Eger - hetilap, 1882

1882-05-25 / 21. szám

198

— AU, mily szép szökőkút!

— Eme gyeppamlag férjem kedvencz helye volt. Órákig ült itt a na^y császár, gondolatokba merülve, hallgatva a vizsugár titokszeru zúgását. Ezen kút nem volt-e intőjel Napóleonnak? Su- gára fölemelkedik s hamar leesik . . . épen úgy mint ő.

— Miféle virág ez ? — Kérdezé a czár — azért, hogy a bús emlékezetekre hajlandó gondolatainak más irányt adjon.

— Ez az a növény, melyet Hippolyt és Pavon spanyol természettudósok Peruból hoztak s a császár nevét adták neki: Bo- napartea speciosa.

— Szép, pompás virág.

— Engedje meg felséged, hogy egyet számára leszakaszt- hassak.

— Mig élek, drága emlékként fogom megőrizni, — mondá a czár s egyenruhája gomblyukába dugta a virágot.

— Ebben a lúgosban szokta a császár olvasni a Moniteurt és Ambigut, mely utóbbi Napoleon ellen hevesen gúnyolódott, any- nyira, hogy a nagy császárt sokszor boszankodásra ragadta. — Itt ezen a nagy gyepen játszadoztak gyermekeim s a császár rokonai s néha ő is játszott velők. Itt letette Napoleon biborköpö- nyegét, koronáját, itt szerető férj, gyöngéd apa, vitéz tábornokainak pajtása volt ... Ez most már mind elmúlt ... 0, ki nem rég még fél világon uralkodott, most Elba szigetén ül, mint kalitkába zárt sólyom. Bocsásson meg felséged, hogy a fájdalom oly húrok megpenditesére indít, melyek felséged füleiben talán kellemetlenül hangzanak.

— Én tisztelem fájdalmait s szerencsétlennek tartom magamat, hogy nincs hatalmamban azokat enyhíti. Azonban ne mondjon le felséged minden reményről; a mi talán ma rósz, holnap jóra fordulhat . . .

— Én azt bajosan fogom elérni. Szivem nem birja ki s érzem, hogy a sir szélén állok.

— Vigasztalódjék, asszonyom; az ég önt a szegények bol- dogitására, kiknek szeretetteljes anyjok, még sokáig meg fogja tartani. Nehány hónap múlva ritka fajú növényeket fogok felségednek küldeni; honomban is vannak ám szép virágok.

— S legszebb maga Erzsébet czárné.

— Ezt a bókot ő maga fogja felségednek megköszönni.

— Már ismét hűvös kezd lenni; engedje meg felséged, hogy szobáimba visszavonuljak; még mindig gyönge vagyok; a sétá- lás, úgy érzem, kissé elfárasztott. Igen, igen . . . mióta a császár Elbában van, Malmaisont nem szeretem többé, mert minden hely, minden fa, minden pad fájdalmas emlékeket ébreszt fel bennem.

— Űzze el a bus gondolatokat, császárné. A boldogság napja még fölvirulhat felségednek, talán hamarább, mint gondolja.

— Majd ott fenn, — mondá a császárné, égre emelve szemeit. Ha szabad kérnem, vigye el e bokrétát kedves nejének . . . Köszöntse nevemben a czárnét s kérje: ajándékozzon a malmai- soni özvegynek egy szánókönyet.

— Ha megengedi felséged, elutazásom előtt még egyszer bú- csulátogatásomat teendem.

— Felségedet mindig szívesen látom.

A czár megcsókolta Jozefina kezét, megköszönte még egyszer a virágokat s visszatért Párisba.

1814. ápril 23-án XVIII-ik Lajos Calaisban partra szállott s május 3-án Párisba érkezett.

Május 30-án, azon napon, melyen XVIII. Lajos Napoleon trónjába ült, Jozefina császárné meghalt Malmaison-ban.

Közli: Milesz Béla.

— Érsek ur ö excellentiája, bérmálási kőrútjában mindenütt a legmélyebb tisztelet és hódolat nyilvánításaival lelkesülten fogadta tik.

— Az egri érseki joglyceumon a tanév végének közeledte alkalmából a következő intézkedések tétettek: a leczkekönyvek aláíratása junius 10-én kezdődik; a „Te Deum“ junius 17-én lesz; a zárünnepély pedig junius 18-án tartatik. Ezen zárünnepélyen fog közzététetni a hirdetett pályázatok eredménye. Megjegyezzük, hogy a kitűzött pályakérdésekre összesen 13 pályamunka érkezett be, mely szép szám a jogászok szellemi tevékenységéről élénken tanúskodik.

— Esküvő. Folyó hó 20-án vezette oltárhoz Altorjay Sándor, szép tehetségű fiatal ügyvéd s Hevesmegye tisztb. ügyésze városunk hölgykoszorujának egyik legbájosabb virágát, a festői szépségű Tarnay Mariskát, Tarnay János ügyvéd s iskolaszéki elnök

müveit s kedves leányát. Az esketést nagyságos s ftő Ludányi Antal, kanonok-plébános úr végezte. A násznagyok Altorjay László, a vőlegény fivére s gr. Károlyi Gyula gazdatisztje és Kudlo- vich Imre mezőkövesdi kir. járásbiró voltak. A nászasszonyi tiszteit dr. Horváth Józsefné, Tarnay Erzsiké úrnő, a menyasszony nővére teljesitette. Nyoszolyólányok: Kliegl Pannika és Gyurcsek Margit; vőfélyek pedig dr. Tarnay Gyula, a menyasszony fivére, mezőkövesdi kir. aljárásbiró s Altorjay Imre, a vőlegény fivére, segédszolgabiró voltak. A díszes násznép esküvő [után a menyasz- szony szülőinek házához gyülekezett, hol gazdag lakoma várta őket, melynek befejezőjéül másnap viradtig táncz is járta. Szívből kívánunk a fiatal párnak fellegtelen, állandó boldogságot!

— Az „országos dijnok-egyletLl hálás köszönetét nyilvánítja nmlgú Samassa József egri érseknek, ki május 17-én a nevezett egylet alapitó tagjai közé lépett.

— Egerváros képviselő testületé által folyó év május 14-én tartott ülésének 3028 számú végzéséhez képest — tekintettel az 1871-dik évi 18-dik t. ez. 26, illetőleg 103 §§-aira, ezennel közhíré tétetik; miként a patakszabályozás folytán felmerült szükséglet fedezésére felveendő kölcsön iránti előterjesztés; úgy az állandó színház részére szükséglendő telek átengedésére vonatkozó kérvény, az 1882-dik év május 28 és 29-én délelőtt 10 órakor kezdendő képviselő testületi ülésben fog tárgyalás alá vétetni. Egerben, 1882. május hó 20-án. Tavasy Antal, polgármester.

— A kápolnai honved-ünnepély f. hó 22-én. Az ünnepély d. e. 10 órakor a helybeli templomban ngs s ftő Bydeskúthy Gyula, kápolnai plébános s czimzetes kanonok úr által tartott gyászistentisztelettel vette kezdetét. Mise végeztével a nagyszámú, impozáns tömeg nemzeti szinti s gyász-zászlók elűlvitele mellett a honvédemlékhez vonult, hol a Szózat első versszakának elének- lése után Csiky Sándoi’, mint a hevesmegyei 1848—49-iki honvédegylet elnöke, intézett az emlék emelvényéről szót a közönséghez, melyben részben az itt leviharzott csaták történetét, részben a czélt, melyért az elvérzett honvédek küzdöttek, irta le. Lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után Klasánszky László, joghallgató, lépett a szobor talapzatára és nagy hatással szavalta el Szász Károly egy alkalomszerű költeményét. Ezt a Szózat második versszakának eléneklése követte, melynek elzengése után Kele József, joghallgató, tartott lelkesítő, hazafias szónoklatot; a Hymnus eléneklése zárta itt be az ünnepélyt, melynek eléneklése után a közönség a bankettre, a fogadóba vonult, hol mintegy 30—40 tei'i- tékü asztalnál felhangzott a lelkes s hazafias toasztok özöne, melyek közül az elsőt, Kossuth Lajosra, Csiky Sándor mondotta; ebből folyólag hazánk legnagyobb fiához, üdvözlő levél intéztetni hatá- roztatott, melynek szerkesztésével egyhangúlag Kapácsy Dezső bízatott meg. Ezután Tavassy Antal, egri polgármester, Csiky Sándoi't, mint a hevesmegyei 1848—49-iki honvédegylet elnökét; Dányi József, gr. Károlyi Gyula jószágigazgatója, az 1848—49- iki honvédeket; Csernyus Kálmán Dányi Józsefet, mint a szobor gondozó-bizottság elnökét; Kapácsy Dezső Neszvadba Sándort, mint a most említett bizottság egyik kiváló buzgalmú tagját és Kápolna község hazafias, vendéglátó közönségét s köztük különösen Jettléry Mihályt és Zettner Károlyt; Neszvadba Sándor a nap szónokait, különösen pedig Klasánszky László és Kele József joghallgatókat; Klasánszky László Kapácsy Dezsőt, mint hazafit és költőt; Jezsierszky László a magyar és lengyel nemzet testvériségét és függetlenségét; Cserey Ignácz, volt 1848—49-iki honvédezredes Bydeskúthy Gyulát, mint a gyász-istenitiszteletet végző lelkészt éltettek. Az átalános lelkesedés közt lefolyt ünnepélynek az est késő órái vetettek végett.

— Az „egri kereskedelmi ifjúság“ majálisa. Napok óta nem képezte más városunk érdeklődő köreiben a beszéd tárgyát, mint a kei’eskedő ifjak f. hó 21-én, F.-Tárkány kies völgyében, megtai-- tott tavaszi mulatsága. A megelőző kellemetlen napok miatt a majálisra készülők aggódva gondoltak arra, vájjon sikerülhet-e az jól? s habár nem is volt az annyira népes, mint lett volna, ha a legjobb idő kedvez, mégis a ki kint volt, meggyőződhetett arról, hogy az teljesen s minden reményen felül jól sikerült; mert nemcsak hogy az előbbi napok szokatlan hidegsége szűnt meg e napra, de 5 óra után még a nap is kisütött s füröszté meg mosolygó arczát a tó sima tükrében. Tárkány kies fekvésű völgye meg van áldva mindazzal, a mi csak a város zajából a szabadba vágyó közönségnek szói’akoztatására megkivántatik. Nem is csoda tehát, ha közönségünk oly szívesen keresi fel a Tárkányon tartott tavaszi mulatságokat. A forrásvizű tó, mely átlátszó vizében a legszebb vízinövényeket neveli, ladikjával csalogatólag kínálkozik azoknak, a kik a hullámos viz ringató karjain szeretik élvezni a mxilatság e nemét; majd a forráson túl a regényes képződésü, megmász-