Eger - hetilap, 1882
1882-08-24 / 34. szám
XXI. év-folyam. 34. szám. 1882. augusztus 24-én. Előfizetési díj: Egész evre . 5 írt — kr Félévre. . . 2 50 _ Negyed évre . 1 * 30 . Egy hónapra.4ö r Egyes szám . — 12 , Hirdetésekért minden o hasa hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy péti • - sorhelyéit lő kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. j§^ Eger város és vidékének szellemi es anyagi erdekei. ^ (Díjnyertes pályamű.) Irta: dr. Szolcsányi Hugó. (Folytatás.) X. Midőn az eddigiekben a tervezett vasútvonalnak kedvező befolyását anyagi viszonyaink, főleg pedig szőlőszetiink és borászatunk kifejlesztése tekintetében általában vázoltuk, borkivitelünk emelése érdekében egy javaslatot óhajtanánk ez alkalommal tenni, melyet a vasút kiépítése körüli tervek sorában már előre fel kellene venni, s a kiépítés alkalmával arra különös súlyt fektetni. Ez ajánlat abban culminál, hogy akkor, midőn az egri indóház esetleg továbbépittetni fogna, abban egy külön borkóstoló csarnok volna felállítandó, melyben jelesebb, s a borkezelés terén kifogástalan pinczegazdáink mustra-borokat tartanának, hogy az átutazó közönség könnyen férhetvén azokhoz, az által kedve a borvásárláshoz is felébresztessék és fokoztas- sék. Gondoskodni lehetne esetleg arról is, hogy vásárlási ügyletek, valamely megbízható egyén közvetítésével, rögtön ott megköthetők legyenek. Hasonlóan intézkedni lehetne az iránt is, hogy jobb minőségű egri, főleg vörös borok, jóhitelű czégektől, lepecsételt palaczkokban áruitassanak; mivel az kétségtelen, hogy az egri bor, kivált e hazában, oly jó hírnek örvend, hogy az utazók úgyszólván mindegyike, ha csupa kíváncsiságból is szívesen feláldozná azon összeget, melybe annak egy két üvege kerülni szokott, kivált ha az eladók méltányos árt szabnának. E mellett étterem volna ott berendezendő, melyben valódi és kifogástalan egri bor mérsékelt áron, (nem pedig a vasutainknál dívó módon méreg drágán) méretnék ki. Rendszeresített borkereskedés létesítése czéljából továbbá oda kellene hatni, — (mi különben nem pusztán helyi, hanem országos érdeket képez) — hogy a borkereskedéssel űzött visszaélések, főleg pedig a bornak ártalmas szerekkel való festése és keverése, mint a mely módok legalkalmasabbak arra, hogy egy borvidék hitelét megrontsák, megszűntettessenek. Oly egyének, kiket roszhiszemii eljárásuk folytán méltó gyanú terhel, vagy kiknek pinczéiben kifogásolt borok már találtattak, a közérdek czéljából hatósági felügyelet alatt álljanak, illetőleg, hogy a hatóság időközön- kint, vagy gyanús körülmények között esetenkint azok pin- czéit megvizsgálja, s ha ott netán visszaélés fedeztetnék fel, az illetővel a törvény teljes szigora éreztetendő volna. Mert a dolognak netaláni eltusolása nemcsak rossz vért szülne, hanem fennakadást is idézhetne elő a bor egészséges forgalmában. Nem különben törvényhozásunkat arról is meg kellene győzni, hogy boraink forgalmát meg kell védenie a csinált, a hamisított borok természetellenes concurrentiája ellen, hacsak egész borvidékek pusztulását előidézni nem akarja. Mert a borkelendőség hitelét leginkább azon körülmény rontja meg, hogy lelkiismeretlen kufárok emberi gyomor! és organismust megrontó pancsot árulnak természetes bornak czime alatt, oly áron, melyen a szőllőből sajtolt természetes bort adni nem lehet. E visszásságot megszüntetni kellene, ha másként nem, legalább az által, hogy a borgyáros vagy gyártott bor elárusítója köteleztessék borának e minőségét a bor edényein (hordó, palaczk, stb.) kitüntetni, hogy a vevő tudja magát mihez tartani. Mivel e helyütt bocsátkoztunk be a bor forgalmi viszonyainak vázolásába, nem mulaszthatjuk el, hogy azokra vonatkozólag, a következőkben, még nehány megjegyzést ne tegyünk. Borkészletünk könnyebb értékesítése czéljából nem ártana, — mint ezt e lapok hasábjain már egy alkalommal megjegyezve találtuk, az erdélyi pincze egylet példájára és mintájára, a bel- és külföldön megbízható egyének felügyelete alatt borainkból raktárakat tartani; — igy pl. Budapesten, hol már az egri bor neve alatt a legtöbb helyen elárusittatni szokott kotyvalék is, jó keletnek örvend, — hasonlóan felvidékünk nehány nagyobb városában, mint a hol az egri bor jó hírneve már is, úgyszólván sértetlenül, fenntartja magát. A külföldön is lehetne alkalmas piaczokat borunk számára szerezni és biztosítani, mivel köztapasztalat szerint, vörös borunkat mindenütt szívesen fogyasztják, ha az nem is mindig eredeti egri neve alatt kerül forgalomba. Tapasztalt utazók és borkereskedők hitelt érdemlő állításaik szerint, igen gyakran megesik, hogy édesebb természetű vörös borunk malaga, a fanyarabb pedig bordói név alatt szerepel a forgalomban. Külföldi borvevőinknek ízlésére különös gondot kellene fektetnünk. Ilyenekül leginkább Lengyelország, Svajcz, Anglia, Német- és Oroszország kínálkoznék. Sajnos, hogy e két utóbb nevezett állam, mely pedig fekvésénél fogva legalkalmasabb borfogyasztónk lehetne, vámtételei által, melyekkel borkivitelünket sújtja, valódi chinai fallal zárta el magát előlünk. Lengyelország is szívesen vásárolná borainkat, csakhogy elszegényedett népessége és nemessége, korántsem rendelhet már annyit, mint a letűnt boldogabb időkben. Annál előnyösebbnek mutatkozik azonban Svajcz, mely a tiszta egri vörös iránt nagy érdekeltséggel látszik
