Eger - hetilap, 1882

1882-01-26 / 4. szám

37

— Az enyhe tél. Tapasztalt erdészek az erdei ilit.etmények jelen állapotából azt következtetik, hogy a mostani szelíd napok még sokáig fognak tartaui. A mostanihoz hasonló enyhe tél volt 1816-ban és 1834-ben. 1807-ben alig volt tél. 1792. febr. havában valamennyi fa virágzott; januárban sehol sem fűtötték a szobákat. 1658-ben sem fagy, sem hó nem volt, 1617, 1609. és 1607-ben pedig egyátalában nem volt tél. 1588. és 1582. február havában a fák javában zöldetek. 1538. telén a kertek tele voltak virággal. 1229-ben nem volt tél, s deczember havában az ibolyák nyíltak.

— Am. leír. igazságügy miniszter, f. évi 873 sz. alatt a következő rendeletett bocsátotta ki: „0 császári és Apostoli királyi Felségének 1882. évi január hó 3-án kelt legfelső elhatározása folytán rendelem a mint következik. Az Egyptomban létező osztrákmagyar consulságok bírói hatóságának a magyar állam honosaira vonatkozó korlátozása tárgyában, 1876, évi január hó 5-én 491. szám alatt kiadott igazságiigyminiszteri rendeletnek 1881. évi február hó 28-án 6021, szám alatt kelt rendelettel 1882. évi február hó 1-ig meghosszabbított hatálya, 1883. évi február hó 1-ig meg- hosszabbittatik.

— A „Pesti Hírlap“ pályázata. A „Pesti Hírlap“ szerkesztősége által tiz arauyuyal jutalmazandó tárcza-dolgozatra hirdetett pályázat nálunk eddig példátlan érdeklődést keltett. A határidő leteltéig összesen 225 pályamű érkezett be, köztük számos kiváló dolgozat. A pályadij február 15-én mulhatlanul ki fog adatni a legjobb dolgozatnak. Pályabirák: Borostyám Nándor, Györy Vilmos és Tors Kálmán jeles íróink. Minthogy az ország minden részéből érkeztek be pályaművek s a pályázat eredménye iránt nemcsak az irodalmi körök, hanem a nagy közönség is élénken érdeklődik, a „Pesti Hírlap“ kiadóhivatala (Budapest, nádor-uteza 7. sz.) készséggel kti’di mindenkinek ingyen s bérmentve azon számot, melyben a pályamunkák czimei és jeligéi közzétéve vannak. Eziránti megkeresések egyszerűen levelező-lapon intézendök a kiadó hivatalhoz. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a pályadíjnyertes mű szerzőjének nevét annak idején közölni fogjuk.

— Kertbeny Károly, ki a magyar szépirodalom több termékét — egyebek Közt Petőfi költeményeit — németre forditotta, e hó 23-án Budapesten meghalt.

— A szerb egyházi congressuson e hó 20-án egy királyi leirat olvastatott fel, melyben tekintettel arra, hogy a metropolitaválasztás- ban nem sikerült közegyetértést elérni, ö felsége kinevezi Angyelics Germán bácsi püspököt szerb pátriárkává s karloviczi metropolita érsekké ; egyúttal a congressus üléseit bizonytalan időre elnapolja. A gyűlés ezen legfelsőbb intézkedést tiszteletteljesen fogadta; ellene Miletics leghevesb pártfelei sem szólaltak fel.

— Göczel Istvánnak szombaton este 8 órakor adták át a nemzet adakozásából összegyűlt pénzen készített diszkardot. Az átadás Budapesten a Szikszay-féle vendéglő első emeleti éttermében történt. A diszkardot Pázmándy Dénes adta át Göczel Istvánnak rövid beszéd kíséretében, melyben megemlékezett Göczel hazafias, elszánt fellépéséről, melylyel még a katona ruha alatt is védelmére kelt a megsértett alkotmánynak, példát szolgáltatott, hogy lehet valaki jó katona s a mellett igaz hazafi; a nemzet csak kötelességet teljesít, midőn öt az elvesztett kardért kárpótolja. — Ezen éljenzéssel fogadott beszéd után Göczel rövid szavakban mondott köszönetét. — E pár szivböl fakadt szót lelkesen megéljenezte a a közönség. Az ünnepélyt banquet fejezte be.

— Megjelent: a magyarországi irgalmasrend névtára az 1882. évre. E jeles rend hazánkban 14 intézettel bir. Tagjainak száma: 14 áldozár; ünnepélyes fogadalmat tett tagok száma 85; egyszerű fogadalmat tett tagok száma 26; van továbbá 11 ujoneznövendék- jök, s 2 más növendékjök, kik a novitiatuson túl vannak; összes szám : 138.

— A „Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete“ az 1881-ik év társadalmi alkotásai közt a legkiválóbb helyek egyikét foglalja el. Julius elejével alakult meg az intézet s már is negyvenezer forintnál nagyobb az alaptőke, melyre szert tett. Ez összegből körülbelül tizenháromezer forintot a tagok saját befizetései, törzsbetéteí és kötelezvényei képviselnek, huszonhétezer forintot, részint készpénzben, részint kötelezvényekben a jótékonyság áldozott az intézetnek. E tökével azonban a kitűzött czél még nincs elérve, sőt még alig van megközelítve. A bécsi sajtó nyugdíjintézetének, a Con- cordiának, nyugdíj alapja (alig hét évi fennállása után) több mint nyolezszázezer forint 8 ha a magyar sajtó igazán gondoskodni kiván jövőjéről, neki is el kell jutnia oda, hogy ez alap tőkéjét százezerek szerint számíthassa. Van is kilátás reá, hogy ez intézet ügye nagy lendületet vesz. Remélni lehet, hogy az országgyűlés állandó országos segélyben fogja részesíteni, s hogy a főváros is fölveszi azon intézetek sorába, melyeket évenkiut hathatós anyagi s erkölcsi támogatásban részesít. Ez azonban még mind nem elég. A hírlapirodalom, mely Magyarország minden közügyét, a legtávolabb vidékét ép úgy, mint a legjelentösb központok érdekét, mindig önzetlenül fölkarolta és támogatta; mely nemzeti czélokra, humanistikus intéz- tézményekre és a szükségben szenvedők megsegélésére csak az utóbbi huszonöt év alatt több milliót gyűjtött, (elég a magyar tudományos akadémiára 1860-ban, az alföldi károsultaknak 1863-ban. az 1848 — 49-iki honvédeknek 1867-ben, a honvéd-menedékházra 1869-ben, a miskolezi, budapesti, szegedi, alföldi stb. árvízkárosultaknak a hetvenes évek folyamán eszközölt gyűjtésekre utalni), a hírlapirodalom megérdemli, hogy ez alapjáról, melynek érdekében kóröleg fordul a közönséghez, az ország minden pontján megemlékezzenek. V i- déki pénzintézeteink, közkereseti társasága- i n k, melyek létesítése sok helyt egyenesen a sajtó közreműködésének köszönhető, egyesületeink, melyek a sajtó önzetlen támogatását oly sok év hosszú során keresztül tapasztalhatják, nemesen hálálhatják meg azt, ha adományaikkal, az év végén felosztásra kerülő nyereményükből, ez ifjú intézetet, melynek pénzeit a budapesti Első pesti hazai takarékpénztár kezeli (az adományok is ide küldendők), fölkeresik s jótékonyságot gyakorolván, egyúttal a hazai sajtó jövőjét is biztositni segítik.

— A behajthatlanság czimén leírandó föld- és házadó ügyében a pénzügyminiszter 82530. szám alatt körrendeletét tesz közzé, melyből a következőket emeljük ki: Az 1879. évi márcziús hó 28-án 15,390. sz. alatt kelt körrendelet értelmében a megyei és városi közigazg. bizottságok azon határozatai, melyek föld- és házadónak behajthatlanság czimén való törlésére vonatkoznak, a pénzügyminiszterhez kivétel nélkül bemutatandók. Ezen rendelet folytán tett felterjesztésekből meggyőződés szereztetett arról, hogy a közig, bizottságok az 1876. XV. tcz. 60. §-a értelmében saját hatáskörükben leírandó föld- és házadónak leírása körül törvény és szabályszerűen járnak el; az erre vonatkozó egyes határozatoknak bemutatása tehát 1882. évi január első napjától kezdve csak azon ösz- szegekre nézve tartatik fenn, melyek a 100 frtot meghaladják. A föld- és házadó, tekintettel az 1876. XV. tcz. 71. §-ára, behajthat- lanság czimén csak oly esetben irható le, midőn a bírói végrehajtás utján eladott ingatlan vételárából az árfelosztási bírói végzés szerint az adótartozás ki nem kerül s a hátralékos teljes vagyon- talansága és az, hogy a behajtás körül mulasztás senkit sem terhel, minden kétséget kizárólag meg van állapítva.

— A magyar elem Budapesten czim alatt György Aladár igen érdekes felolvasást tartott minap a fővárosi iparos körben. A népszámlálási adatok szerint a főváros lakossága, — a katonaságot ide nem számítva, — 360,551 főre megy. Ezek közül magyarnak vallotta magát 198,742. Ez adatok kissé föltünöeknek látszhatnak az előtt, ki a fővárosi viszonyokat ismeri s tudja, hogy egész vá- resrászek vannak itt, hol az iskolás gyermekek kivételével az ut- czán magyar szót hallani nem lehet, látja mindenütt, hogy a boltfeliratok uagyobbára németek, a falragaszokon a német nyelvet is használják, hogy a hordárok, pinezérek stb. az idegent először német nyelven szólítják meg. Nem rejlik-e önámitás e számokban ? Igazolják e számokat az iskolai adatok s a korszerinti számítás: de igazolja az a körülmény is, hogy Budapest fővárosa, mint bevándorlások által megnépesült város, túlnyomóan Magyarország különböző vidékeiről bevándoroltak által népesült meg. Budapest tehát tulnyomólag magyar város, a fővárosban lakó magyarok száma az összes lakosság számának felét meghaladja. Mi az oka mégis, hogy Budapest lakosságában a magyar elem tényleg háttérbe van szorítva? s a németek, kik alakosságnak y3-ad részét sem képezik, a társadalomban uralkodó szerepet visznek ? Az első ok az, hogy a magyarok a német nyelvet tömegesen tanulják. A németül tudó budapesti lakosok száma 251.075. S a tisztviselő, kereskedő, honoratior csaknem mind tud németül s kész egy olyan ember kedvéért, a ki nem tud magyarul, németül beszélni. Sokan a német nyelv uralma mellett érv gyanánt azt hozzák fel, hogy a magyarság nincs az egész váresban elterjedve, s igy nem lehet mindenütt használni. György statisztikai adatok alapján mutatja ki, hogy ez állítás hamis alapra van fektetve, mert a leguémetebb Lipótvárosban is. tízezerrel több a magyar, mint a német, a Terézvárosban nyolczezerrel, az újonnan alakult Erzsébetvárosban tizenötezerre]. Elfogúltság, tehát az a nézet, hogy a fővárosban a német szóra szükség van. O-Budát kivéve minden kerületben túlsúlyban van a magyarság. Ma a statisztikai adatok alapján kimondhatjuk már, hogy Budapesten a társadalmi életben senki fiának nincs szüksége a német nyelv tudására, hogy magát megértesse. — Még mindig nagy anomália azonban, hogy a főváros 198.742 magyar születésű