Eger - hetilap, 1882

1882-08-10 / 32. szám

308

TÜBCZÜ.

Vadnay Vilmához.

(1882. august, hó 8-án )

porunk hideg', sivár, az egyszer-egynek ^ Épít oltárt s győzelmi oszlopot; k A füst, a köd, a gőz mindent befednek, A hamv, a szín, a fény már elkopott . Szótlan, mogorva munkás lett az élet,

Ki átviraszt, átfárad — éjt-napot;

De gyermekünk! az ön művészetének, Erős hitünk, hogy meghódolni fog.

Míg más, az ifjúsággal szép szemébe', Vígan fut át a pálya homokán :

Ah! ön, mosolygó, büszke búban égve, Fárad, törekszik, eszmények után; Ám míg azoknak élte percznyi, meddő, S az elhaló jelennel véget ért:

Öné a csábos, a szent, nagy jövendő, Mely halhatatlanitja, egy — dalért.

Hamis világ a színpadok világa,

Gőg és irigység osztakoznak ott;

De bizton áll ön, szűzi fátyolába’,

— Amint születték a rózsás habok,

Melyből Vénus merült ki. — Óh! ne féljen,

Lelkünk kiséri mindenik nyomát. . .

Nyugvást ne tudjon ön, művészetében:

— Előre mindig, mindig csak tovább!

Óh! csak daloljon lánggal, szenvedélylyel,

Hisz’ a gyönyör átlüktet e dalon :

Látjuk Velenczét csendes, holdas éjjel,

Az Adrián kék hullám csábja von . . .

Kedves bübáját a szivünkbe lopja Egy bús, merengő tiszta álmodás ;

Majd mint halk szellő suttog a bokorba’,

Majd mint vihar fut ereinken át.

Előre mindig, föl, fői a magasba!

— Mint a pacsirta fényes égbe vesz —

Ne bízzék ön sem őszbe, sem tavaszba;

Amaz gyaláz, emez meg hizeleg. . . .

De e szerény dal önt, óh! meg ne sértse,

Vegye azt, mint egy babér-levelet,

Amit szivünknek hő elismerése Az ön ifjú, szép homlokára vet! . .

Egri tisztelői.

Színészet.

Szerdán, aug. hó 2-án: „A bagdadi herczegnő adatott. — Somló Sándor (Jean de Hun) ismert jeles tehetség, a változatos jelenetekben hü alakítása által emelkedett ki; — C s é k y Ilona (Lionette, előbbi neje) szerepében a női büszkeség egykedvűségben nyilvánul; kellő mértékű természetes játéka, tiszta, hangnyomatos előadása elismerésben részesült; Abonyi (Nourvady, bankár) hidegvérrel alakított. — Közönség kevés.

Csütörtökön, aug. hó 3-án: „A hol unatkoznak“ adatott. — Krecsányiné (Villiers Susanne) személyesült kellem, ügyességét művészileg használja a legkisebb részben is, minden szava tiszta, csengő, csábos. Somló előadása és játéka korrekt volt. Medgyaszay Evelin és La tab ár Kálmán fiatal házasok gerlepár turbékolásai mulatságosak voltak. — Közönség kevés.

Pénteken, aug. hó 4-én: „Olivette lakodalma“ mulatságos és szép zenéjű operette került színre. — Vadnay Vilma (Olivette) játéka viharos tapsokat idézett elő; — Cserváry Ilona (Batild, grófnő) szerelmében mély érzés, hálás szerepében odaadás, uralkodásában fejedelmi méltóság volt látható; Erczy, Lata- bár és Boránd bár igen jól megfeleltek szerepüknek s azt szépen betöltötték, még is érezhető volt Csatár hiánya a dalokban, hol szokatlanúl egy-egy fokkal mindenik emelkedett; Iványi

Mariska, szép tiszta alt hangja küztetszésbeh részesült; — Kan- tay Teréz (Urika, mulat nő) eredeti jó alak. hangja és ügyes játéka által tűnt ki. Németh (Marvejol, biró) nagy tekintetű és mély belátású volt. — Közönség szép számmal.

Szombaton, f. hó 5-én: „A gascognei nemes“ került, most másodszor Csatár Győző jutalomjátékául színre. — Csatár Győző (Croustillac gascognei nemes) ereiben még csak most pezsgett a nemes vér, még csak most volt a bátor vállalkozó kalandor, minden túlzástól menten, tisztán, híven adta szerepét. Művészete és szép hangja elismeréseid babér koszorúval tiszteltetett meg. — Vadnay, Cserváry, Erczy, Latabár és Boránd dalaik és ügyes játékaik által emelték az előadás fényét. E tekintetben az igazgató Kre- csányi úr sem kiméit semmi fáradságot, megtett mindent, mit csak kívánni lehetett. — Közönség szép számmal.

Vasárnap, f. hó 6-án: „A vörös sapka“ adatott. — Demjén Mari (Juczika) szokott fürgeséggel játszott, szép énekei és Szél Matyi enyelgéseiben, a közönség tapsviharban fejezte ki tetszés- nyilatkozatát; — Egri (János) mélabús dalaiban a szép és kedvesség gyönyörben összpontosult. — Németh (Ambrus István) és Cséky Ilona (Örzse felesége) jó öregek voltak; — Latabár (Kántor) aranylakodalmi köszöntője előadásában tetszéssel fogadtatott; Krecsányiné (Teréz) átérzéssel alakított; Csatár, Havy, Boránd és a többi szereplők az előadás sikeresitéséhez nagyban járultak. — Közönség tűrhető számmal.

Hétfőn: „Ferréol, vagy egy rejtélyes gyilkosság“ czimű színmű került, gyér számú közönség előtt szilire. Krecsányi (Martial) alakítása a tökély fő-fokát érte el s teljesen kiérdemelte a kapott tapsokat. Krecsányinakmár megjelenése oly imponáló, annyira tetszetős, hogy csak azzal is képes lekötni a szemlélő figyelmét s az azonnal kész vele, hogy routinírt sziuészszel van dolga. Ma esti alakítása azon zavarban, majd vonaglásban kulminált, midőn vallomásánál ellentétbe jön önnönmagával s kénytelen bevallani, hogy ő a gyilkos. Mindjárt sorakozik melléje Cséky Ilona (Roberte), ki valódi bravourral töltötte be nehéz szerepét. Abonyi, Boránd, Csatár, Németh, valamint Váczy Vilma kiváló gondot fordítottak szerepeikre.

Kedden f. hó 8-án, Krecsányi színtársulatának egyik legtehetségesebb tagja, legkedvesebb alakja s közönségünk kedven- czének: Vadnay Vilmának jutalomjátékaul: „Kisasszony feleségem“ (Marjolaine) Lecocq 3 felvonásos operettje került színre. — Vadnay Vilma (Marjolaine) megjelenésekor taps és virágzáporral fogadtatott, szebbnél-szebb csokrok és koszorúk hullottak lábai elé, úgy hogy egy pár pillanat alait, csokor-halom közt találta magát. — A mélyen megilletődött művésznőnek ajkán akadt hangja, szemében örömköny csillogott, s csaknem a legszebb élőszoborként állott előttünk. — A csokrok fölszedése után, melyben Latabár és Boránd segédkeztek, óriási taps és éljenzés közt kezdte meg művészi játékát. — Alig láttunk színésznőt még, kiben a művészi tulajdonok jobban összpontosulnának, mint benne, alig hallottunk szebb s kedvesebb hangot még, mint az övé, kinek dalaiban a kellem, előadásában a művészi kifejezés, játékában a szabatosság majdnem legmagasabb fokát érte el. — Az elbűvölt közönség felvonások után többszörösen kitapsolta s e közben a csokor átadás és dobálás még mindig ismétlődött. — Kakuk dalait E rczy- vel ismételnie kellett. — Az első felvonás után két joghallgató értékes karlánczot és egy szép nagy szalagú koszorút nyújtott át az ez alkalomra irt fentebbi szép költemény nyel, rövid beszéd kíséretében, mire a művésznő, meleg szavakban köszönte meg Egerváros közönségének megtisztelő kitüntetését. — Demjén Mari, Érczy és Csatár dalaik, — Latabár és Boránd előadásaik és alakításaik s általában az egész előadás minden Ízlésnek megfelelően a legjobban sikerült. Előadás alatt a közönség közt, az igen díszes kiállítású alkalmi költemény osztatott ki. Előadás után a jutalmazott tiszteletére az uj kaszinóban tánczczal egybekötött banquet volt, melyen Werner Gyula ifjú költőnk és Babócsay Sándor Eger-város főügyésze az ünnepelt művésznőt kiváló szép pohárköszöntőkben éltették. Ezt követve az ünnepelt éjjeli-zenével tiszteltetett meg.

Krecsányi színtársulata.

(IV.) A művészet akkor éri el czélját, ha a közönségre hatást tud gyakorolni. Hatást pedig akkor gyakorolhat, ha a közönség teljesen kiismerte úgy egészében, mint részleteiben, ha felfogta a művész intentióját, s ha saját Ízlése kifejlődött. Szóval a művészi élet tényezői: önérzetes művész, sikerült alkotás; és ízléses közönség. Vidéki színtársulatok irányában, némelyek magasabb igényekkel nem akarnak fellépni, s ez nem egészen helyes, mert a vidéki színészet jó iskola a tehetséget fejleszteni, s e körülmény