Eger - hetilap, 1882
1882-03-30 / 13. szám
XXI. év-folyam. 13. szám. 1882. márczius 30-án. Előfizetési díj: Egész évre , 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 ,, 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám . — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenéhen) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Azon tisztelt ügybarátainkat, kiknek előfizetése e hó végén lejár, felkérjük, hogy az előfizetést mielőbb megújítani szíveskedjenek. Egész évre Előfizetési dij: 5 frt. Félévre . 2 „ 50 ki Évnegyedre . 1 „ 30 „ Egy hóra . n 45 „ T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. A KIADÓHIVATAL. Mészárosaink s a húsfogyasztó közönség. (Xy.) E lapok legutóbbi számának hirdetési rovatában a helybeli mészárosok azon „f i g y e 1 m e z t e t é s“-ével találkoztunk, hogy: ,.a szarvasmarhának drágasága és a fogyasztási, adónak felemelése miatt, f. é. márczius hó 25-től kezdve a marhahúsnak kilogrammját 52 krjával fogják méretni.“ Miután e kérdés, mely az egyes háztartásokat mélyen s ngy szólván alapjában, érinti, sokkal fontosabb, semhogy azt. csakúgy egyszerűen tudomásul venni és fölötte napirendre térni lehetne, kell hogy, mint közvetlen érdekkel, annál behatóbban foglalkozzunk : eleve azon kétségbe vonhatlan axiómának kifejezést adva, hogy nem a közönség van a mészáros urak kedvéért, hanem viszont. Furcsa állapot keletkeznék abból, ha ugyanazon okokra hivatkozva a sütőknek is eszébe jutna, a zsemlyét és kiflit. 2 kr. helyett 3 kron árulni. Eddig is számtalan panasz emeltetett a közönség részéről a húskimérés ellen, s hogy azok nem voltak alapnélküliek, azt tapasztalásból városunk majdnem minden egyes húsfogyasztó polgára tudhatja, a mennyiben drága pénzen rósz, nem egyszer meg- ehetetlen hússal kelle beérnünk, mely olykor még a súlyban is hagyott kívánni valót, és ime most uj kedvezőtlen meglepetés készült. A hús már azon sajátságánál fogva, hogy azt úgyszólván senki sem nélkülözheti, hogy az úgy a szegény szerény étkezésnél, mint a gazdag lakománál nélkülözhetlen élelmi czikket képez, kell hogy bizonyos maximális ár alatt maradjon, mert ha ennek daczára a hús ára minden okszerű indok nélkül fokoztatik, tehát a népesség élelmezési viszonyai mintegy mesterségesen meg- rontatnak, — ha főleg köznépünk, mely úgyis csak ritkán — vasár- és ünnepnapokon — szerezheti meg magának a húsételt, ezen szűkkeblű eljárásnál fogva, még akkor sem fog ahhoz juthatni: akkor evvel csak a közegészség rongáltatik meg, mit pedig megakadályozni, egy polgárai jóllétét szívén hordozó hatóságnak, legfontosabb kötelességét képezi. Ezt ez esetben annál is inkább teheti, mivel arra nézve már az ipartörvény is határozott rendelkezéseket foglal magában, — egyik szakasza így intézkedik: „Azon esetben, ha a húsmérés szabad gyakorlása mellett azon községeknek hússal való ellátása állandóan biztosítható nem volna, jogában áll az illető törvényhatóságnak ily községek kívánságára, azokat illetőleg, esetről-esetre, különintézkedéseket tenni.“ Miután, igen természetesen a törvénynek az volt az intentiója, hogy a lakosságnak a hússal, mint a legelsőbb rendű élelmezési czikkel való ellátását, és az ahhoz való hozzá férhetést könnyítse és biztosítsa, nemcsak az lehetett szándéka, hogy a lakosság mindig friss hússal láttassák el, hanem az is, hogy a húst kellő illő áron magának megszerezhesse. A hús ára eddigelé is, főleg a kimért húsnak minőségére való tekintettel, sokkal magasabb volt, semhogy az köznépünk által is könnyen megszerezhető lett volna, és ime ez alkalommal mészárosaink annak árát alapos ok nélkül felszöktették! Utána járván a dolognak, kitűnt, hogy a szarvasmarha ára nagyon is nyomott ; a mi pedig a fogyasztási adó felemelését illeti, az koránt sem oly mérvű, hogy azt a húskimérők, kiknek keresete úgyis nagy kamattal fizet, sajátjokból úgy szólván minden megterheltetés nélkül nem fedezhetnék. Ennélfogva felhívjuk az illetékes hatóságot, hogy a közönség érdekében, minden rendelkezése alatt álló eszközzel oda hasson, hogy a hús ára elébbi magasságára szállíttassák le, mi ha nem sikerülne, tegyen jelentést a törvényhatóságnak, mely ismét intézkedjék, hogy csak oly egyének jogosittassanak fel húst kimérni, kik bizonyos maximális áron alul, mely mindkét félre méltányos lenne, volnának hajlandók azt vágni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a szomszédos községekben 40—42 kron adatik el a húsnak egy kilója, és a mészárosok részéről még sem hallani panaszt, miért ne lehetne nálunk ugyan oly mennyiségét 46 legfeljebb 48 kiért mérni, annál is inkább mivel városunkban a hús mindig biztos vevésre talál, tehát nem kell a mészárosoknak attól tartani, hogy a vágott hús nyakukon marad. Különben mint halljuk, az érdeklett közönség társadalmi ellenszert akar alkalmazni; hús fogyasztási szövetség, vagy egylet létesítése által, s e czél kivitele végett külön mészárost felfogadni. — Üdvözöljük e helyes indítványt, mely a concurrentia mai korszakában nem sok nehézség és akadály leküzdését teszi szükségessé, s óhajtjuk, hogy a terv mielőbb tetté váljék. Szabályrendelet az egervárosi boralkusz-ügy rendezéséről. 1. §. Egerváros területén négy borügynök alkalmaztatik, kiket az „Egri szőlőszeti és borászati egylet“ ajánlatára, a városi tanács, mint iparhatóság nevez ki. 2. §. Borügynök lehet oly nagykorú s a borászatban jártas egri polgár, ki a város területén legalább 1000 forint értékű ingatlan vagyonnal, vagy évi 200 forintot jövedelmező üzlettel bir, vagy 500 forint ovadékot letesz; ügynöki naplójának magyar nyelven vezetésére képes, s az ipar- hatósági igazolványt megszerezte. 3. §. A borügynök teendője a termelők és vevők közötti adásvételi ügyletek közvetitése. — Ennél fogva a nála jelentkező borvevőt mindenek előtt az „egri szőlőszeti és borászati egylet“ ügynöki helyiségébe vezeti, hogy ott vevő az egyleti tagok által bejelentett, s a nyilvántartási könyvben feltüntetett városi borüzleti viszonyok felől tájékozást szerezhessen. 4. §. Az ügynök a megkötött ügyleteket naplójába bevezeti, s azokról a feleknek kívánatra kivonatot ad. 5. §. A kivonatnak mindazt magában kell foglalni, mi az ügynök által, a feleket érdeklő ügyekre vonatkozólag bevezettetett. 6. §. Ily kivonatok harmadik személy részére csak az érdekelt felek beleegyezésével állíthatók ki. 7. §. Az ügynök köteles naplójába a szerződő felek neveit, az ügylet megkötésének idejét, az eladott bor mennyiségét, minőségét, árát, az adott előleget, a fizetés és szállítás idejét, s a netalán kikötött egyéb feltételeket bevezetni. 8. §. Ha az ügylet borminták átadása mellett köttetett, köteles az ügynök az általa megjelölt mintákat mindaddig, mig az árú el
