Eger - hetilap, 1881
1881-03-03 / 9. szám
78 év óta sok bírónak alkalma volt a hiányzott bírói qualiíi- catiót utólag megszerezni; de még most sem tudunk az elsőfolyamodású kir. törvényszékek közöl annyi mintatörvényszéket felmutatni, milyenek voltak 1871-ben számos törvényhatóságnak törvényszékei.*) Egyáltalában pedig az igazságszolgáltatás lassúbb és drágább lett; a nélkül, hogy jóságban több helyen nyert volna, mint a hány helyen vesztett. Talán csak nem akarunk ugyanígy járni a közigazgatás terén is? Minden esetre áll, hogy a modern állam szempontjából indokolt és helyes volt, az igazságszolgáltatást a törvényhatóságoktól elvenni s állami bíróságokhoz utasítani. Ellenben a közigazgatás terén a teljes államiasitás nem volna eléggé indokolható. (Folyt, köv.) Nehány szó a cselédbizonyitvánvokról. (xy) Törvényhozásunk az 1876: 13. tczbe foglalt cselédtörvény létesítése által rendet kívánt csinálni oly téren, mely addig az egységes szabályozást teljesen nélkülözvén, folyvást a közönség általános panaszának tárgyát képezte. A cselédügyben azóta némi, de igen csekély javulás állott be. Igaz ugyan, hogy a cseléd zabolátlan esetleges magaviseleté elé a kellő korlátok tétettek, s kötelességei megtagadása esetén, hatósági kényszer utján is azok teljesítésére szorítható. Ha azonban panaszokat még napjainkban is gyakran hallunk, azt pusztán annak tulajdoníthatni, hogy a közönség saját érdeke ellenére a cselédtörvény intézkedéseit sokszor figyelmen kívül hagyja, és ezen vigyázatlansága okát nem egyszer nagy boszusáeokkal és kellemetlenségekkel kénytelen megfizetni. A cseléd ugyanis a szolgálatba való lépéssel a gazda, illetőleg családja báznépének tagjává válik, miből mindkét félre nézve a pusztán anyagi kötelezettségeken túlmenő, viszontos jogok és kötelezettségek támadnak (1876: 13. tcz. 2 §.) Vagyis a gazda nem pusztán azt követelheti cselédjétől, hogy az azon munkát, melyre szegődött, a kikötött bérért elvégezze; hanem felügyelnie kell, hogy cselédje takarékos, józan, erkölcsös életet folytasson, hogy idöröl-idöre saját hitfelekezeti isteni tiszteletben részt vegyen; betegségében is köteles cselédjét, a mennyiben az nem saját hibájából betegedett meg, ápolni stb. A tapasztalás szerint a cseléd, ha egyszer felfogadtatván szolgálatba lépett, a gazda által ritkán utasítható vissza. Ezt a cseléd teljes mértékben érzi és kizsákmányolni igyekszik a törvény által neki engedett előnyöket, a nélkül, hogy leggyakrabban érdemes lenne arra. A gazda nagy bosszúságára többnyire már az első napokban kénytelen tapasztalni, hogy cselédje azon munkára, melyre szegődött, képességgel egyátalában nem bírván, azt nem használható, de rögtön el nem bocsáthatván, azzal — hanem tovább is, az 1876: 13. tcz. 51. §. I. a) pontja szerint legalább 14 napig kínlódni kény*) Ily törvényhatósági mintatörvéDyszékek voltak többi közt: Pest megyének három törvényszéke; továbbá az aradi, a szegedi, a kassai, a pozsonymegyei stb. törvényszékek, melyeknek tekintélyét s kiérdemelt jóhirnevét még mostanáig sem érték el mindazon kir. törvényszékek, melyek amazoknak helyébe léptek. Ide vonatkozólag itt csak két eurio- sumot emelünk ki. Egy első folyamodású kir. törvényszék elnöke, ki 1871. végéig ugyanott a törvényhatóság törvényszékét vezette mint alispán : kénytelenitve érezte magát 1874-ben az igazságügyminiszteri- umnak jelenteni, bogy mig a törvényhatóság törvényszékénél egyik hétről a másikra nem ment át restantia, vagyis nem maradt feldolgozatlanul egy beadmány sem azon héten, melyen benyujtatott, azalatt most a kir. törvényszék sok ügy körül hetekkel — sőt hónapokkal — van restantiában. Egy másik elsőfolyamodású kir. törvényszék pedig, eleinte az itélöbirák feltűnő gyöngesége s az alsóbbfokú személyzet kitűnő képzettsége által volt nevezetes; a mit aztán egyvalaki akkép magyarázott, hogy 1871. végén a tömeges kinevezéseknél itt sietségből fölcserélve neveztettek ki az egyének, minélfogva vissza kellene őket cserélni: tudniillik a többnyire bírói qualificatióval biró írnokokat és jegyzőket törvényszéki ülnökökké, a birói qualificatióval nem biró törvény- széki ülnököket pedig írnokokká nevezni ki. télén, mihez még az uj cselédfogadási kellemetlenségek, s talán újból is csalódás járul. S miért van mindez ? Csak azért, mert cselédügyi praxisunkban a szolgálati vagy eselédbizonyitványok csaknem ismeretlenek, s a cseléd többnyire saját bemondása alapján fogadfatik fel. Innen van az, hogy a cseléd szerződéskor mindenhez ért, tud főzni, mosni, vasalni stb. stb.; mikor pedig szolgálatba lép kitűnik, hogy semmit sem tud. E bajon pedig az em- litett szolgálati bizonyítványok által igen könnyen lehetne segíteni; megmondjuk azonnal, hogy miért. Közönségünk, főleg a cselédszerző hivatal felállítása óta megszokta már azt, hogy csak cselédkönyvvel fogad fel cselédet, minek elmulasztása különben is érzékeny pénzbírsággal sujtatnék. De ezen cselédkönyvek a fogadáskor (kivévén az uj cselédkönyvvel bírókat,) rendszerint nincsenek a cseléd kezénél. Ugyanis ez okmányt a cseléd a szolgálatbalépése napján a gazdának átadja, ki azt a tényleges kilépés napjáig megőrizni köteles, tehát a cselédnek időközben azt saját érdekében még szegödés végett sem adhatja ki, — mert ha tenné, a a cseléd időközben máshová szegődnék, és esetleg gazdájától megszöknék, akkor nemcsak hogy nem vonhatná felelősségre azt, ki a cselédet felfogadta (mivel ez utóbbi mellett azon vélelem harczol, hogy a cselédkönyvvel biró cselédet szabaduak tekintheti és azt szabadon felfogadhatja), hanem a cseléd elleni igényeinek érvényesítése is akadályokba ütköznék; sőt könnyen megeshetnék az is, hogy mivel cselédje könyve már nem lenne kezeinél, az 1878: 13. §. 73. §. alapján pénzbírsággal is Bujtathatnék, ha panaszszal lépne fel cselédje ellen a hatóságnál. Tehát cselédkönyv alapján, melyben mégis a cselédnek némi minősítése találtad!?, a szegödés nem történhetvén, más szegödési alap pedig hiányozván, a cselédet többnyire saját bemondása alapján kell felfogadni, a mi, mint említők, gyakran a gazda félrevezetésére, s utóbb kellemetlenségekre ád alkalmat. E bajokon csak a törvény által meghatározott elbocsátási bizonyítványok segíthetnek, melyeket a gazda köteles kiadni a szolgálatból kilépni és újra elszegődni akaró cselédnek, hogy azt törvényesen és akadálytalanul tehesse. (Ily bizonyítványra 15 kros bélyeg jár, melyet a felmondó fél visel). E szolgálati bizonyitványok tehát a felmondáskor adatnak a cselédnek s azokban a gazda könnyebben és bővebben minősítheti azt, mint a szűk rovatokkal biró cselédkönyvekben. Ebbe befoglalhatja, sőt befoglalni köteles, cselédje tulajdonait, főzés, mosás stb- beni jártasságát, ügyességét, szorgalmát, erkölcsi magaviseletét, úgy hogy azon gazda, ki a cselédet ily bizonyítvány alapján fogadja fel, arra hivatott egyén által kiállított s öt félre nem vezető bizonyítványból, nem pedig a cseléd bemondásából győződik meg. hogy az illető alkalmas-e vagy nem? Szükséges pedig ez annál is inkább, mivel számos oly körülmény fenforoghat, melyeket a cselédkönyv rovataiba befoglalni nem igen lehet, pl. hogy a cseléd nyel- ves, vagy hogy miért bocsátotta el a cselédet szolgálatából, hogy cselédkönyvvel bir stb., miknek kitüntetése minden gazdára nézve fölötte kívánatos. Ezen elbocsátási bizonyitványok igy a cse- lédszegödésnél legbiztosabb alapúi kínálkoznak; miért is azoknak felvételét cselédügyi gyakorlatunkba eléggé nem ajánlhatjuk. E bizonyítványt különben a cselédkérelmére a gazda kiszolgáltatni köteles; mprt ha azt a felmondás után 48 óra alatt kiadni vonakodik s arra törvényes oka nincs, azt a hatóság teljesiti s ily gazda annyiszor a mennyiszer 10 frtig terjedhető pénzbírsággal sujtathatik. (79. §.) Ezen elbocsátási bizonyítványt a cseléd a szegödéskor az uj gazdának átadni, ez pedig azt átvenni és megőrizni köteles. A mely gazda ezt elmulasztja, 25 frtig terjedhető pénzbírsággal büntetendő s azon felül az esetben, ha a cseléd később egy másik gazdához szegődik, ki e bizonyítványt magánál tartja, az előbbi az utóbbitól kártérítést nem követelhet. (80. §.) Azon cseléd, ki' hamis bizonyitványnyal szegődik el, a gazdának az által okozott kárt megtéríteni tartozik, s ezen felül fenyitö eljárás alá vonatik. (81. §.) Egyleti élet. A hevesmegyei 184%-ki bonv dek egylete által Egerben 1881- ik évi febrnárhó 27-ik napján tartott rendkívüli ülésnek Jegyzőkönyvi kivonata. Elnök az ülést megnyitván, bemutatja a honvédcgyletek országos központi választmányának elnöke által a hevesmegyei hon-