Eger - hetilap, 1882

1882-01-05 / 1. szám

7

különösen pedig nagyobb világítások, vagy tűzijátékkal összekapcsolt előadások alkalmával, kiváló gond fordittassék, s ott, hol légszeszvilágitás használatik, a folyosókon és kijáratoknál, szükség esetére elegendő olajlámpák is készen tartassanak és meggyujtas- sanak; ott, hol tűzoltók vannak, azok gyakorolják a rendőri személyzeten kivül, szintén a fölügyeletet. Oly színházi helyiségekben, hol a szükséges tüzrendöri intézkedések nem foganatosíttatnak, az előadás meg nem engedendő.“

— Hogyan verjük meg a muszkát ? Ezt a thémát fejtegette

minap Pesten a nemzeti kaszinóban néhány ur. A társalgásban

több tábornok is részt vett, kik közül egyik, ki csak mint vendég

volt jelen, különösen kiválik hadseregünk tábornokai közül csípős humora és szellemessége által. Ez a következő három paragrafust vélte hadseregünk részére sürgősen felállitandónak: 1. §. A ki szamár, tábornok ne legyen. 2. §. A ki tábornok, szamár ne legyen.

3. §. Ha azonban mégis akad szamár tábornok, vagy tábornok szamár, azt a pokolba kell kergetni. — „Állítsák csak föl s tartsuk

is meg“ — mondá ö — e bárom paragrafust és bizonyosan megverjük a muszkát.“ (B. H.)

— A községi elöljárók terhére előirt adóvégrehajtási költség- téritmény eddig kivételesen és csak azon esetben engedtetett el, ha és amennyiben a téritmény az állami adóvégrehajtók által az 1876. évi XV. t. ez. 56 §-a alapján felszámított és részletesen kimutatott adóbehajtási illetékek az illetékes ni. kir. adóhivatalnál befizettettek^ Számos esetben tapasztalta«)« azonban, üogy a kir. adófel- tigyelök az illető községi elöljárók kérelmére a téritmények törlését a közigazgatási bizottság utján akkor is javaslatba hozzák, midőn a mondott eset nem forog fenn. A jövőben követendő eljárásra nézve a pénzügyminiszter elrendelte, hogy 1882. évi január 1 -töl kezdve a községi elöljáróknak, a terhökre rótt adóvégrehajtási költ- ségtéritmény elengedése iránt a kir. adótelügyelöhöz benyújtott folyamodványa csak azon esetben terjeszthető fel pártoló javaslattal a minisztériumhoz, ha az 1876. évi XV. t.-cz. 56. §-a alapján felszámított adóbehajtási illetékek teljesen be vannat fizetve, vagy azoknak a megfelelő adótételekkel együtt való behajthatlansága igazolva van. Ezzel ellenkező esetben a kérvények feltétlenül visz- szautasitandók. Az adófelügyelönek ezen visszautasító végzése ellen benyújtott, felebbezési kérvény nem vonható el ugyan a közig, bizottság tárgyalása alól, a bizottság azonban köteles az ilyen felfolyamodványt hasonlóképen visszautasítani, ha pedig a bizottság ezzel ellenkező értelemben hozna határozatot, köteles azt az adó- felügyelő az 1876. évi XV. t.-cz. 7. §-a értelmében a pénzügyminisztériumhoz felebbezni. Ellenben ha a felfolyamodó a fentebb említett feltételnek eleget tett, megengedtetik az indokolt felterjesztés a minisztériumhoz a téritmény azon részének elengedésére nézve, mely tényleg befolyt adóbehajtási illetékekben fedezetet talál.

— Azon sürgönyök továbbítása ügyében, melyek a királynak Miskoiczon idözése alkalmával az Egyetértés czimü lapban, ifjú Yánza Mihály által bocsájtattak közre, műikor tartatott meg a végtárgyalás a miskolczi járásbíróság előtt. Ifj Vánza Mihályt Kovács Lajos ügyvéd védte, vádlóként pedig a kir. főügyész szerepelt. A bíróság Vánza Mihályt bűnösnek s 3 napi fogságra és 30 frt pénzbírságra Ítélte. Vádlott felebbezett.

— A nagykorusitási határozatok. A belügyminiszter Torda megyéhez intézett rendeletében kimondotta, hogy a nagykorusitás iránti kérelemnek heiytadó árvaszéki első fokú, vagy a nagykorúnak nyilvánítást helybenhagyó közigazgatási bizottsági másodfokú határozat azon határozatok közé tartoznak, melyek az illetőknek kézbesítendők, s a kézbesítéstől számított 15 nap alatt íelebbez- hetök; és ezen határozatok, valamint esetleg a belügyminiszter 3-ad fokú határozata a felebbezési határidő leteltével meg nem feleb- bezés esetén külön közhirrététel nélkül is jogerőre emelkednek. Ennélfogva a némely törvényhatóságnál régi gyakorlaton alapúló azon eljárásnak, hogy a nagykorusitási határozatok a bizottsági közgyűléseken közhírré tétetnek, semmi joghatály nem tulajdonit- tathatik.

— A zavargások Varsóban decz. 27-én késő estig tartottak. Deczember 28-án és 29-én nyugalom uralkodott a városban; csak a külvárosokban tétetett kísérlet a zsidók tulajdonát képező csapszékek kifosztására, azonban az előre megtett biztonsági intézkedések meghiúsították a csendzavarók szándékát A csapatok, a tömeg fékentartására nem használták fegyvereiket. A dulakodásban és verekedésben 24 keresztyén és 22 zsidó megsebesült; a rendőrség mindnyájukat a kórházba szállította. A zsidók közül egy életét j vesztette.

— A budapesti tudományos egyetem mind négy karánál az 1881/82. tanév Il-ik felére a rendes beiratkozások 1882. évi január

5-én kezdődnek s bezárólag 16-áig tartanak; 17. 18. és 19. a dékán, 20 tói számított 8 nap alatt a rector, s azontúl csak kivételes esetekben a közoktatási miniszter engedélye mellett történnek a beiratkozások.

— Írói tulajdonjog a törvényszék előtt. Inczédy László iró port indított a Franklin-társulat ellen, kártérítés czimén, mert a társaság kiadásában megjelent három naptárban, nevezett írónak engedelme nélkül egy-egy költeményét lenyomatta. A IV. kér. budapesti járásbíróság felperest keresetével elutasította, mert, — mint az indokolás mondja, — nem bizonyította be, hogy a tulajdonos társaság és a kérdéses naptárak szerkesztői közt megbizási viszony forog fenn ; de meg különben is, az irói tulajdonjogra vonatkozólag semmi positiv törvényünk nem lévén, a biró ily ügyekben való ítélethozatalra nézve épen nincs tájékozva.

— Fiúm ében „Fiume“ czimü lap indult meg újévkor magyar és olasz nyelven. Megjelenik minden hó elején és közepén. Előfizetési ára egész évre 4 frt. Szerkeszti Mócs Zsigmond. A beküldött első szám melegen felkarolja Magyarországnak s Fiumének világkereskedelmi érdekeit. A nevezett város évi forgalma szépen emelkedik; 1867-ben csak 6 millió, a múlt évben pedig már 90 millió frt értéket tett ki.

— „Közoktatás“ czim alatt tanügyi közlöny indul meg Budapesten januártól kezdve. A programból ezeket veszszük át: „Mindenek fölött a szellemi támogatást hangsúlyozzuk; ennek minden oldalról, minden vidékről, veterán és ifjú erőkből való nyilvánulása adhatja csak meg vállalatunknak azt a jelleget, melyről fönt és lent mindenki kénytelen legyen bevallani, hogy a benne előforduló nyilatkozatok egy objectiv érveken érlelődött erős tanügyi közvéleménynek hü kifejezései. Minden szellemi támogatás dijaztatni fog, mi, kivált kezdetben, nem kis áldozatot igényel. A szellemi támogatás mellett említjük az erkölcsit, mely abban áll, hogy akik kifejtendő vezérelveinkben saját elveikre ismernek, bennünket legalább tanácsaikkal, figyelmeztetéseikkel gyámolitani, vállalatunkat pedig körükben ismertetni, ajánlani, terjeszteni szíveskedjenek: mert csak igy remélhető, hogy a vállalat idővel megizmosodván, áldozatok nélkül is megállhasson. Vézérelvünk: a nevelés-oktatásnak keresztény vallás-erkölcsös irányban való fejlesztése; vagy jobban mondva, a keresztény vallás-erkölcsös irányba való visszaterelése; mert, hogy ujjabb időben ez irányban haladt volna tanügyünk, azt reméljük, senki sem fogja állítani! Akik ez irányban készek velünk kezet fogni, velünk haladni, azok sorakozzanak vállalatunk köré. Tájékozásul ide igtatjuk a fő-rovatokat, meiyek lapunk tartalmát szolgáltatják. I. Nevelés. Elméleti és gyakorlati fejtegetés és tudósítások a nevelés köréből, ellentétben azon szélesen elterjedt nézettel, mintha az iskolának csak tanítani, s nem egyúttal nevelni is volna hivatása. Ha az iskola nem nevel, vájjon ki fogja nevelni a gyermek és ifjú sereg legnagyobb részét? Talán a szülök? És hány szülő az, aki e nagy és szent hivatásnak megfelelhet? Vagy nem a szülök helyettese-e a tanító, a tanár, az egész iskola? S ha az iskola e legelső teendője alól kivonja magát, nem sülyed-e le a közönséges napszámosok niveau-jára, kik napszámban s napszámért igy amúgy lemorzsolják óráikat, a nélkül hogy holmi elmebeli ügyesitésen kivül egyebet nyújtanának tanítványaiknak? És ha valahol, itt kell hangsúlyoznunk föntebb kimondott vezér-elvünket, mely- szerént: a nevelésnek vallás-erköicsi alapon kell nyugodnia, melynek elérésében nem csak a vallástanitó és tanár, hanem minden néven nevezendő tanító és tanár és nevelő közreműködni tartozik szóval, tettel, példával. Inkább semmi iskola, mint vallás-erkölcs nélkül szűkölködő iskola! A tudatlan természetes ember nem olyan veszélyes mint a természetességből kiragadott féltudós ivadék. H. Oktatás, módszertani fejtegetések,, minta-előadások a tárgyak minden ágából. III. Iskolai fegyelem. IV. Tankönyvbirálatok, mire nézve szükségesnek tartjuk a legszigorúbb tárgyilagosságot ajánlani. A bírálandó müvet úgy vegye kezébe, mintha azt legjobb barátja irta volna, kinek hibáit négyszem között semmiféle tekintetből el nem hallgatná, annál kevésbbé szépítené, vagy épen mint nem hibákat magasztalná. Az agyonütési valamint az igazság rovására egymást dicsőítő politika annak a cliquenek eljárása, mely ellen sorompóba lépünk. V. Nyelvészet különös tekintettel a magyar nyelvre melyet hívatlan gazdálkodók maholnap minden eredetiségből kivetkeztetnek. És itt megjegyezzük, hogy a nyelvünk tisztasága, eredetisége ellen bárhol, bárkitől elkövetendő hibák megrovásába hátrálni nem fogunk. VI. Jeles tanférfiak csarnoka, életrajzok

■ elhunyt tanférfiakról. VII. Tanárok és tanítók anyagi érdekei. VIII. Hazai és külföldi tanügyi mozgalmak. IX. Tudományos és szépirodalmi tanulmányok. X. Társadalmi viszonyok, amennyiben azok a nevelésügyre befolynak. Mindaz, mi a lap szellemi részére vonat-