Eger - hetilap, 1882
1882-10-26 / 43. szám
410 nem értenek. Soha se feledjük, mily szégyenletes kudar- czokat vallott hazánkban a Bach-rendszer főkép az által, hogy hivatalnoki s tanári karába kellnerféle és schlei- ferféle egyéneket nagyszámmal hozott he. Most nehéz viszonyaink közt nem volna szabad a felsőbb tanügy reformjának kérdésénél aránylag csak távolról is megközelítő hibákat elkövetni: már pedig ily hibába esnénk, ha a felsőbb taniigy reformjának előkészítésénél holmi, — különben a maguk eredeti régi hatáskörében fájdalmasan nélkülözött s mély tiszteletre méltó, de a felsőbb taniigyhöz egyáltalában nem értő, — falusi református lelkészek és kisvárosi jegyzők adnák a tónust! Ilyesmi még .... Magyarországban sem történhetik az ügy kára nélkül. IY. Az igen tisztelt vallás- és oktatásügyminiszter ur személyét s működését igen tiszteljük, de egyúttal bátrak vagyunk óvatos eljárást tanácsolni neki. Egész calamitássá lett s még igen sok szerencsétlenséget és helyrehozhatlan bajokat fog előidézni hazánkban: azon, rendszeressé válni akaró szélhámosság, melyet B. E. a „P. Ll.“-ban akkép jellemez, hogy bizonyos emberek a legheterogenebb ügyekhez szolgálattételre s intézésre magukat feltolni törekszenek. Ily emberek készek: ma mint statisztikusok, holnap mint nemzetgazdászok, holnapután mint finan- cierek, azután mint honvédelmi, igazságügyminiszteri, közoktatási stb. főhivatalnokok, majd mint a posta- és távirda- ügy rendezői, ismét mint a vasúti s gőzhajózási ügy intézői, vagy a folyamszabályozási országos ügyek rendezői, továbbá mint diplomaták, stb. stb. szerepelni. Ha aztán a kormány valamely téren reformot tervez s annak előkészítésére tanácskozmányt hi össze: ebbe többnyire olyan, mindenhez érteni akaró s épen azért semmihez sem értő egyének hivatnak meg. Példa erre azon tanács- kozmány, mely a hazai felsőbb tanodák reformja tárgyában két évvel ezelőtt tartatott: abba egyetlenegy akadémiai tanár sem hivatott meg! s még szerencse, hogy legalább egy- pár egyetemi tanár lett oda meghiva. Node volt is ott aztán annyi üres dictió, mint talán soha sehol a világon! s a legtöbbről méltán el lehetett mondani; „ignotos fallunt, notis sunt derisui.“ Trefort Ágoston ur ő nagyméltóságában egy köztiszteletre méltó érdemdús férfiú vezeti az oktatásügyet. Részünkről az ő érdemeit teljesen is méltányoljuk; azonban óhajtanunk kell, hogy tanácsosainak s az általa rendezett tanács- kozmányok tagjainak megválasztásában ezután szerencsésebb legyen, semmint eddig. Az említett tanácskozmányba, melynek főczélja volt a jogi oktatás körül szükséges reformokkal foglalkozni — a mint B. E. találólag mondja, — mindazon képzelt kitűnőségek meghivattak: kik ma a tanügyről vagy a borászatról, holnap a szövőiparról vagy a pálinkafőzésről, oly alaposan viszik a hangadó szót, mint a legközelebbi alkalommal a bankügyről, a haltenyésztésről, a protestáns philosophiáról vagy az ásványvizek exportjáról. Ezen emberek adják a tónust: kik már mint megyei Wizlipuzlik vagy más helyi nagyságok az utcsináláshoz, rendészethez, szegényi és gyámsági kérdésekhez, a tudományokhoz s a művészetekhez épen oly alaposan akartak érteni, a mint idővel készek a szükséghez s kívánathoz képest bármely szak ministereivé, vasúti igazgatókká, kormánybiztosokká bármily ügyben lenni, avagy akár egy hadseregnek vagy sarktáji expeditiónak élére ajánlkozni, avagy bármely tanszéket vagy szószéket elfoglalni, stb. Dilettantismus s experimentátiók dühönczei ők. Minduntalan feledik nálunk, hogy más szempont alá esik egy már teljesen rendezett s a részletekig jól szervezett állam ügyeinek intézése; mert itt, mint pl. Angliában, — a meglevő kerékvágásban helyesen mozoghat minden akkor is, ha a szakképzettség a főintézőknél nincs meg: de ismét más szempont alá veendők az ügyek oly államban, mely most reconstruáltatik, melyben tehát a legtöbb téren még alkotásra van szükség és ugyan szakértelem és szakképzettség által sugalt alkotásokra. Szellemi Mohácshoz akarunk-e eljutni a 19-ik században? midőn minden valamire való államban belátják, csupán nálunk nem — azt, hogy a szakügyeket csak az egy- egy szakkal állandóan foglalkozó egyének tanácsával lehetséges helyesen rendezni. A mi nálunk, sok téren történik, arról valóban nehéz satyrát nem Írni s azt nem kérdezni: vájjon az amerikaiak saját ily példányaikra, vagy pedig az előrelátott magyar viszonyokra találták-e ki nem épen régen azon bizonytalan eredetű kifejezést, hogy — — humbug? (Olvasd: hömbög, vagy szélhámosság.) Megyei ügyek. Hevesmegye bizottságának 1882. október 23-án és következő napjain tartott rendes közgyűléséből. A közgyűlés — melyen a megyebizottsági tagok igen szép számmal jelentek meg — első nap a múlt bizottsági közgyűlés jegyzőkönyveinek hitelesítésével kezdődött, mely után a napnak legnagyobb részét a folyó ügyek elintézése vette igénybe. Ugyanaz nap a megyei árvaszéki számvevői, úgy az alsó- tarnajárási szolgabirói, valamint a gyöngyös-patai járási segédszol- gabirói állás betöltésére a kandidáló bizottság kineveztetett, mely után a beérkezett pályázók kérvényei intézteitek el. Második nap a választás ejtetett meg, mely is következőleg folyt le: A számvevői állomásra a kandidáló bizottság által ajánltat- tak: Kovács József, Okolicsányi Ödön és Baloghy István; kik közül a beérkezett 177 szavazatból: Kovács József kapott 104-et; Okolicsányi Ödön 10-et, s Baloghy István 63 szavazatot. — E szerint Kovács József 41 szótöbbséggel megyei árvaszéki számvevővé választatott. A kandidáló bizottság által a szolgabirói állásra: Korponay István, Hellebronth Béla és Horner Ervin ajánltattak. — Ezen állás betöltésére összesen 166 szavazat adatott be, melyből: Korponay István 71-et, Hellebronth Béla 25-öt és Horner Ervin 43 szavazatot kapott. — E szerint Korponay István 19 szótöbbséggel alsó-tarnajárási szolgabiróvá választatott. A gy.-patai járási segédszolgabirói állásra a kandidáló bizottság által az egyedül jelentkezett Borhy Ádám ajánltatott; ki is egyhangúlag gyöngyös-patai járási segédszolgabiróvá választatott. Végre ismét a folyó ügyek és a beérkezett kérvények vétettek tárgyalás alá. Első egri kályhagyár-társaság. Az Első egri kályhagyár-társaság a múlt 1881-ik évben egy már azelőtt létezett vállalatból keletkezett; az első impulzust a kályhagyártáshoz a Panacsek-féle rendszer adta. mely a székes- fehérvári kiállításon elismerésben részesült. Nehány, ez iparág iránt érdeklődő férfiú, helybeli kereskedő és iparos ez ügyet fölkarolta, és a külvárosban alkalmatos helyiséget kiszemelve, egy ilyen gyártelepet létesíteni elhatározta. 20,000 forint alaptőkével e vállalatot megkezdte, és minden erélyét és munkásságát latba vetette, hogy oly iparczikket teremtsen, mely nemcsak (ez iparvállalatnak, hanem az országnak is becsületére váljék. És bár eleinte a legnagyobb nehézséggel kellett küzdenie, a gyártelep építése, berendezése, alkalmas szakférfiak megszerzése tekintetéből; továbbá, bár az első kísérletek az első anyagból nem a legsikerültebbek voltak, mégis idő múltán sikerült, ernyedetlen szorgalom mellett, útat törni és oly czikkeket előállítani, a melyek most is már általános elismerésben részesülnek. A társulat egy kitűnő szobrász és művezető segélyével megkezdte működését a csinosan és legújabb minta szerint berendezett műhelyben, 16 munkás segélyével, melyeknek száma azonban
