Eger - hetilap, 1882

1882-03-16 / 11. szám

98

hivatalos utón közzé tétettek volna, már is Hiób postái jelentkeztek. aggályteljes híreket terjesztvén, melyek pedig hogy nem voltak alapnélküliek, ma már mindenki meggyőződhetik, ki azokba komolyan bepillantani akar. Ez adatkimutatások hitelesen igazolják. hogy a Szt. István koronája alatt álló összes területen, a népesség száma 10 hosszú, de viszontagságteljes év alatt 15.417.000- ről — 15.642.000-re emelkedett, mi csak 225.681. főnyi szaporodást eredményezett, miért is Magyarország népessége 10. év alatt összesen csak 1.4%-kal, vagy átlagosan évenkint 0.14%-kal növekedett.

Még kedvezőtlenebbek ez arányok, ha a társországoktól eltekintünk, mivel így a szorosabb értelemben vett Magyarországnak népessége 13.579.000-ről 13.749.000-re, tehát csak 170 ezer fővel, növekedett. Az összes népnövekvés tehát 1-2%, vagy átlagosan évenkint 0.12%-kot képvisel. Holott 1857—1870-ik évi időközben hazánk népessége átlag évenkint, majdnem l.°/0-nyi növekedést mutatott. Hogy pedig mily kedvezőtlenül alakultak a nép- növekedés mérvei az utolsó időben nálunk, azt egy kis összehasonlítás utján mindjárt kitüntethetjük. Ausztriának népessége ugyanazon idő alatt 20.217.000-ről 22.1.HO.000-re, tehát 1.913.000-rel vagyis átlag több mint 11%-kal, Németország népessége 1875— —80-ig harmad fél millióval vagyis 5 év alatt 5.70% tehát 1.12%- kal évenkint szaporodott, — Nagy-Brittania népesség 1871—81-ig harmadfél millióval, vagyis összesen 10.10%, tehát, évenkint

1.01%-nyi növekvéssel birt. így szaporodott Olaszország népessége az utolsó népszámlálásig terjedő tiz év alatt 1.600 ezerrel stb. stb. Miből, úgy hiszszük eléggé kiviláglik azon sajnos körülmény, hogy hazánk tekintve a nép növekvésének mérveit, messzire elmaradt a müveit nyugati államok hasonló viszonyaitól.

Hogy népességünk szaporodási arányai az utóbbi 10 évben nem fognak oly kedvező alakulatot mutatni, mint az azt megelőző évtizedben, azt előre sejtette mindenki, mert az 187H. és 74-iki choleras évek, melyekben az elhaltak száma 320. ezerrel haladta meg a szülöttekét, nagy sebet vágtak a nemzet törzsén, annyira hogy még 1875-ik év végén is a nép álladéka az 1870-ik évben kitüntetett szám alatt maradt. Azonban az 1876-ik év végén e csorba már kiköszörülve lett, a mennyiben az 1870-től a 76-ik évig terjedő hat év alatt, az évenkint kiemeltetni szokott népmozgalmi adatok szerint a születések már 145. ezerrel múlták felül az elhalálozások eseteit; — az ez után következő években pedig, melyeknek lefolyását semmiféle válság sem zavarta meg. a népmozgalmi adatok elég szerencsés szaporulatot tüntetnek fel. Nem csoda tehát, ha roppant leverőleg hatott azon szomorú tudat érzete, hogy nemzetünk egy évtized alatt csak valamivel szaporodott többel egy százaléknál.

E megdöbbentő ténynek rendkívül mélyen ható és gyors orvoslást igénylő okainak kell lennie, melyek komoly gondolkozásra hívják fel az egész társadalmat, de főleg kik hivatalos állásuknál fogva a nemzet jóléte fölött őrködni és a nemzetet e testében megmételyezni irányult bajon segíteni, hivatva vannak. Kivált hatóságainknak figyelmébe nem ajánlhatjuk eléggé a közegészségi törvény, és az annak körében kibocsátott rendeletek és statútumoknak legerélyesebb végrehajtását, mivel, mint azt egy alkalommal már e lapok hasábjain, — midőn Heves megye, főleg pedig Eger város népesedési mozgalmát bíráltuk, — kimutattuk, hogy e csekély szaporulatnak okait egyrészt az elhalálozások roppant és a czivilizált államok hasonnemü arányait rendkívül fölülmúló mérveiben, másrészt pedig a gyermekhalandóságnak ugyancsak sehol sem észlelhető arányaiban (pl. Hevesmegyében 100 elhunyt egyén között majdnem 58, Egerben pedig 55 gyermek az 5-ik életév alatt, számíttatott:) kell helyeznünk. Ezen népapasztó hatásukat leginkább éreztető, két okon kívül felemlíthetjük még a házasságkötések és evvel tehát a születéseknek újabb időben tapasztalt ritkulását, és az egyes megyékben nagyobb mérveket öltött kivándorlásokat.

Megjegyzendő különben, hogy ezen csekély népnövekvés mellett hazánk egyes vidékei még is igen kedvező, más culturné- pekkel egy színvonalon álló, népszaporulattal dicsekedhetnek; pl. a Duna-Tisza köze, melynek népessége 202. ezer, a Duna jobb partja 155 ezer, a Duna bal partja 26 ezer lélekkel szaporodott — mig ellenben a Tisza jobb partján 49. ezer, a Tisza bal partján 67 ezer, Tisza-Maros szögén 32 ezer, és Erdélyben éppen 68 ezerrel megapadt a lakosság száma.

Ezen említettek folytán, de még inkább, ha egyes megyék szerint tekintenék a népszaporulat mérveit, az általános eredmények kedvezőtlen alakulásánál fenmaradt reánk nézve mégis némi vigasztalás azon tudatban, hogy nem a magyar faj az mely kevesbedik, sőt hogy éppen azért, hogy csak a magyarok lakta

Duna- Tisza köze, és a Duna jobb partja mutatnak egyedül nagyobb mérvű szaporulatot, világos hogy a magyar fajnak nem kell tartania azon, ellenségeitől ráfogott roszczélzatu rágalomtól, hogy szaporodásának mérve az őt körülvevő más fajok mögött marad, a melyektől ezután elnyeletnék. Sőt ellenkezőleg igen is világosan kimutatható, hogy a magyar absolut többséggel bíró megyék, csekély kivétellel nagymérvű szaporulattal dicsekedhetnek, s ha esetleg csökkentek volna, e csökkenés, alig észrevehető, — holott viszont a más nemzetiségű megyék, csekély kivétellel vesztettek népszámban.

így nevezetesen a 27. magyar absolut többséggel biró megyék közül szaporodott a népesség — ezrekben kifejezve, — Test megyében 141, Szolnok m. 19. Csongrád m. 13, Győr m. 5. Udvarhely m. 0.053. Hajdú m. 7.6. Borsod m. 0.27, Csík m. 3.6, Somogy m. 19, Komárom m. 10, Esztergom in. 5, Veszprém m. 7, Fehér m. 13, Zala m. 26, Csanád m. 14, Békés m. 16, Tolna m. 13, és Vas megyében 28 ezer fővel. Ellenben csökkent a népesség Bihar megyében, hol különben a lakosságnak csak 50% magyar,

15. Szathmár megyében 55% magyar, 15. Maros-Torda 59% magyar, 6. Abauj m. 65% magy. 2. Nógrád m. 67% magy. 5. Háromszék in. 79% magy. 0.6, a volt Torna megyében 95% magyar,

2. Szabolcs megyében 97%. magy. 4. és Heves megyében 99%. magy. 0.080 ezer emberrel. Vagyis a 27. magyar absolut többséggel biró megyéből 19. népszaporulatot és csak 8. tüntet fel népcsökkenést.

Ellenben:

a 9 tót absolut többséggel biró megyék közül csak Bars (lakosságnak 27%. magyar), Nyitva (17%-nyi magyar lakossággal,) Zólyom és alig említést érdemlő mérvben Túrócz megyék népessége szaporodott, ellenben Árva, Trencsén, Liptó, Sáros és Szepes deficzittel zárták be 10 évi népesedési évi budgetjöket.

Az oláhok lakta 10. megye közül csak Krassó-Szörény megyében növekedett a népesség, mig ellenben Hunyad, Fogaras, A. Fehér, Szolnok-Doboka, Besztercze-Naszód, Torda-Aranyos, Arad, Szeben, Szilágy, Kolos, és Kis-Küköllö megyékben a népesség igen megfogyott.

Áz orosz absolut többséggel biró megyék közül egyedül Má- ramaros megye népessége szaporodott, — Ugocsa, és főleg Bereg megyékben nagy népfogyatkozás constatáltatott.

A vegyes népességű megyékben tehát azok közül, melyekben egy nemzetiség sem bir absolut többséggel, csak is azokban észlelte- tett szaporodás, melyekben a magyar elem relativ túlsúlyban vau, igy pl. Baranya megyében 45%. magyarral a szaporodás 7 ezer, Soprony m. 44%. magy. szap. 15 ezer, Bács 42%. magy. szap. 28 ezer, Pozony 39%. magy. szap. 16 ezer fővel. Hasonlag szaporodott Brassómegye népessége, hol különben a magyar elem 32, a német elem 24%-kal, együtt tehát 56%-kal van képviselve, a 43%-nyi oláh elem ellen. Ellenben megfogyott Hont, Gömör, To- rontál, Ung, Zemplén és N.-Küküllő megyében.

A német elem, jelenleg már csak az egy Mosony megyében bir absolut többséggel, mely 5.884 fővel szaporodott az utolsó évtizedben.

Ezekből tehát világos, hogy Magyarországon csak a magyar és német elem mutatnak nagyobb mérvű szaporulatot; ellenben az oláhok, oroszok és tótok lakta területeken a népesség érezhetően megfogyott.

Hogy pedig a magyar elemnek e tekintetbeni fölénye más elemek fölött nem függ pusztán vidéki vagy területi viszonyoktól vagy az esetlegességtől, az leginkább azáltal beigazolható, hogy oly területeken is, melyek általában más faj által lakatván, népszám- csökkenésf tüntetnek fel, a mennyiben azon területen mégis esetleg magyar absolut többséggel biró megye találtatnék, az rendszerint szaporulatot tüntet fel, — vagy még jobban, ha népszámapadással biró területeken egyik-másik megye népessége mégis szaporodott volna, az a megye rendszerint nagyobbrészt a magyar elem által van lakva. Ennek legszebb és legvilágosabb bizonyítékát nyújtja a Maros-Tisza szöge, és Erdély. Áz első területén csak egy magyar többségű megye fekszik: Csanád, ez szaporodott 16. ezer fővel, ezen kívül csak Krassó-Szörény megye mutat még némi csekély két ezernyi szaporulatot; ellenben Arad megyében 18, Te- mes és Torontál megyében 15—15 ezerrel megfogyott a népesség; Erdélyben pedig csak a magyar többségű Csik és Udvarhely megyében, nem különben a leginkább magyar és német elem által lakott Brassó megyében észlelhetni szaporulatot, ellenben a többi 12 erdélyi megye népessége határozottan megfogyott. A Tisza jobb parti megyék közül csak Borsod népessége szaporodott, melynek lakossága 94%-ban magyar, a többi 9 megyében csökkent.

Szóval a magyar faj életrevalósága ezen számok által cons-