Eger - hetilap, 1882
1882-03-16 / 11. szám
103 galomról Dahlen altábornagy márcz. 13-án reggel a következőket jelenti: Arlow ezredes hadoszlopa márcz. 9-én Kalinovikból útra kelt, márczius 11-én Pridvoriába ért és helyreállította az összeköttetést Szekulicscsal; Lukát megszállották. Czveits tábornok Kokorina környéken 'foglalt állást. A fériilakosok elhagyták azt a területet, melyen Szekulies és Czveits tábornokok csapatai átvonultak ; a lakosság általában barátságtalanul viselte magát. Kisebb felkelő csapatok mutatkoztak Metokis, Dubrava és Resetsao mellett. Megerősítik, hogy Tungusz és Forta felkelővezérek Gaczkopolje felé útra keltek. Obadics tábornok márcz. 10-én Focsából Brodon át Rasutovinába ment és márcz 11-én Tyentistába ért. Az útjába eső helységeket a lakosoktól egészen elhagyatva találta; mondják, hogy valamennyien Montenegróba menekültek. Obadics tábornok márcz. 12-én Focsába visszatért. Országgyűlés. A kép viselő ház e hó 9-én elfogadta a szegedi kir. biztosság meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot; továbbá azon törvényjavaslatokat is, melyek egyike az ország déli részeiben mutatkozó Ínség elhárítására czélzó intézkedéseket tartalmaz, a másik pedig a kir. csendőrségnek a törvényhatósági joggal felruházott városok bel- és külterületein való teendőire vonatkozik. Másnap a magyar korona országai által a közösügyekre fizetendő uj összegről szóló törvényjavaslat fogadtatott el. Azután Paulei' igazságügyminister válaszolt a hétfalusi magyarok ügyében hozzáintézett interpellatióra. E válasz lényege a következő: A nyárad-szeredai kerületnek t. képviselője kérdést intézett hozzám; hogy vájjon tekintettel az 1871: 53. t. ez. 82. §-ára, szándékozom-e a Hosszufalu és társközségei birtokrendezési ügyében mielőbbi törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. Az általam imént idézett törvényezikk azt rendeli, hogy Talmács, Szelistye, Törcs- vár és az ahhoz tartozó községek közös birtokainak rendezése ügyében külön törvény terjesztessék a ház elé. A törvénynek ezen intézkedése specialis természetű lévén, indokolását az imént érintett terület speciális történeti viszonyaiban találja és igy nagyon természetes, hogy a javaslatot csak akkor és úgy lehet beadni, ha ezen speciális viszonyok iránt a kellő tájékozottság megszereztetett, annyival inkább, mivel nemcsak az ott közvetlenül érdekelteknek, de a kincstárnak igényei is a kármentesítés tekintetében szóban forognak. A törvényjavaslat elkészült és már már e háznak be volt adandó, a midőn oly körülmény merült fel, rnelv annak úgy szerkesztése, mint tartalmára nézve lényeges befolyással van, t. i. Szelistye és Talmács községek kiegyeztek a szász nemzeti egyetemmel, egyezséget kötöttek a birtokrendezés iránt. Ha jól értesültem, ugyanez történt a törcsvári uradalom községeinek legnagyobb részére nézve. Megindultak az alkudozások a hosszufalusiakkal is, és remélni lehetett, hogy mindakét fél saját józanul felfogott érdekében a birtokrendezés iránt meg fog egyezni. Azonban nem az utóbbi történt és legutolsó lépései mind Brassónak, mind a hosszufalusiaknak azt bizonyítják, hogy a törvényjavaslat beadása csakugyan szükségessé vált és ennélfogva én a r t. képviselő urnák kérdésére határozottan igennel felelhetek. (Elénk helyeslés.) Végül Tisza Kálmán ministerelnök ezen ügygyei kapcsolatban kijelentette, hogy az ügyállás változása folytán most közvetlenül nem tartja szükségesnek a bárczasági hét falu vidékét Há- romszékmegyéhez csatolni. E hó 11-én a képviselöház folytatta a költségvetés tárgyalását. Aztán a kérvényekre tért át. A polgári házasság és az 1879: 40. t. ez. 53. §-a ellen intézett kérvényeknél Rossival István és Göndöcs Benedek szólaltak fel. Az utóbbi indítványozta, hogy a miniszter utusittassék az 53. §-nak és az 1868-ki 53. törvény- czikknek módosítása iránt még ezen ülésszak alatt javaslatot benyújtani. Tisza kormányelnök nem tartja e kérdéseket igy mellesleg elintézhetőknek. Ha a legfőbb bíróság megállapodása az 53. §. tekintetében nem lenne teljesen megnyugtató, a kormány ismerni fogja kötelességét. Kőrössy Sándor, Győry Elek, Iiányi Dániel és Berzeviczy Albert felszólalása után a ház nagy többsége a kérvé- nyi bizottság véleményét fogadta el. A képviselőház e hó 13-án harmadszori felolvasás után végleg elfogadta a költségvetési törvényt. Napirenden volt a kőolajvám felemeléséről és az ásványolajadóról szóló törvényjavaslat. Heg düs Sándor előadó beszéde után Helfy Ignácz szólott a javasltat ellen. Wahrmann Mór czáfolta Helfy kifogásait, s elfogadta a javaslatot, bár az Ausztriával jövőben folytatandó kiegyezési tárgyalásnál figyelembe veendőnek tartja azon körülményt, hogy a galicziai petróleum-termelés e vámemelés által nem érintetvén, kedvezményben részesül s a fogyasztási adók kérdésének megoldása nehezebbé s bonyolodottabbá tétetik. Gaál Jenő (világosi) hosszadalmas beszédben szólott a javaslat ellen. Ezután Sza- páry Gyula gróf pénzügyminiszter az előtte szólók beszédeire reflectálva, pénzügyi helyzetünkre való tekintetből kérte a javaslat elfogadását. E hó 14-én a képviselőház 149 szavazattal 95 ellenében elfogadta a petróleum-vámra vonatkozó törvényjavaslatot. T^-ECZ^l. Mióta szomszédod vagyok! Szép a tavasz, miként az álom, Vagy mint az ifjú lány szeme; Öröm kaczag, nyit minden ágon, A lélek mennyel van tele . . . De most unalmas, holt az élet, egyhangúak a napok. — így töltjük el a téli estét, Mióta szomszédod vagyok! Öcséd (egy bimbó, szőke fürttel, Egy kék-tekintetű sugár) Bizalmasan térdemre ül fel; Az elmém messze, . . messze jár. A gyermek-kort idézi vissza. Ezt a rég1 elfutott habot. — így töltjük el a téli estét, Mióta szomszédod vagyok! Apád, ki öszhajára büszke, El elmond egy-egy bús regét: Mikor kigyúlt a harezok tiszke, S a kor nem volt beteg, setét. „Világos“-t említ, — s hogy bevégzi, Pillámon egy köny-csepp ragyog. — így töltjük el a téli estét, Mióta szomszédod vagyok! Bálról, divatról kérdelek meg (Lányoknál ez már igy szokás) Tudom hogy mind csak róla zengnek, Kevély farsangi krónikák; Te is dicséred és vigasztalsz, En meg sóhajtok egy nagyot. — így töltjük el a téli estét, Mióta szomszédod vagyok! Óh! édesem, ne védd te ötét, Ne biztass hogy még majd szeret; Ne bolygasd meg a temetőket . . . Tedd homlokomra kis kezed. Mért reszket az ? óh! azt beszéli, Hogy vannak mégis angyalok. — így töltjük el a téli estét, Mióta szomszédod vagyok! Werner Gyula. Hol zöld jegenyék közt. . . . Hol zöld jegenyék közt egy kis malom áll, Várj lányka a víznek zúgásainál! — Tompán zuhogó viz mint habzik alant, S a hab morajától nem hallik a hang.— Várj lányka a parton zöld pázsit ölén! És majd ha felöntök, mindjárt jövök én . . . Oly kellemes ottan mélázni nekem, Zúgó hahók árján feledve szemem; — Ifjú szerelemnek titkos dala zeng, Mely lányka utánad oly hévvel eseng. — Várj kedves a parton zöld pázsit ölén! És majd ha felöntök, mindjárt jövök én . .. Ádámffy Oy.
