Eger - hetilap, 1881
1881-02-24 / 8. szám
X \. ev-loljam. 8. szám. 1881. február 24-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr, Félévre. . . 2 , 50 r Negyed évre . 1 ,, 30 r Egy hónapra. — 45 Egyes szám — 12 EGER. Hirdetésekért minden 3 liasábo/.ott petit- sörhely után fi, bélyegé de fejében minden hirdetési®, 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő Poliiikai s vegyes íanalinú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (Ijrennii liynuula), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és tSzolcsövyi Gy. könyvkereskedése, (alapítványi új ház a lycettm átellenében; s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 Irt 30 kr.) Választás? vág1): kinevezés? (Folytatás.) I . A hatalommegosztás elhanyagolásának következményei. Itt tárgyunkhoz képest, csak a kinevezési s a választási rendszerek kinövéseire akarunk figyelmeztetni, különösen annak bebizonyítása végett: mily veszélyes a közhivatali állomások betöltését, elégséges ellenőrzés nélkül akár egyedül a kormányra, akár pedig egyedül a választó testületekre bízni. Mit látunk s hallunk e részben a legtöbb alkotmányos államban ? Nagy tévedéseket, ezek folytán visszaéléseket, s alapos panaszokat: úgy a kinevezési, mint a választási rendszer körül. Még az annyira ünnepelt „Ejszakamerikai Egyesült-ÁUarnoku s az egy idő óta oly sokat magasztalt Franeziaország, — ezen szabad köztársaságok. — sem képeznek e tekintetben kivételt. Hogy itt mikép áll a szóban forgó kérdés: azt elég lesz nehány megjegyzéssel illustrálni. Franeziaországban a megyei (departement-i) s a járási (arrondissement-i) hivatalnokokat a kormány nevezi ki. De aztán e hivatalnokok csaknem mind vakon is engedelmeskednek az oly gyakran változó kormányok mindegyikének s ekkép lehetővé teszik a legnagyobb visszaéléseket: a mely hivatalnokok pedig mégis valami önállóságot tanú- j sitanak. azokat a pillanatnyi kormány üldözi, könnyű szerrel elmozdítja és saját creaturáiva! váltja fel; saját crea- turáival, mert hiszen a kinevezéseknél semmiféle önálló tényező által nincs korlátozva s nincs eléggé ellenőrizve. Kiterjed ezen eljárás még a bíróságokra is, melyeknél gyakran pártszempontból töltetnek be az állomások; igy pl. 1879- ben D u f a u r e minister egyenesen a képviselókamara beleegyezésével sok itélóbirót mozdított el állásuktól, csupán politikai szempontból. Hogy ily körülmények közt ott a közigazgatás s az igazságügy fensóbb érdekei sokat szenvednek, azt mondani is fölösleges. Az „Ejszakamerikai Unió“ egyes államaiban sem áll jobban a dolog: az ottani egyoldalú kinevezési s illetőleg egyoldalú választási rendszer miatt. Ugyanis a hivatalnokokat s a bírákat részint a nép által választott kormányzók nevezik ki, részint a nép választja: még pedig többnyire pártszempontból s bizonyos időtartamra. 4—12 évre, illetőleg a legközelebbi kormányváltozásig. Mi ennek a következménye? A hivatalok s bírói állomások betöltése pártkérdéssé lesz; kormány változáskor, az addigi hivatalnokok és bírák csaknem mind mások által váltatnak fel; a kinevezésnél s illetőleg a választásnál inkább a pártnak tett szolgálatok határoznak, semmint a képzettség: a kine- vezettól s illetőleg a választottól lekötelezettséget várnak; a hivatalnokok épen nem állanak becsületesség hírében, sőt a corruptio a felsőbb kormánykörökig kiterjed.’ Ellenben az Unió közös ügyeinek szolgáló közigazgatási hivatalok s a csekélyszámú közös bíróságok tagjai igen jeles elemekből állanak. Miért? azért mivel ezen állomások betöltésénél több önálló tényező vesz részt; ugyanis a kinevezés joga a köztársaság elnökét oly megszorítással illeti, hogy az általa tett kinevezés csak úgy érvényes, ha azt a senatus (a congressusnak felsöháza) megerősíti. Hova vezetnek az egyoldalú választási s egyoldalú kinevezési rendszer: azt hazánkban is láthattuk s láthatjuk, nem csupán a közigazgatási, hanem a birói állomások betöltése körül is. Pedig nálunk a visszás eredményeket nem épen tulnyomólag a pártszempont, hanem általában az egyoldalú rendszer s a törvények tökéletlensége okozta és okozza. Tekintsük csak a kormány kezeibe kellő ellenőrzés nélkül letett bírósági rendezést; aztán következtetést vonhatunk arra nézve, mit várhatunk hasonló egyoldalú rendszertől az esetre, ha az a megyei közigazgatási hivatalok betöltésére nézve is behozatik. Helytelenség volt az hazánkban, hogy a közigazgatás i a bíráskodástól oly későn különittetett el. De legsajnosabb az, hogy midőn az elkülönítés mégis bekövetkezett s egyúttal a birói állomások betöltésére nézve általában a kinevezés hozatott be : ezen kinevezés rendszere czélszerütlenűl állapíttatott meg; ugyanazért üdvös eredményeket. — legalább a kívánatos mérvben — elő nem idézhetett, (Folyt, köv.) Még1 egyszer a párbérügy és V. Kovách László. Hogy Y. Kovách Lászlónak a párbérügyben tett interpellation mily méltán tűnt fel előttünk gyanúsnak és ezélzatosnak, amint ezt lapunk múlt számában kifejeztük; erre nézve igen esattanós bizonyítékot szolgáltat maga az interpelláló ur a „Magyarország“ e tárgyú közleményére az „Ellenőr“ f. hó 22-ki számában adott válasza eme passusaival: „Azon tényállás, bogy a lelkészkedö papság napról-napra jobban sülyedve anyagi létezésében, füböz-íához, még azon gyanúnak élesztéséhez is folyamodott, hogy a jelen szabadelvű párt és kormány nem gondol a lelkészkedö szegény papokkal, már-tuár a szabadelvű párttól — mint olyantól, mely öt sinleni engedi — ez okon elfordulni kezdett, stb. indítottak arra, bogy a kérdéses interpellatiót megtegyem. „Most már első és legfőbb tisztviselőjének, a kormány elnökének szájából hallotta Magyarország minden papja, hogy hol kell keresni igazságot
