Eger - hetilap, 1881
1881-03-17 / 11. szám
95 benső melegséggel emlékezett meg; küzbeu megkoszorúzván az emlékkövet, nagy lelkesedéssel intette hazaszeretetre az ünneplőket. A „Hymnus“ eldalolása után a közönség zeneszó mellett vonult a városba s éltette Kossuth Lajost, a függetlenségi pártot, városunk képviselőjét stb. Az ünnepélyt a Gólya-veudéglöben lakoma követte. A poroszló-tiszafüredi hid és töltés építése. Ki hazánk térképére egy pillantást vet, két szembe ötlö dolgon meg kell botránkoznia. Egyik az, hogy Tokajtól Szolnokig nincs álló hid a Tiszán, és másik az. hogy bonunk keleti részének fővárosa, Debreczen, nincs Budapesttel a legrövidebb s legtermészetesebb irányban T.-Füreden át vezető vasúttal összekötve. Miféle nézetekből kiindulva vitetett az út egy roppant kerülőn, ezt most nem akarom frjtegetui, de hogy a t. füredi töltés s ily országutou egy komp, ez elvitázbatlanúl országos botrány. A megyének nem volt elegendő ereje ezen óriási munka megtételéhez, — a réyiogot mások bírták, s a scandalum fenntarlatott, miglen a múlt évben a magyar kormány által Hevesmegye bizottsága az út és hid építésére hadászati okokból is utasittatott s a kormány által minden kitelhető módon gyámolittatik is. Tehát az országos és nemzeti botrány meg fog szűnni, mit bizonyára minden még távol lakó magyar ember is örvendetes tudomásul vészén. A megye technical ügyeit vezető Kovács Kálmán k. főmérnök által az alispán elnöklete alatt ezen ügy rendbehozása végett meghívott megyei küldöttség ritka erélylyel párosult ügybuzgalma már odáig érlelte a dolgot, hogy csak is a pénzkérdés helyes és gyors megfejtésétől volt a siker feltéte- lezve. Ezen is átestünk volna szerencsésen; mert az alispán elnöklete alatt működő küldöttség kieszközölte igen előnyös feltételek mellett a kölcsönt, s a szerződés ratificatiója iránti intézkedés a megyei bizottság teendője lévén, e végre legközelebb rendkivtili gyűlés fog összehivatni. Azt hiszszük, miként ily nagyfontosságú ügy elintézésénél a t. bizottsági tagok teljes számmal fognak jelen lenni, mi már azért is kívánatos, mert több szem többet lát. s többféle eljárás helyesebb megállapodást biztosit. Földvári/ Kálmán. Az országos borászati kormánybiztosnak 1881. évi 146. b. k. b. sz. a kelt körlevele. A földművelés- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister úr ö nagyméltóságának elhatározása folytán borászatunk érdekeinek emelésére, egy újabb nagy fontosságú intézmény lett életbe léptetve, melyet az érdekelteknek oly czélból sietek tudomására hozni, hogy az ország összes bortermelői a saját érdekökben igyekezzenek a sikert tőlük telhetöleg előmozdítani. Ezen intézmény egy országos központi mintapinczének a földmivelési ministerium épületében (Budapesten, Ferencz József-tér, Nákó-féle ház) felügyeletem s a központi pinczemester kezelése alatt leendő felállítása. Az erre vonatkozó szabályzatot annak idején szintén közzé fogom tenni, addig is azonban, hogy a felállítandó miutapincze czél- jának minél előbb megfelelhessen , köztudomásra hozom a következőket : Egyik föczélja lévén ezen mintapinczének az országban létező különböző borkészletekből bizonyos mustrául s mintegy kiállítási tárgyul szolgáló mennyiségnek elhelyezésére alkalmat nyújtani s ez által a borvevőket és termelőket közvetlen érintkezésbe hozni: a készleteiket eladni kívánó termelőknek saját érdekükben kívánatos lenne, hogy érett, kifejlett boraikból kicsiny mustra-üvegekben megfelelő mennyiséget minél előbb mustraképen ide (földmivelési ministerium , központi mintapinczéhez czimezve) beküldjenek. A mustra küldeményekre bádog szelenczékbe csomagolt 1 */2 = másfél decziliter nagyságú kisebb palaczkok lesznek alkalmazandók. A termelők tájékozása czéljából azoknak leendő bemutatása végett küldöttem a gazdasági egyletekhez és a kereskedelmi s ipar kamarákhoz egy-egy ily teljesen felszerelt mustradobozt és üveget oly megjegyzéssel, hogy a termelők, kik boraikból mustrákat beküldeni óhajtván, ily palaczkokat szerezni kívánnak, — a mennyiben azt ott helyben jutányosán előállítani nem lehetne, ez iránt kormánybiztosi hivatalomhoz fordulhatnak, honnét teljesen felszerelt ily mustradobozok darabonkint 17 krajczárért tetszés szerinti mennyiségben lesznek megszerezhetők. Ha nagyobb mennyiség szerzése igényeltetik, úgy közvetlen az erre vállalkozó czéghez fordúlni legajánlatosabb, még pedig a palaczkokért Kossuch János Uveggyáros czéghez (Budapest, vámbáz-körút), mely azokat dugóval ellátva darabonkint 5 krért szállítja, a dobozok pedig nagyobb mennyiség megrendelése mellett Schlick vasöntö czégnél (Budapest, váczi körút) ezerenkint 110 írtjával, tehát darabonkint 11 krért rendelhetők meg. Az ily módon beküldött bormustrák kapcsában — melyekről rendes könyv fog vezettetni — a beküldő által, a név, czim, lakhely, pósta- és távirda-állomás, a bor termelési helyén és évén kivül — ha a termelők érdekeikben fekvőnek találják, kiteendö még, a rendelkezésre lévő készlet mennyisége 8 a hectoliterenkinti eladási ár. A mustrák a vevők általi megtekintésre a mintapinczében elhelyeztetvén, a vételre komolyan reflectálni kívánóknak izlelés végett kiadatnak, még pedig — a beküldő tetszése, s e tekintetben nyilvánított kívánsága szerint — dijtalanúl vagy bizonyos általa megszabandó összeg lefizetése mellett. Minden egyes küldemény a fent- érintett czim alatt bérmentve lesz beküldendő; ettől eltekintve, a termelőt semmiféle költség nem terheli, mert a borok minden egyéb tekintetbeni kezelése teljesen díjtalanul eszközöltetik. Sőt, a mennyiben a pénzügyi törvények 6. füzete 94. §-ának határozata értelmében egy küldemény bor mennyisége után a fogyasztási adómentesség egyedül azon esetben alkalmaztatik, ha azt 2 krnál magasabb fogyasztási adó nem terheli, szükséges a törvényhatóságok tadoma- sára hoznom, hogy Budapesten egy liter bor után fogyasztási adó czimén 31l2 kr, kövezeti vám czimén 1/i kr szedetik; e szerint több mustraüvegnek egy ládába csomagolása, mihelyest a küldemény 50 centiliternél többet tesz ki, fogyasztási-adó és kövezeti vám alá esik, ezen czimén a küldeményeket terhelő kiadás a földmivelési minister úr ö nagyméltósága által fedeztetni fog. Addig is tehát, mig a kiadandó szabályzat megküldése mellett, a mintapincze egyéb czéljai- és hivatásáról részletesebb felvilágosításokat adni képes leszek, felkérem a törvényhatóságot, hogy a fentebbieket a termelőkkel közölve, s az intézmény nagy hord- erejét lehetőleg hangsúlyozva, az eszmének felkarolását, a bormustráknak minél nagyobb menyiségben leendő beküldését a termelőknek saját jól felfogott érdekükben figyelmükbe ajánlani szíveskedjék. Budapest, 1881. marcziushó 3-án. Miklós Gyula, borászati kormánybiztos A hazai ipar mint társadalmi és nemzetgazdasági szükséglet. (Vége.) Előre is kijelentem, hogy nem azon idea lebeg előttem, miszerint a felsőbb iskolák növendékére kettős terhet rakjak, olyasmit kívánván, hogy az iskolai növendék egyúttal mesterember is legyen; valamely iparág megtanulását egyelőre csak eszköznek tekintem, mely öt a hosszú szünidő alatt foglalkoztatva, sok minden egyébtől visszatartja, melyet különben előidéznek a hosszú és unalmas vakatiók. A munka nem szégyen s ba valamely iparágat elsajátítottunk, ki tudja, nem jöhet-e a szellemi munkásra egy esély, melynek kedvezőtlen fordulatával, az elsajátított iparágnak még hasznát is veheti. Divat volt régenten a főurak közt, hogy mindenik családtag megtanult valamely mesterséget; sajnos, hogy ma már kezd kimenni e praktikus divat; pedig egy emigráns emlékiratából olvasám, hogy a Dessewffyek mint órások dolgoznak Genfben, egy volt minister puskamtives, egy tábornok mint kertész, egy örn. mint lakatos kereste meg a mindennapit. Nekik az iparosság nem derogált. Jókai dicsekedve emliti fel egy czikkében, hogy azóta tartja magát d e- rék embernek, a mióta egy esztergályos, — nem ismerve öt a jám bor, — 3 frt napi bért ajánlott fel neki, midőn látta őt az esztergát ügyesen kezelni. Igaz, hogy csak nálunk van meg e pálya iránti idegenkedés. Pedig ha egy tollal dolgozó ember valamely ok miatt állását veszté: ugyanakkor a család elveszté benne kenyérkeresöjét, fenntartóját. Már akkor késő, hogy valamely iparágat tanuljon s modern társadalmunk Ítélete is visszatartja őt; mert hiába, a társadalom élesen kritizál a nélkül, hogy az éhezőnek kenyeret adna. Azt az űrt kell tehát áthidalni, mely az iparos, s a vagyonosabb osztály s honoratiorok között tátong. Mert hogy létezik ez ür : ne tagadjuk. Közeledniök, a munka becsét megismerni 8 méltányolni kell megtanulniok. A társadalmi, családi, egyéni s hagyományos nézetekkel szakitva, növeljék a vagyonosabb, műveltebb egyének, birtokosok, tisztviselők iparosságra gyermekeiket; ismétlem nyissunk a tanulóifjúság számára különféle iparágakat ta*
