Eger - hetilap, 1882

1882-06-01 / 22. szám

206

nagy íixum gagejának, a bérlet és napi helyárak a régiek, tud- nillik azok maradnak, minők a városunkban megfordult apróbb társulatokéi voltak.

Mindezekből látszik, hogy Krecsányi a kor színvonalán álló hivatását felfogó, pályáját nagyi abecsülő sziuigazgató, ki egy nyári színkörre ezer forintot áldoz azért, hogy két hónapig körünkben időzhessen. Az egri közönség, mely minden szép és nemes, de különösen a színművészet pártolásában országszerte a legelőnyösebb hírnek örvend. Krecsányi társulatával szemben sem fog hátra maradni s velünk együtt ezt hangoztatja Thalia vándor papjai elé: Isten hozott benneteket a mi körünkbe! A

Még egyszer: egy városi közkérdés.

Eger, 1882. május 29-én.

Tekintetes Szerkesztő úr!

Az Eger f. május 25-ki számában egy töredéke van közölve bizonyos, szerződésnek, melyet állítólag én akartam kötni Eger városával két év előtt: Emlékiratomnak hivatalos tárgyalásba vételekor; — közölve van pedig mint okmány.

T. közlő urat sajnálom. Si tacuisset, philosophus mansisset.

Engedje meg t. szerkesztő úr, hogy ez újabb kihivás folytán én is felkérhessem rövid válaszom szives közzétételére.

Oly vádakat kellene itt lelepleznem, melyeket elég nyíltan előadtam ott, a hova valók, a hivatalos tárgyalási iratokban. I)e közigazgatási hatóságot nem találtam, mely azokat megvizsgálta volna. Sajtó utján pedig el nem intézhetők. Az alkotmányos sajtó- szabadságnak a közönség mystificálására felhasználásában sem látok virtust. — Én az olvasó közönséget is, hatóságaimat is tisztelni szoktam. Velők és minden polgártársammal békében akarok élni. Gyanúsíthatni, vakondoskodni — nem kenyerem.

Amaz irat-töredék, melyet t. közlő úr, okmánynak keresztel: eredetileg is egy általam sem alá nem irt, sem senkihez sem, legkevésbé hatósághoz intézett, a szó szoros értelmében pongyola ma- culatura volt (jegyzeteimmel saját magán használatomra); nevemben felhasználtatott, azután le is másoltatott — persze ismét aláírásom nélkül, tudtomon kívül.

De talán nem is ez a főkérdés e névtelen, néma, csonka, béna közleménynél. Hanem az; mi czélja van közlő úrnak ama szerencsétlen másolat minden commentár nélküli közzétételével?

Mi szükség volt ezen. már hivatalosan letárgyalt és az Emlékirat közzétételével is, meg felvilágosító commentálással befejezett ügyet újabban felmelengetni és az olvasó közönség elé rán- czigálni ?

Mire való: saját szennyesét a nyilvánosság elé kiteregetni?

Az ügyet-e, a várost-e, vagy engem akar-e — compromittálni vagy tán védeni ?

Ki bízta meg? Van-e meghatalmazása? Quis hominum ? Unde venis ? Quo reverteris ?

Mire való: mindig annak a Privitzer Lászlónak igénytelen személyével bíbelődni és ott, hol nem azt kell kérdezni, hogy „ki“ hanem a „miről“, a tárgyhoz kellene szólani, e helyett csak az ő nevét vagy egyéniségét tolni előtérbe ? Ki pedig nem ambitionál, nem aspirál semmit. Egyedül abban hibázott, hogy a várost három eszmével ajándékozta meg a nélkül, hogy csak köszönetre is számítana ; és mert azok realizálását szorgalmazta. Hívatlan insinua- tiokkal, kerülgető szúnyogcsipkedésekkel, sensatiós közleményekkel pedig vagy hamis reclamokkal tőle valamit kitudni? —De minek is ? — Nyilvánosság előtt vau már az Emlékirat. — Ha t. közlő úrnak kedve van: Loquere puer, ut te cognoscam.

Nem lenne-e jobb ? — De legyen szabad a meddő polémia és gyanús álarcz félretételét kérnem. — Nem lenne-e jobb ? Mél- tóztassék az Emlékirathoz érdemlegesen szólani, az eszméket bírálat alá venni; ha nem jók, elitélni; ha helyesek felkarolni. Mél- tóztassék az egészet kérlelhetlen — de igazságos és alapos — critica alá vonni. Vagy — ha inkább van kedve — szemben hazánk és városunk ijesztő elszegényedésével, városi közönségünk érdekeinek is megfelelőbb gazdasági, pénzügyi, cultura- 1 is, gyümölcsöző reformok eszméit megpendíteni, azokat szoros objectivitással megbeszélni és kivitelökre oly javaslatokat készíteni, hogy realisálásuk sem a városnak sem a lakosságnak egy fillérjébe se kerüljön, hanem sőt nekik inkább évenkint 50—60 ezer forintot jövedelmezzen. — S több eféle reális dolgot elővenni.

Ha pedig nincs, úgy csak hagyjuk ez Emlékirat eszméit magukra; ha jó idő lesz rajok, majd megfogamzanak.

Engedje meg t. közlő úr még azon zármegjegyzésemet: Vannak dolgok, melyeket nem jó piszkálni. Meg: fogadatlan prókátor, vagy a nagyon jó barát többet árt védenczének mint használ.

Privitzer László.

Politikai heti szemle.

Konstantinápoly, máj. 26. A franczia-angol jegyzék, mely tegnap szóval a portával közöltetett, vázolja az események lefolyását, melyek szükségessé tették a hajórajoknak Egyiptomba indítását, hogy a franczia-angol állampolgárok védelemben részesüljenek. A jegyzék továbbá ezeket mondja: A franczia és angol parlamentben tett nyilatkozatok után senki sem kételkedhetett a tüntetés jellegében és czéljában. Francziaországot és Angolországot nem az önző politika vezette Egyptomba, hanem kizárólag az összes hatalmak érdekeinek megvédése, nemzetiségkülönbség nélkül, továbbá az Európa által elismert fermánban megállapított és az alkirályt megillető tekintély fentartása. A két állam nem szándékozott csapatokat Egyptomban partra szállítani, vagy Egyp- tomot megszállni. Mihelyt a rend helyreáll és a jövő biztosítva lesz, a hajórajok vissza fognak vonulni és Egyptomot magára hagyja. Ha Francziaország és Angolország várakozása ellenére békés megoldás nem jöhetne létre, a két hatalom azon rendszabályokra vonatkozólag, melyeket helyeseknek tart, értekezni fog a hatalmakkal és Törökországgal.

Kairó, máj. 26. Francziaország és Angolország fóconsuljai tegnap hivatalosan átnyújtották a kormányelnöknek az ultimátumot, melyben következő feltételeket követelik: 1. Arabi beynek, rangja és fizetésének megtartása mellett való ideiglenes eltávoli- litása Egyiptomból. 2. Ali Felírni és Abdullah pasának az ország belsejébe való belebbezése, szintén a rang és fizetés megtartása mellett. 3. Az összminiszterium leköszönése. — A jegyzék továbbá megjegyzi, hogy Francziaország és Angolország e fellépésükkel csak a status quo és a khedive tekintélyének fentartására törekszenek ; felajánlják jó szolgálatukat arra is, hogy a khedi- vét közkegyelem kihirdetésére bírják, és őrködni fognak a felett, hogy a megkegyelmezés Ígérete szigorúan megtartassék.

Kairó, máj. 27. A „Reuter ügynökség“ jelenti Kairóból. A kormányelnök jegyzéket nyújtott át az alkirálynak, mely kifejti, hogy a cabinet, a midőn a hajórajok Alexandriába érkeztek, utasításokat kért a portától. A minisztérium várta a választ: ekkor az alkirály tudatta a cabinettel, hogy a franczia-angol feltételeket elfogadja. Az elfogadás ellenkezik a minisztereknek azon osztatlan nézetével, hogy az idegen beavatkozás sérti a szultán jogait, minélfogva a kormány ezennel átnyújtja lemondását.

Kairó, máj. 27. A „Reuter ügynökség“ jelenti: Francziaország és Angolország fóconsuljai ma meglátogatták Arabi bejt és kijelentették előtte, hogy őt felelőssé teszik a közbiztonságért. Az alkirály felhívást intézett a vidéki hatóságokhoz, melyben utasítja őket, hogy gondoskodjanak a közbiztonság fentartásáról, és kijelenti, hogy az idegen hajórajok csak barátságos szándékkal jöttek az egyptomi vizekre. Az alkirály továbbá elrendelte, hogy a sorozást egészen meg kell szüntetni és az ide küldött tartalékosokat haladéktalanul hazájukba kell küldeni. Az alkirály a hadsereghez is intézett felhívást, melyben tudatja, hogy személyesen átveszi a csapatok feletti főparancsnokságot.

Kairo, máj. 29. A Reuter-ügynökség jelenti: Hir szerint Francziaország és Angolország tökéletesen meggyőződtek arról, hogy a porta ugyan nyilvánosan pártolja az alkirályt, de titokban segíti az egyptomi hadsereg actióját, hogy a beavatkozásra alkalma legyen. A nyugati hatalmak beavatkozással fenyegették a portát, ha az egyptomi hadsereg feltétlen meghódolását nem fogja követelni.

Kairo, máj. 29. A Reuter ügynökség jelenti: Az alkirály ma délután magához hivatta a katonai, polgári és egyházi körök előkelő tagjait és erélyes beszédet intézett hozzájuk, melyben kijelentette, hogy átvette a hadsereg feletti főparancsnokságot és el van határozva arra, hogy ezentúl szigorú fegyelmet fog tartani. A tábornokok és a katonatisztek vakmerő hangon válaszoltak és kereken megtagadták az angol-franczia ultimátum elfogadását és kinyilatkoztatták, hogy ők csak a török beavatkozás előtt fognak meghajolni. Ezzel eltávoztak a teremből. Az alkirály ezután táviratot kapott az alexandriai csapatok parancsnokaitól, a kik kijelentették, hogy Arabi pasán kívül senkit sem ismernek el és 12 órai határidőt tűznek ki az alkirálynak, hogy határozataira nézve magával tisztába jöjjön, azonkívül még kijelentették, hogy ezen határidő lefolyása után a rend fentartásaért nem vállalnak kezességet.