Eger - hetilap, 1882
1882-08-17 / 33. szám
314 XL A vasúti kisebb bizottságnak eddig ismertetett határozatai azt mutatják, hogy e bizottság a működése kezdetén nyitva állott két ut közül a 2-ikat választotta, de aztán az adatgyűjtés folytán az l-ő felé kanyarodott. Ez nem critika, hanem ez az ügyállás. Ha az imént ismertetett legújabb határozatok útmutatása szerint történnék most az eljárás : akkor most legalább ott volnánk, a hol már fél évvel ezelőtt is lehettünk volna, — tudniillik a pénzgyüjtésnél, mely pénznek jelenleg gyors előteremtése nélkül a vasútvonal előmunkálatai az engedélynek egy évi tartama alatt nem foganatosíthatók. Ezen megjegyzés sem akar azonban critica lenni; mert hiszen, vasúti előmunkálatokra vonatkozólag a lejárt engedélyezési időt a ministerium az illetők kérelme folytán meg szokta hosszabbitani. De méltó critica és egyenesen megrovás alá esnék a vasúti kisebb bizottság, ha működését oly határozattal fejezte volna be, hogy az ügy újra odáztassék el. Ezt a bir zottság nem tette s ha a beállott fordulat mégis elodázás, ezért a bizottságot okolni nem lehet. Aztán a beállott fordulat, s illetőleg elodázás, épen nem jelenti az ügy elejtését. Az igazságnak tartozunk azzal a kijelentéssel, hogy a bizottság fentartotta említett határozatait az utolsó ülésben is, s ugyanezen határozatokat a nagybizottság is elfogadta, — csupán oly módosítást állapítván meg, hogy már most az ügyet a város mint hatóság kezeibe teszi át, mely hatóság a maga tekintélyével sokkal biztosabban gombolyíthatja le az ügyet, illetőleg az előmunkálatokra szükséges költségeket sokkal biztosabban s rövidebb idő alatt gjűijtheti össze, semmit azt az egri általános ipartársulat s az említett bizottságok tehetnék. Tehát az ügy az előadott értelemben s az érintett emlékirattal mint beadmánynyal, a városhoz tétetett át, melynek közgyűlésén e hó 13-án került tárgyalás alá. XII. Alább a „Városi ügyek“ rovata végén, közöljük a városi közgyűlésnek az eger-nádasdi vasútvonal kérdésében hozott határozatát. Az ügy illustrálására azonban szükségesnek tartjuk, a közgyűlésnek idevonatkozó lefolyását lényegesb vonásai szerint ismertetni s ekkép rámutatni a fordulatra, mely ezen vasúti ügyben — akár félreértésből, akár nem — tényleg beállott. A város közgyűlésén az emlékirat felolvastatott. Szederkényi Nándor bizottsági tag, javaslatot tett oly értelemben; hogy ezen ügyet a város mint tekintélyes erkölcsi testület, tegye magáévá, — s küldjön ki egy bizottságot, melynek feladata volna, felkérni első sorban az egri érsek ur ő nagyméltóságát s az egri méltóságos és főtisztelendő káptalant, hogy ezen ügyet támogatni szíveskedjenek. (Felkiáltások pénzzel!) Ezen javaslat czélja nyilván az volt — az előzmények után, melyekről azonban (fájdalom!) a közgyűlési tagok többsége nem látszott tudomással bírni, — hogy az eger-nádasdi vasút előmunkálatainak végre-valahára leendő foganatosit- hatása végett: a város egy bizottság által gyűjtsön pénzt az előmunkálati költségekre és forduljon első sorban az említett kitűnőségekhez. A közgyűlés lefolyásából azonban azt kell következtetni, hogy a többség ezen indítványt eléggé nem értette. Felhozatott ugyanis egyebek közt az, hogy az egri ipartársulat s az ennek kezdeményezése alapján kiküldött bizottság ezen ügyben semmire sem tudott menni s már most kisegítésül a városhoz fordul. Továbbá felhozatott, hogy miután legközelebb gróf Ofyíirky Abrahám engedélyt nyert Kaál-Kápol- nától Pétervásár-Kisterennye felé tervezett vasút előmunkálataira, ennélfogva czélszerű volna érintkezésbe lépni ezen engedélyessel aziránt, hogy a vonalat Kisterennye-Pétervásár felől inkább Egernek vezesse. Az előbbi állítás téves ; mert az egri ipartársulat nem kételkedett, hogy saját kezdeményezésének folytatása mellett is képes lesz a vasútvonal nyomjelzési költségeinek fedezésére szükséges összeget — Eger nagynevű érsekének s a minden közügy iránt hasonlag mindig áldozatkészséget tanúsított főkáptalannak reménylett hozzájárulásával előteremteni. A másik feltevés pedig szintén alighanem tévesnek fog bizonyulni, az tudniillik, mintha nevezett gróftól azt lehetne várni, hogy a megnyert engedélylyel ne éljen s az általa tervezett vonalba eső vidék érdekei ellenére, Eger vidékének kedvezzen. Ily versengés mellett az állam dönthet ugyan az állami érdekek szempontjából, de egy vidék más vidék előnyére engedni nem szokott. Mindezek daczára várjuk be nyugton: mi következik már most? mert egy kedvezőtlennek látszó fordulat végre is kedvezőnek bizonyulhat. A városi közgyűlés a vasutiigyet magáévá tette s ezen ügyben leendő előleges eljárás végett 21 tagú bizottságot küldött ki: oly értelemben azonban, hogy ezen bizottság — ne közvetlenül az eger-nádasdi vasút előmunkálati költségeinek kérdésével, hanem általában Egernek a nagyobb vasútvonalak csatlakozásába való bevonása tervével foglalkozzék. Megjegyezzük, hogy midőn Eger városának vasúti ügye ily fordulatot vett, abból távolról sem akarjuk azt következtetni, mintha az ügy rossz irányba tereltetett volna. Az eredeti iránytól eltereltetett ugyan; de ha igy Eger érdekében sikeresb megoldást nyer az ügy, semmint amúgy remélni lehetett volna, azon esetre az előmunkálatok előkészítése körül történt újabb időveszteség daczára is, ezen fordulatot üdvözölni fogjuk. Emlékirat: az eger-nádasdi vasút ügyében. Az eger-nádasdi vasút ügye nem most merült fel először. Már pár évtizede lesz, hogy foglalkozik ezzel, kisebb nagyobb körben, Egerváros közönsége. Nem uj kérdés tehát. A forgalmi érdekek természetéből eredő, s előbb-utóbb megoldást követelő kérdés. Midőn hazánkban a 60-as évtizedben a vasútépítés nagy korszaka beállott: az eger-nádasdi vonal már akkor felszínen volt. Fájdalom, mint tudjuk, ezen nagy építési mozgalomban téves nézetek is merültek fel, és sok jogos érdek áldozatul esett ezeknek. Az akkor uralkodott eszmék egyike, mely csak a két végpontot tartá szem előtt, óriási hézagot hagyott a forgalom hálózati térképén. A másik irány zsák- utczába vezetett. Nagy, virágzó, s tovább is fejlődésképes városok és vidékek, — hogy meg is említsük, mint Eger és Gyöngyös, — mellőzve lettek, s az elodázhatlan forgalmi érdek, részint szárnyvasut építésével, — mint a két nevezett városnál történt, — részint országgyűlési határozattal mint az eger-nádasdi vonalra nézve hozatott, lett elintézve. így lön az 1868. évi hatvan-miskolczi vasút építéséről szóló törvény- czikk tárgyalásakor határozottá emelve, hogy az egri indó- ház úgy helyezendő el, hogy a majdan építendő eger-nádasdi vonalnak is alkalmas helyiségül szolgálhasson.
