iskola létrehozása által szükség, még pedig mielőbb segíteni: s hogy egy ily intézet létesítésének kezdeményezése, sürgetése, s minden kitelhető és hatalmában álló eszközökkel való támogatása az egri általános ipartár- s u 1 a t n a k, áll legelső, mindenekfölött való feladatában : — szükségtelen bővebben indokolnunk.

Az is bizonyos azonban, hogy ennél sokkal czélszerűbb, practikusabb lenne, s a város és vidéke érdekei- s igényeinek is jobban megfelelne egy reáliskola. Oly áldozatokkal, minőket egy polgári iskola felállítása követel, körülbelül a reáltanoda is létesíthető lenne.

Tekintsük a dolgot közelebbről.

Budapesttől Kassáig, a bányavárosoktól Szegedig, kö- zép-Magyarország egy jelentékeny, nagy népességű területén, egyetlen reáliskola sincs, mig ugyanitt gym- násiumok mondhatni fölös számmal találhatók. Valóban csodálni lehet, hogy e szembetűnő körülmény mindeddig elkerülte a törvényhozás, és a közoktatási kormány figyelmét. E terület centruma, s igy egy reáltanoda fölállításának legilletékesebb helye kétségkívül Eger. Városunknak e tekintetben való kompetentiáját azonban még egyéb fontos, és figyelmen kiviil nem hagyható körülmények is indokolják.

Ismeretes dolog, hogy a kassai és lőcsei reáliskolákban a tanulók száma évről évre oly felötlő arányban csökken, hogy ez intézetek existentiája maholnap könnyen kérdésessé válhatik. Ez intézetek egyikének néhány tanára e sorok írójának jelenlétében oda nyilatkozott, hogy igen óhajtaná, s kívánatos is volna, ha városunk az illető tanintézetnek Egerbe való áthelyezését a kormánynál kérelmezné. — Mert nálunk meg épen az a baj, hogy egyetlen középtanodánk, a főgymnásium, a jelenkező tanulók túlságos számát nemcsak nem képes befogadni úgy, hogy évről évre száznál többet is kénytelen elutasítani, de e mellett, egyes, kivált alsóbb osztályai annyira túltömvék, (egy-egy osztályban 60—100 tanuló!), hogy ez állapot az oktatás kellő sükerére nézve mindinkább tarthatatlanná kezd lenni. — Bizonyos, hogy a tanulók e túlságos felszaporodásának egyik főoka az említett tanintézet országos jó hírnevében keresendő. De ehhez még az is jelentékenyen hozzájárúl, hogy Egerben a tanuló ifjúság a megélhetésre nézve rendkívül kedvező körülményekkel, s azonkívül nagy számú jótékony intézményekkel s támogatással is találkozik. S az is bizonyos, hogy a tanulni vágyó ifjak még nagyobb számmal