Eger - hetilap, 1882

1882-07-20 / 29. szám

275 Politikai heti szemle. Előtérben álló politikai kérdés most: az egyptomi. Az ango­lok hajóhadukkal Alexandria érődéit rombalőtték s aztán a várost megszállották. Alexandria, jul. 16. Ausztria-Magyarország és Görögor­szág kivételével valamennyi állam csapatokat szállít partra. — A rend helyreállítására tett intézkedések hatásosaknak bizonyulnak. — Az angol csapatok megszaporitása várható. A város némely pontján még nem olthatták el a tüzet. London, jul. 14. A Reuter ügynökségnek jelentik: Alexand­ria teljesen romokban áll. az utczák leirhatlan pusztulás képét mutatják, a franczia consulatus hamuba dőlve, a tőutczák mind ki­rabolva lángokban állanak. Az egyptomi csapatok kétharmada megszökött a bombázás alatt; a többi részszel, mely szintén nem akart maradni, Arabi pasa Kasrel-devar-ba, az alexandria-kairói vasútvonal első állomására vonult vissza. A khedivet majdnem meggyilkolták. Arabi pasa Tulba beyt lovassággal és gyalogság­gal a Ramleh palotához küldte, a palotát körülvették. Egy cso­port katona fegyveresen behatolt a khedive lakosztályába és azt mondták neki, hogy parancsuk van őt megölni. Hosszas alkudozás után sikerült ötszáz katonát megnyerni, kik a khedivet a Rasel- Tin palotába kisérték, hol angol gyalogság vette át. Becs, jul. 16. a „Fremdenblatt“ illetékes informáczió nyo­mán állítja, hogy épen nem felel meg a valónak Dilke azon kijelenté­se, mely szerint Ausztria-Magyarország és Németország teljesen törvényszerűnek nyilvánították volna Anglia eljárását; ez legalább Ausztria-Magyarországra vonatkozólag nem áll. Alexandria elődei bombázásának czélba vételéről szóló első bizalmas közlemény al­kalmával igyekeztek ugyan keresni és találtak is mentő okot ezen nem helyeselhető önsegélyre, azonban sohasem volt szó elismerésé­ről vagy világos helyesléséről a hajóraj egész eljárásának, a mint hogy ez iránt kérdés nem is intéztetett. Ennélfogva az Alexand­riában és körűié történt újabb eseményekért a felelősséget úgy mint elébb, ezutánra is Angliának és az angol kormánynak kell viselnie, és e felelősséget Ibiikének nem fog sikerülni csak rész­ben is másra hárítania. Konstantinápoly, jul. 15. A konferenczia mai határo­zata folytán a nagykövetek ma délután átnyújtották Törökország­nak a közös jegyzéket, melyben a porta felhivatik, hogy Egyip­tomban katonailag beavatkozzék, hogy a status quot fenntartsa és az anarchiának véget vessen. A jegyzék ezen czél elérésére azt javasolja, hogy a porta a hatalmak képviselőivel lépjen egyez­ségre, hogy a beavatkozás föltételei bizonyos határok közt szabá- lyoztassanak. Konstantinápoly, jul. 15. Francziaország az utolsó két nap leforgása óta határozott hajlamot mutat arra, hogy Egyiptom okkupácziójában részt vesz, mihelyt arra illétekes oldalról fól- szólittatik. Az osztrák néppárt e hó 16-án Bécsben alakuló gyű­lést tartott, melyet azonban a betolakodott német nationalisták és főkép deákok annyira zavartak, hogy az elnök kénytelen volt a gyűlést a program felolvasása után feloszlatni. A párt programú­ja igy hangzik: „Az állami nyelv használatának minél pontosabb megállapí­tása, és az alkotmány 19-ik §-áuak végrehajtására szolgáló törvé­nyek által, — nevezetesen a tartományi nyelv, szokásos nyelv és Ausztria néptörzsei fogalmainak deflnitiója által korlátozni kell a kormány rendelkező hatalmát és szükebbre szorítani a nemzetisé­gek küzdelmeinek terét. A nemzetiségeket nyelvük használatában csak az állam egységének, a közszolgálatnak és a culturalis föl­adatoknak mulaszthatlan érdekei korlátozhatják. A választás reformja és az érdekképviselet elejtése által a lakosságnak nagyobb tömegét kell bevonni a nyilvános életbe, az egyes tartományok kisebbségét pedig, akár német, akár más nem­zetiségű, alkalmas intézkedésekkel oltalmazni kell az elnyomás ellen. A németek legelső feladata nemzeti jogaik védelmezése. Mi legsikeresebbnek tartjuk ezen jogok védelmezését, ha teljesen el­ismerjük más nemzetiségek jogait. A mesterkélt és illiberális vá­lasztó-törvényekben nem találtunk a németség tartós oltalmazásá­ra, és azt hiszsziik. hogy Ausztriában a németek állását úgy biz­tosíthatjuk legjobban, ha megteremtjük azokat a föltételeket, a melyek lehetségessé teszik, hogy a németek egyetértve e más nemzetiségek haladó elemeivel, megszerezhetik az államnak azon intézményeket, a melyek a szabadelvű fejlődést előmozdítják. Mi tehát a törvényeknek oly módosítását is kívánjuk, a mely lehetsé­gessé teszi az alaptörvények által adott jogok használatát.“ T^.HCZA.. A „Zárda-dalok“-ból. n. Éljünk, a mig az ifjúság vet Szivünkbe’ friss hullámokat; Az ifjúság? . . hajlékony ág ez, Mely ízes, dús gyümölcsöt ad, De hogyha túlért, rajt’ az őszön Száraz levélkék csörgenek, S vihar sivít át a mezőkön. . . — Hányd le piczinykém, csillagos szemed. Szerény virág vagy a berekbe’, Nem perzsel, éget még a nyár; Hamvas szirmod még megremegne, Ha csak egy ujjal bántanám. . . Csak hát egy lángoló mosolyba, Fecsérelj rám te üdveket, Szűz ékeid’ ne ejtsd a porba... — Hunyd le piczinykém, csillagos szemed. Én már ah! éltem és csalódtam; Csalódni, — élni, emberi. Nem bízom, csak a nyers valóban, Melynek lehúllnak leplei. . . Miként a holt gyermekese lába, A bölcselésem oly jeges — Lelkemnek nincs már délibábja. . . — Hunyd le piczinykém, csillagos szemed. Te élénk vagy, miként az arezon Az élet színe; én viszont, Sötét gonddal küzdőm ki harczom; Hogy köthetnénk mi hát viszonyt? . . . Nedves, beteg köd lep be engem, Meleg tavaszfény jut neked; Talán késő is már szeretnem ?!. . . — Húnyd le piczinykém. csillagos szemed. De nem! Fehér, vállamra hajló Akáczvirágom — szőke lány! (Legszebb kérdőjel a teremtés Legis-legszebb sora után!) — Hatalma megkap egy vad árnak, Szivemben a múlt megremeg,. . . Ah! űzd el e kisértő árnyat: Vesd rám piczinykém, csillagos szemed! Werner Gyula. Egy színésznő dalaiból. I. Bámul, rajong a nagy tömeg, Felém mennyi mosoly ragyog, És mégis úgy fáj én nekem, Hogy én az „ünnepelt“ vagyok. Szivem sajog, . . álarcz csupán, Ha ajkamon mosoly lebeg, Magányban sírok . . . könyeim A nagy tömeg nem érti meg. II. Szerettem én is: régi nóta; Csalódtam: ez régibb amannál; Kevés vigasz, ha ő a hűtlen, Meg is sirat, és hogyha sajnál. Szendergő éjjel forró csókban Lecsókolá arczom havát . . . Úgy tűnik fel, mint múló álom, Üdvöt kíván, s gyötrelmet ád. *

Next

/
Thumbnails
Contents