Eger - hetilap, 1882

1882-10-05 / 40. szám

XXI. év-folyam.

40. szám.

1882. október 5-én.

Előfizetési díj:

Egész evre . 5 írt — kr Félévre. . , 2 , 50 ,

Negyed évre . 1 ., 30 .

Egy hónapra. — 45 .

Egyes szám . — 12 ,

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

EGER.

Hirdetésekért

minden 3 liasálto/.ott petit sorhely után ti. bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyén 15 kr fizetendő.

tj/jo'Y) r

A " Eger város és vidékének szellemi es anyagi érdekei.

<w>

w $

J

(Díjnyertes pályamű.) Irta: dr. Szolcsányi Hugó.

(Folytatás.)

XYII.

Az állattenyésztés, összes nemeivel, kétségtelenül az államok anyagi foglalkozásainak egyik leghálásabbika. Eredményeiben az összes gazdasági viszonyokra, a melyekkel a legszorosabban összefügg, rendkivüli fontosságot nyer elannyira, hogy méltán mondhatni, miszerint bár mely állam, vagy vidéknek gazdasági színvonalát állatainak minősége után ítélhetjük meg helyesen.

Itt azonban csupán azon állatok tenyésztési viszonyairól óhajtunk szólani, melyek részint városunkra, részint annak vidékére a legfőbb fontossággal bírnak, melyeknek emelése és fejlesztése e végből, kétségtelenül főleg élelmezési és jövedelraezési szempontból, e vidék egyik legfontosabb érdekét képezi. Ez állattenyésztési ágak: a tehenészet és a baromfi tenyésztés.

A tehenészetnek rendkivüli fontossága, tehát az állattenyésztési faj gondos megválasztása és okszerű kezelése, de annak haszna is bármely városra nézve első pillanatra kétségtelenné válik: a mennyiben a városban friss tej-, vaj- és túróra folyton szükség van, tehát ennélfogva a város e czik- . keknek mindig szives fogyasztója. Azonban ez állatfaj tenyésztése leginkább a város körül elterülő vidékre nézve nyújt kiszámithatlan előnyöket: részint mivel ott olcsóbb és könnyebb a takarmányozás, tehát az említett czikkek előállítása kevesebb költséget igényel, de másrészt és főleg, mivel akár közegészségi, vagy köztisztasági, akár pedig a tárhelyek szempontjából tekintjük az anyagi foglalkozás emez ágát, az természetesen kevésbbé űzhető városokban, mint faluhelyeken.

Csodálkoznunk lehet ennélfogva azon, hogy vidékünkön, daczára annak miszerint legelőkben s takarmányban, főleg zamatos hegyi füvekben bővelkedik daczára a város tehe- nekbeni szegénységének, s kivált egyes községek közelségének: mégsem képes egy rendszeres tejforgalom kifejlődni, holott az kétségtelen, hogy e kereseti ág főleg a vidék anyagi előnyére rendkívül szolgálna.

E kedvezőtlen jelenségnek pedig legfőbb oka az, hogy vidékünk csak igen felaprózott tehenészetet üz, s nagyobb- szerüen berendezett majorságokkal környékünkön úgy szólván sehol sem találkozhatni.

Az egy vagy ritkán két tehén fölött rendelkező falusi gazda a tejnek csak fölöslegét hozhatja a piaczra, de meg nincs is ideje mindennap e csekélységgel a városba fáradni; miért is a mindennap tejre szoruló városi ember, főleg ha családos, nem bocsátkozhatik ilyen bizonytalan tejüzletbe, mi természetesen azon rósz következményeket vonja maga után, hogy mig egyrészt a tejnek a vidéken nincs semmi ára, ott úgyszólván elpocsékoltatik, másrészt a városban a tejnemü ismét csak igen drágán s az is nem egyszer igen is kifogásolható minőségben kapható.

E visszásságon igen könnyen lehetne az által segíteni, ha vidékbelieink közös tejgazdaságot űznének, vagyis a tár- sasulás elvét e téren is megvalósítanák. így nemcsak kevesebb költséggel és fáradsággal szállíthatnák biztos helyekre (pl. a tejes gazdák felváltva adnák a tej szállítás szükségelte fuvart) hanem, kivált a hegyek között, Svajcz vagy Cseh- és Morva- ország példájára, közös erővel és kölcsönös támogatás mellett sajtkészitő társulatokat is létesíthetnének, melyek termelvényének biztos és állandó keletet lehetne legalább az ország határain belül szerezni.

A liptói, vagy a palocsai sajt nem bir-e már manap a haza határain túl is kereslettel ? A mi pedig azon vidéknek és czikknek sikerült, mért ne lehetne ugyanannak e vidék is osztályrésze. Mindenesetre ez azon haszonnal járna, hogy bár nem is egyszerre, de idővel nélkülöznünk lehetne a külföld drága sajtjait s alkalom nyujtatnék egy uj, itt kevésbbé ismert iparág meghonosítására.

A baromfi tenyésztés, mely inkább a vidék, semmint a város által állítható elő olcsóbban, nagyobb szabást mutat a tejgazdaságnál, és bizonyára azért, mert kevesebb gondot igényel, öltött az, a vele közvetlen összefüggésben álló tojás-üzlettel rendesebb alakulatot. Mindazáltal itt is okszerűbb tenyészmód meghonosítása, és az állattenyésztési ág bővebb kifejtése és gondozása, nem csekély behatással bírna a közel vidék jövedelmének szaporítására.

XVIII.

A házi ipar meghonosítása városunk és vidéke népességének egyik kiváló érdekét képezné és pedig nemcsak mint keresetforrás jövedelmezési, hanem erkölcsi tekinteteknél fogva is.

Tudjuk, hogy régente nemcsak a köznép, hanem az u. n. úri rend sem restellett a szövés, fonás, hímzés stb. más ily foglalkozás által üres idejét, mely ma nap legnagyobb részben a tétlenségé, betölteni. Nem tagadható, hogy ezen, régen házilag űzött iparnemek legtöbbjei, a gépek behozatala és tökéletesítése folytán elvesztették előbbi jövedelmező tulajdonságukat és megszülitek. Azon tény azonban nem szűnt meg, hogy kivált a gazda-ember, csak addig talál az erdőn és mezőn elég munkát, mig a föld be nem fagy, vagy mig