Eger - hetilap, 1882
1882-04-13 / 15. szám
141 sit magában, csak az kár, hogy nem hozhatja ezeket napfényre. A sors néha igen szeszélyes. Hogy ez a rajz teljesen hű, azért garantiát vállalhatunk; bár ez sem szükséges, mert kiki meggyőződik egy pillantásra, ha Kompán urat a hivatalban, az utczán, vendéglőben avagy kávéházban látja, s figyelemmel kiséri. De ő éppen nem vágyik mások figyelmére, s ez nagyon szép tőle. Hanem kiegészítésül meg kell említenünk, hogy - Kompán úr otthonn egészen más ember. Ez az otthonn pedig van egy hónapos szobában a harmadik emeleten. Van benne egy ágy, egy asztal, két szék, egy kanapé, egy ruhaszekrény, egy mosdószekrény, egy fali tűkör, egy pipa- tartó, és egy női arczkép fekete keretben foglalva. Ez a kanapéval szemközt függ a falon. Hanem ez csodálatos egy arcz. A művész, a ki festette, alighanem saját phantaziája segélyével alkotá. mert alig hihető, hogy ilyen sokat jelentő kifejezést egy női arcz a természetben nyújthatna. Pedig Kompán úr szava után mondhatom, hogy ez a kép természet után van festve, még pedig élethűen. Ragyogó szépség, — nem, remek szépség, mely ártatlanságot, szendeséget, bájt, lelki tisztaságot tűkröztet vissza. De azok a csillogó bogár szemek szúrnak és ölnek. Pedig e szemek sohasem fordúlnak el a nézőtől, akár belép az ajtón, akár az ablakhoz megy, akár a kanapén ül, sőt ha pipára gyújt, s füstölve fumigálja a világot, még akkor is azt látszanak mondani : — Füstölj, füstölj, de kerülnél hatalmamba! Ha Kompán úr belép szobája ajtaján, mint pl. éppen most, s meggyujtja esteli lámpáját, az arczképre tekint, azok a szelid vonások nem változnak meg, de a szem mintha kérdené: — Hol jártál? Hisz éppen most veri az éjfélt! Látod, látod, mily igaztalan vagy te én irányomban. Mért késztetsz engem számot adni tetteimről ? Hát voltam Bajwarthnál, megittam négy deci bort, egy kis pörköltet megettem, aztán elbeszélgettünk az asztalnál. A szemek erre azt látszanak mondani hogy: — Nem igaz! — Hohó, most jó kedvem van, felel vissza Kompán úr, — bevallom, hogy egy pohár feketét is megittam a Bretznél. De nem haragszol tán ezért, hisz látod, én egy éve már, hogy nem láttalak, s mégsem kérek tőled számon semmit. Pedig egy pár hónap múlva biztos állást kapok, s aztán elveszlek feleségül. Eljössz úgy-e ? Hisz azt mondtad, hogy szeretsz ? Azok a szelid vonások oly boldogan mondanának igent, de a két csillogó szem gyilkoló kedvében van. — Vagy elfelejtesz másodszor is? Emlékszel-e még arra a találkozásunkra ezelőtt két évvel, mikor keblemre borúivá susogtad, hogy szeretsz ? Én eljöttem azután várostokból, és te egy pár hó múltán férjhez mentél. Kihez? Nem kárhoztatom emlékét; mert az derék, becsületes ember volt. Meghalt, s te özvegy lettél. Akkor, mikor ti boldogok voltatok, én majd megőrültem fájdalmamban. Nem átkoztalak meg, sőt lefestettem titokban arczképe- det, hadd lássalak mindig téged ki oka voltál, hogy régi állásom elvesztettem, oka vagy jelenlegi nyomorult helyzetemnek. Te most újra azt mondod, hogy szeretsz! Asszony, ha most újra megcsalnád az én őrületes szerelmemet, ha mondásod hazugság, ha engem újra ámítanál, akkor én téged a legelső találkozásunkkor meg ... hej ne kívánd akkor, hogy találkozzunk!- A különben oly hidegvérű férfiú arcza kigyúlad, szemeiben szenvedély lángja lobog, s oda állva a kép elé meglágyult hangon folytatja: — Mert én téged őrülten szeretlek! így szokott Kompán úr otthonn elbeszélgetni azzal a bizonyos női arczképpel, s a szenvedélyt, mit ilyenkor elárul, senki nem tételezné föl benne. Hiába, vannak fájdalmas emlékei. Aljegyző volt otthon a megyében, s udvarolt egy gyönyörű leánynak. A leány azt mondta, szereti s már mái’ jegyesek voltak, midőn vágytársa akadt, egy tekintélyes megyei tisztviselőben. Régi történet, mely gyakran megújul. Az éppen küszöbön levő választásoknál Kompán kibukik, mert heves összeütközésbe jön vágytársával. Elhagyja a megyét. A leány férjhez megy, s hat év múlva özvegy lesz. Kompán kész feledni mindent, s az özvegy is visszatér első szerelme tárgyához. Az akadály még csak egy biztos állás. Kompánnak biztos kilátásai vannak egy bankhoz jutni, s igy megszűnik majd ez az akadály is. — Mennyi sokat szenvedtem én miattad. Tönkre mentek szép reményeim; reggeltől estig másolok nyomorúlt hivatalomban. Szolgája vagyok azoknak, kik közül soknál többre becsülöm magam. Ha te akkor nem ámítasz engem, mi máskép történik minden. Ó Jolán, Jolán, mért is van annyi bübáj arczodon! — De elfeledek én mindent, mindent, csak szerelmedet nem! A kis szoba naponkint hallhat ilyen forma beszédeket. Pedig a napok gyorsan „ múlnak, de mégsem olyan gyorsan, mint Kompán ur szeretné. 0 előtte olyan hosszúnak tetszett az a hónap, mely megérdemelt boldogságától elválasztá. De végre is eljött a bank választó ülésének napja. Mennyi izgatottság! Pedig mind ez hiába, Kompán itt is megbukott. — Jolán, te szeretsz engem! tehát várj még egy darabig. Üldöz a sorsom, de nem esem kétségbe. Te az enyém leszesz. Azok a szemek pedig azt látszanak mondani: — Hiszen csak játszom veled; remélj bolond! De ki hinne a szemek néma beszédének, mikor az ajkak máskép susognak. Szegény diurnista, ha te azt tudnád, hogy otthon a te szerelmed, az az igéző szemű özvegy ma tartja esküvőjét. Hitted vol- na-e, hogy téged másodszor is csak amit, — nem egyébből csak puszta szeszélyből, vagy tán azért, hogy te légy a rezerva, kit bármely perczben elővehetnek, mikor szükség lesz rád!! Kompán úr másnap levélből megtudott mindent. Asszony! te szívtelen fadarab, te angyal arczú ördög te! Másodszor is megcsaltál! Légy ezért boldogtalan. Adja meg jutalmadat érte az, a kinek hatalmában áll. Te érted küzdöttem, fáradoztam, har- czoltam nyomorú sorsommal. Te igy becsültél meg? No jó! Én kitépem emlékedet szivemből! Kompán ur elővette tolikését, és a szép arczképet hosszában ketté hasította, aztán a kályhába dobta. — Nem érdemelted meg az én szerelmemet, Megvetlek, gyűlöllek, utállak! A kik ismerték Kompán urat, azok minderről nem tudtak semmit. Minek is tudnának? Azok a más bajai iránt érzéketlenek ; az ő hideg arczára, elhanyagolt külsejére tekintve, csak annyit jegyzettek volna meg egy pár évvel később, hogy ime egy „elzüllött élet.“ Énekes Imre. — Húsvéti ünneplésünk. A nagyhét utolsó napjaiban városunk közönsége valóban áhitatosan s nagy számmal látogatta a sz. sírokat s főkép péntek délután töltek meg a templomok. A sz. sírok közül különösen szépek voltak a székesegyházé, az angol apáczáké, az irgalmas néniké s a cziszterczitáké. A húsvéti szertartásoknak annyi lélekemelő mozzanata között most is a Jeremiás siralmainak kitűnő karok közreműködésével ft. Hausner Károly úr által való éneklése annak egyik kiemelkedő pontját képezte. A feltámadás alkalmából, mikor is a szertartást maga Érsekünk őnagymél- tósága vezette, a nagytemplom minden részét teljesen megtöltötte a közönség. Húsvétvasárnapján a prédikácziót, szokott szépszavú s lélekemelő egy óráig tartó beszédben, valamint ugyanekkor a nagymisét teljes papi segédlettel szintén Érsek őnagyméltósága mondotta, Közönségünk, mely úgy is minden jelesebb ünnep alkalmával, vallásosságának mindig tömeges megjelenésével szokott kifejezést adni, most is egészen megtöltötte a székesegyház tágas csarnokait s gyönyörrel hallgatta a főpásztor kenetteljes beszédét, ki összefviggésben múlt s harmadévi húsvéti beszédeivel, ez alkalommal is a keresztényszeretetről szólott, s jelesen annak azon intézményeiről, melyeket a kath. egyház a középkorban létre hozott. — Kovács-ösztöndíj. Tavasy Antal, polgármester, elnöklete alatt tartott városi tanács ülés az 1881—82-ik tanév első felére a Kovács-ösztöndijat a következő joghallgatóknak és bölcsészettanu- lóknak adta ki, ésugyan 26 frt 25 krt kaptak: Pillér Ede, Roth Miksa, Csáky Alajos, Mazányi Kálmán, Elek Árpád, Sidlauer Arnold, Lefevre Jenő, Keresztury Kálmán joghallgatók ; — 21 frtot: Müller Pál, Fülöp Zoltán, Kohn Armin, Kohn Géza, Czeizler Ede 8-ad, Hanák Gyula, ^Schwartz Sándor, Lang Jakab 7-ed osztályú tanulók. — Ifj. Ábrányi Kornél, fiatal jeles Írónk, a húsvéti ünnepeket városunkban töltötte és Érsek Ur ő nagyméltóságának volt vendége. — A hevesmegyei jótékony nöegyletnek húsvéthétfőjére az érsekkertben tervezett mulatsága, a kedvezőtlen idő miatt, elmaradt, — Árlejtés. Egervárosa részéről ezennel közhírré tétetik, hogy folyó év april 22-én szombaton délután 3 órakor, a gymná- siumi laktanya- és a katonai kórházban 979 forint 54 krajczár erejéig eszközlendő építési munkák kiadása végett a városház főjegyzői hivatalában nyilvános árlejtés fog tartatni, mire a vállal
