Eger - hetilap, 1882

1882-10-12 / 41. szám

397

eredménye az lett: hogy Korponay István ez idei segédszol gabi ró, ki a megyei főispán úr által a szolgabirói teendők elintézésére a választásig feljogosittatott, kapott 18. szavazatot, Hellebront Béla 10-et, ifj. Doboczky Ignácz 4-et, Horner Ervin 3-at. E szám fényesen mutatja, hogy a járás mostani szeretett se- gédszolgabiróját Korponay István urat óhajtja szolgabirájáúl. Ali szívből gratulálunk, mivel Korponay úr eddig is erélyes, szakképzett, szorgalmas, munkás, becsületes tisztviselő volt, s lesz jövőre ts; illő tehát, hogy a megye is elismeréssel legyen irányában. Reményijük hogy a megye többi járásainak bizottsági tagjai a járás akaratát magukévá teszik. {Többen.)

— A Szt. László-Társaság okt. 5-én tartotta évi közgyűlését. Az elnöklő szathmári püspök, miután elmondta nagyszabású beszédét a katholikus egyház autonómiájáról, előadta hogy a választmány tegnapi ülésén azon óhaj nyilvánult, hogy a közgyűlés táviratilag hódoló üdvözletét fejezze ki XIII. Leo pápa ő szentségének, s 1500 frank aranyban szeretetadománykép ajánltassék fel neki, mely összeg külön felirat kíséretében tétessék le a szent Atya zsámolyához. Ezen indítványok egyhangú elfogadása után dr. Woletka Nándor a közp. papnövelde tanulmányi felügyelője értekezett ily czim alatt: „Reflexiók XIII. Leo pápa ő szentségének 1879. aug. 4-én kelt „Aeterni patris“ czimü „körlevelére.“ A titkári jelentés konstatálja a társulat iránti részvét emelkedését, s az alapitó tagok szaporodását. A pénztári jelentés után a választmányt egészítették ki, s a közgyűlés több indítványt tárgyalt le.

— Az uj honvédelmi miniszter. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy honvédelmi magyar kir. miniszterré Ráday Gedeon gróf neveztetett ki.

— A „ Magyar Tisztviselő“ czimü, a hazai tisztviselőkar érdekeit képviselő hetilap mindinkább nagyobb kedveltségnek kezd örvendeni. Csikvári Jákó, a lap szerkesztője mindent elkövet, hogy lapját azon színvonalra emelje, a melyen annak állani kell, ha annak tekintélyt akar szerezni. Ajánljuk e lapot a tisztviselőkar figyelmébe. Ára évnegyedre csak 1 ft 25 kr.

— A „Magyar Újság“ czimü napilap e hó 8-án befejezte pályafutását.

— Közigazgatási gyakornokokat akar a kormány rendszeresíteni a törvényhatóságokban és pedig első sorban a szolgabirák mellett. A „Nemzet“ úgy értesül, hogy az erre vonatkozó költségtételek a jövő évi budgetben már elő is lesznek irányozva. A kormány ezen intézkedés által, jobb híján, mintegy előkészítő gyakorlati iskolát akar a közigazgatási hivatalok elé tenni, a minek fiiját különben épen az utolsó időkben lehetett leginkább érezni.

— A bimetaUwnusról. Ronamy Price tanár a társadalmi tudományok mivelőinek nottinghami kongresszusán közelebb felolvasást tartván, két főakadályra mutatott, mely elhárítandó, mielőtt az ezüst korlátlan kiveréséhez lehetne fogni. Az első az arany és ezüst mostani értékviszonyának különbsége s a bimetal- listák által elfogadott 1: I5V2 arány között van. A második azon szükségképeni főitételből ered, mely szerint nem csak a miveit államok, hanem az egész világ államai fölvétessenek a tervezett nemzetközi unióba. Ha ez nem történik, kétségtelen, hogy az ezüst onnan a hol kisebb értéke van, oda fog áramlani, a hol értéke nagyobb. Bár a keletnek igen nagy a befogadási képessége ezüstre nézve, az arany is jelentékeny keresletben részesül s ha az ezüst Európában több aranyat vehetne mint Ázsiában, bizonyára legjobb piaczát fogná fölkeresni. A pénz lényege az hogy hasonló hasonlóért adassék. Az 1: l5'/2 arányt megállapítani akkor, mikor a valódi piaczi ár P18 arányban nyilvánul s holnap talán már megint más számokban lesz kifejezhető, ez ellentmond azon alapfóltételnek, melyet a pénznek, mint értékmérőnek teljesíteni kell.

— A tisza-eszlári ügyről a „Nemzet“ félhivatalos közlést tartalmaz, mely igy hangzik:

„A bünvizsgálat, mely f. é. május hó 19-én jndult meg, csak az utóbbi időkben fejeztetett be, úgy, hogy az előbbi ügyész elmozdítása után Nyíregyházára küldött Havas kir. ügyész a vizsgálati iratokat csak a legközelebbi napokban, azaz, f. é. szeptember hó 27-én kapta legelőször kezei közé. Valótlan tehát némely lapnak a vizsgálat illetéktelen befolyását hangoztató állítása; mert a vizsgálat, legyen az jó, legyen az rossz, kizárólag az illető vizsgáló bíró által állíttatott össze, a nélkül, hogy abban csak egyetlen egy ellenkező ügyészi indítvány által, nem akadályozva, de csak inkommodálva is lett volna. Hogy a vizsgáló biró és a melléje rendelt kir. alügyész közt időközben konfliktus támadt, ez igaz. De ezen összeütközés a vizsgálat tárgyára, a vádlott zsidók

ügyére egyáltalában nem vonatkozott, hanem vonatkozott egyedül és kizárólag a börtönrendtartás némely szakaszainak értelmezésére, nevezetesen a vizsgáló bírónak a kir. ügyészi fegyházakban való megjelenhetésére, azután pedig a vizsgáló bírónak azon igényére, hogy ő és lakása — ez esetben börtönőri strázsával biztosíttassák. Ami azóta, vagyis Havas kir. ügyésznek Nyíregyházára érkezése óta történt, a következő: Egyik vádlottnak egészségi okokból megengedtetett, hogy több időt töltsön a fogház udvarán. Négy egyén pedig a vizsgálóbíró hozzájárulásával szabadlábra helyeztetett. Végül a kormányhoz érkezett panasz s a nyíregyházai törvényszékhez a kormánytól érkezett utasítás folytán a kir. ügyész kihallgatásokat eszközölt a felmerült panaszra nézve. De a mint már megjegyeztük, e kihallgatások a törvényszékhez jött utasítás alapján történtek. A tisza-eszlári ügyet érdemlegesen illető vizsgálatra nézve még nem volt és nem is lehetett alkalma Havas kir. ügyésznek nyilatkozni, mert a vizsgálati iratokat csak négy nappal ezelőtt kapta meg, s azok tanulmányozásával lesz most egy ideig elfoglalva. Ez a tisza-eszlári ügy jelen állása.“

— Az időjárás Svájczban. A Gottharduton a hó oly magasságú, hogy Göschönenből Andermattig szánon szállítják a postát és az utasokat. Hospenhallban a veszélyes lavinák igen gyakran gördülnek alá. Tessinből szomorú hírek érkeznek, a marhák ott eleség Lányában elhullnak. Az utak, hidak, házak és mezők megrongálása által okozott kár kiszámithatlan. Corticiaszca és Albáné falvakat hegy omlás és ennek következtében pusztulás fenyegeti.

— A katonaság elszállásolása. Az újonnan alakított ezredek és törzskarok elhelyezése s a helyőrségek változása alkalmából a hadügyminiszter utasítást intézett az összes hadparancsnoksághoz, hogy ha csak lehetséges, a csapat-alosztályok századonkint vagy szakaszonkint helyeztessenek el s csak a legvégső esetben alkalmazzák az egyes beszállásolást. A kocsik számára épített színeknek a tél beállta előtt készen kell lenniök; a hol ez akadályokba ütköznék, rögtön javaslat teendő ideiglenes tetők helyreállítására.

— Becs megerősítésének terve kisért a hivatalos körökben. A táborkar kiadásában, a hadilevéltár igazgatóságának megbízásában egy Bécs katonai jelentősége czimü röpirat jelent meg, Rech- berger alezredestől. Tendeneziája világosan ki van már előszavában is fejezve, hogy Bécsnek szüksége van megerősítése általi védelemre. Az osztrák-magyar haderő — mondja a röpirat, — a legszükségesebb támasz nélkül, melyet az erődök nyújtanak s melyek közt Bécs mindig a legfontosabb szerepet játszotta s fogja játszani, nem uralkodhatik a háború eshetőségein. Mert az Ausztriát átölelő államok közül számos hadmozdulati vonalak irányulnak Bécs felé, melyek ott az utcsomók egyik legjelentékenyebbjében egyesülnek. Minden ellenséges hadműködés, ha előbb az élő haderő nem paralizálta, végül mindig a stratégiailag és politikailag legfontosabb pontra, Becsre irányul. Ha baleset éri a császári haderőket, a parancsnok csak akkor fog megszabadulni az intézkedéseit bénító béklyóktól, ha Bécs, a Duna két partján mint táborhely három-négy hétig tartható módon meg van erősítve. A történelem száz meg száz példában tanítja, mily csalóka remény a szövetségekben keresni támaszt, mily gyorsan változnak meg teljesen a legkedvezőbb konstellácziók, mikor a legnagyobb előnyt nyújthatnák. A szomszéd államokkal való legjobb viszony daczára is könnyelműség volna ilyen jelentékeny stratégiai és politikai pontot szabadon hagyni. A mi azt a balhitet illeti, hogy a várost nagy terjedelménél fogva nem lehet úgy megerősiteni, hogy ellenséges csel ellen biztosítani lehessen, a szerző azt hiszi, hogy a mai erődítési rendszernek, tekintve az ágyuk nagyobb hordképes- ségére, arra kell igyekeznie, hogy az erődök öve nagy csoport- erődítések alakjában oly messze helyeztessék a várostól, hogy ezáltal a város fejlődésében ne legyen akadályozva. A mi a költséget illeti, ez aránylag kicsiny amaz összeggel szemben, melyet a győző ellenség nyerhetne a mindenféle tekintetben gazdag Bécs- ből. (Hát Budapest? Hiszen ez a monarchiának a szive, nem Bécs.)

— A genfi-tó kiszárítása. A svájczi lapok figyelemreméltó újsággal lepik meg a világot. E szerint egy angol társaság ajánlatot tett volna, hogy a genfi-tó vizét egy alaguton át levezeti a 80 méterrel mélyebben fekvő Rhone folyóba. A társaság nem kíván semmi segélyt, sőt ő kész fizetni öt millió frankot Svájcznak. Szak értők úgy vélekednek, hogy e terv kivitele sokkal olcsóbb és gyümölcsözőbb lenne, mint a Zuider tónak termő földdé való átalakítása.