Eger - hetilap, 1882
1882-10-12 / 41. szám
394 hunytak nagyobb része oly gyermek, ki még az 5-ik életévét be nem töltötte. Városunkban és vidékén 1880-ban 100 elliúnyt egyén közül 55—58 volt olyan gyermek, ki még a 6-ik évbe be nem lépett. Nem akarunk e kérdéssel ez alkalommal bővebben foglalkozni, mive 1 e kérdést éppen e lapok hasábjain már egy alkalommal sokkal behatóbban fejtegetve találtuk, de meg nem is tartozik annyira tárgyunkhoz. Mivel azonban közegészségügyi törvényhozásunk, a gyermekek egészségügyi viszonyainak javítása czéljából különös intézkedéseket tartott szükségesnek létesíteni, nem állhatjuk meg, hogy a közérdek által vezéreltetve nehány figyelmeztető kérdést ne intézzünk, ide vonatkozólag az illetékes hatóságokhoz. Van-e intézkedés téve az iránt, hogy a halottkémek, akkor midőn 7 éven alóli gyermekek hulláit megvizsgálják, jelentést tegyenek arról, hogy az elhalt gyermek volt-e betegsége tartama alatt a gondozására hivatottak által orvosilag gyógykezeltetve vagy sem ? és ez utóbbi esetben lett-e a mulasztókkal a törvény teljes szigora éreztetve? Van-e kivált a községekben gondoskodva arról, hogy a gyermekek a megszabott korban a himlő ellen beoltassa- nak, és az ezt elmulasztó szülők megbüntettessenek? Van-e gondoskodva arról, hogy csak alkalmas és egészséges nők vállalhassanak gyermekeket, és pedig egyszerre csak egyet, dajkaságba? nyilván tartatnak-e az ilyen dajkaságba adott gyermekek és dajkák? Megvizsgáltatik-e időközönkint, hatósági személyek közbejöttével, az illető dajka lakása? stb. Mindenki tudja, kinek a köznéppel érintkeznie kellett, hogy népünk közönye és indolentiája gyermekei iránt határtalan, és hogy ebben keresendő azok halandóságának legnagyobb és legközelebbi oka. Paraszt osztályunk, igen csekély kivétellel, nem törődik gyermekeivel. Csak egy példát hozunk fel, és az megfogja erősíteni előbb mondott állításunkat. Egy közel vidéki tejes áruló szegény paraszt asszony, nemrég e sorok írója előtt említette, hogy 4 éves gyermeke halálán van, s hogy talán mire haza megy, nem is fogja már életben találni. Azon kérdésre, váljon gyógykezeltetik-e a beteg- gyermek, azon választ adta: „Mi azt nem szoktuk, mert az sok pénzbe kerül.“ — Hogyan sok pénzbe? volt az újabb kérdés, hisz a községi orvos köteles az egészségügyi törvény értelmében szegény betegeit ingyen gyógyítani. — Nem — válaszolt ő — minden látogatásért 30 krt kell fizetni, és azt is csak a hét két meghatározott napján, melyeken az orvos hivatalos körútját teszi, mivel máskor az orvos csak 5 ft lefizetése után jő ki. Álljon a dolog egyébiránt bárhogy, kettő kétségtelen; először az, hogy népünk még ma is inkább kuruzslókhoz és javas asszonyokhoz, semmint szakképzett orvosok tanácsához fordul; másodszor, hogy a községi orvosi intézmény létesítése által csak uj terhek rovattak a községek lakóira, a nélkül, hogy a községi adózók ezért méltányos viszonzásban részesülnének. Mert ha a község egyéb hivatalnokai, mint a jegyző, pénztárnok, ügyész stb. bizonyos megállapított fizetésért, tartoznak tisztükben eljárni, anélkül, hogy jogosítva lennének külön honoráriumot felszámítani, mért ne lehetne ezen elvet az orvosokra is alkalmazni, kik a községek által fizettetvén azok tisztviselőivé válnak. Igaz, hogy igy kérdésessé válnék, váljon akadna-e pályázó a különben igen szerényen dijazott községi orvosi állomásra? De mivel másrészt az tény, hogy a községi orvosi intézmény jelen alakjában nem valósítja meg a hozzá fűzött reményeket, és hogy a nép (különben is mindenféle adók, adópótlékok, illetékek stb. által terhelve lévén) úgy szólván mái1 nem képes külön díjfizetéseket teljesíteni, — mellőzhetlen a kérdésnek helyesebb szabályozása oly formán, hogy mind a két némileg ellentétesnek látszó érdek: a község- és orvosának érdeke kiegyenlittessék. Tudni való, hogy az orvosi látogatás magában véve a a meggyógyuláshoz még nem elég, a mennyiben hátra van még a gyógyszerész is, kinek konyhája, mint a példabeszéd tartja, nem olcsó. A mi városunk közegészségügyi viszonyainak javítását illeti, annak főfeltételei gyanánt említhetni: a köztisztaságnak szigorú kezelését és ellenőrzését, a város egyes útczáin, még a legforróbb nyári napokon is mutatkozó pocsolyák eltávolittatását, a sárnak és piszoknak össze- söpörtetését és elhordatását, egyes útczák és terek befásitá- sát. Kivált ez utóbbi körülmény nemcsak, hogy emelné a város külső díszét és csínját, hanem a levegő tisztántartására is rendkívül javitóan hatna ki. Azonban leginkább az által javulnának egészségi viszonyaink, ha hatóságunk az egészségügyi törvényt, s a köz- tisztaság fentartása czéljából létesített statútumokat egész erélyével végrehajtaná. XX. (Befejezés.) Mielőtt ezen, Eger város és vidéke szellemi és anyagi érdekeinek legalább legfőbbjeit felölelő czikksorozatotbevégez- nők, még egyre akarunk utalni. Eger csak akkarfogjaa „város“ nevezetet méltóan igényelhetni, ha magában egyesitendi azon föltételeket, melyek a városi elnevezéshez már a priori fiizvék, annál is inkább, mivel minden város bizonyos tekintetben mindig központot képez, melynek a körülötte elterülő vidék fejlesztésére hatnia, s erkölcsmivelődési, izlésnemesi- tési viszonyainak alakulásában az irányt kijelölnie kell. Ilyen föltételek nevezetesen a köztisztaságnak szigorú kezelésén kiviil, bizonyos szépészeti szabályoknak szemmel tartása, s mindazon cselekvény, vagy mulasztás szigorú megtorlása, mely az ide vonatkozó hatósági szabályokba ütközik. Szépészeti bizottságunknak, melynek létét alig sejtjük, a város csinosítása és tisztántartása érdekében érezhetőbb tevékenységet kellene kifejtenie. Nagyobb figyelemre kellene méltatni továbbá az egészség ügy köréhez tartozó élelmezési rendészetet, ki- válólag azon irányban, mely a legfeltétlenebbiil, s a mindennap, mindenkinek szükséges élelmi c zik kék re, milyen pl. a hús, liszt, tej, vaj stb. vonatkozik. — Kivált a hús szeml ét illetőleg, ennek nem csak arra kellene irányulva lennie,- hogy a községi polgárság mindig kapjon húst, hanem arra is, hogy a mészárosok által kimért hús megüsse a szabályos mértéket, hogy az mindig ehető és friss legyen. Mert egyszer-másszor oly hús kerül eladás alá, hogy a fogyasztó még azon körülményt is hajlandó kétségbe vonni, miszerint a levágott marha, előleges rendőri hússzemlének alá lett volna véve. — A lisztszemlét is nem egyszer nagyobb erélylyel kellene foganatosítani, mivel már többször, igy a múlt ösz- szel is megtörtént, hogy a közönség keserű, alig ehető lisztet kapott drága pénzén. Pedig ily bajok elhárítása az egészségügyi rendészet körébe vág s elhárításuk annak feladatát képezi. Nyáron nem egyszer egész éretlen gyümölcsöt láthatni elárusítani a piacz közepén, a nélkül, hogy annak megsemmisítése végett valami történnék. Továbbá főleg hetivásárok alkalmával kellene a kofák ellenében, bizonyos czikkekre nézve — minők pl. baromfi, tojás, vaj, stb. a fogyasztó közönség részére, legalább reggeli 9. óráig az elővásárlási jogot
