Eger - hetilap, 1881
1881-12-08 / 49. szám
524 Országgyűlés. A képvi8elöbáz nov. 28 iki illésének első tárgyát Szalay Imre mentelmi Ugye képezte; a nevezett képviselőt ugyanis a sajtóbiró- ság a választások idejéből ismeretes „Szózat“-a miatt kérte kiadatni, vádolván öt az osztályok elleni izgatással. A többség (116 szóval 100 ellen) a mentelmi jog felfüggesztését határozta el. Elfogadtatott ezután a magyar királyi csendörség ellátási igényeiről szóló törvényjavaslat, valamint a honvédmenház átvételéről szóló határozati javaslat is. A főrendiház nov. 30-iki ülésében gr. Zichy Nándor két in- terpellátiót intézett a miniszterelnökhöz. Ezek a következők. Szándékozik-e a minisztérium a polgári magánjog egyes kérdései, nevezetesen a házassági jog, az öröklés, a hitbizományi intézmény tárgyában a polgári törvénykönyv előterjesztését megelőzőleg megállapodásokat létrehozni? Szándékozik-e a miniszterelnök ur a főrendiház szervezését kezdeményezni; vagy a házból várja-e a kezdeményezést? Tisza Kálmán: Mindenekelőtt azon kérést intézem améltó- ságos főrendekhez és magához az interpelláló méltóságos gróf úrhoz, hogy méltóztassanak bele njugodni abba, hogy az egyik in- terpellatióra ne én feleljek, hanem az, a ki mint szakember, sokkal inkább hivatott arra: az igazságügyminiszter. A másik pedig, hogy méltóztassanak megengedni, hogy azon interpellatióra, mely a föreüdibáz rendezésére vonatkozik, azon egyedüli szempontból, a melyből a kérdés is intézve van, felelhessek. Én azt tartom, hogy midőn valamely ily fontos kérdés azon stádiumba jön, hogy a törvényhozás elé concrét javaslatkép tétessék; a parlamenti rendszer mellett a kormánynak kötelessége az initiativát megragadni. De viszont azt hittem, hogy mig magából a főrendiház kebeléből az eszme meg nem indult, nem tartozott feladatom közé azon reformot sürgetni, a melynek nemcsak fontosságát, hanem óhajtandó voltát is elismerem, de a melynél sok égetőbb baja volt már és talán van is Magyarországnak, a mely orvoslásra vár. (Úgy van!) Midőn azonban az utóbbi törvényhozás végén magából a törvényhozás kebeléből ez eszme megindittatott, — mert igen jól tudom, hogy azelőtt is már egyszer meg volt indulva, de elhallgattatott — Ígéretet tettem, hogy e dologgal foglalkozni fegok s hogy ígéretemet beváltani szándékozom, azt a válaszfelirati vitánál jeleztem és Ígérhetem most is, hogy azt beváltani szándékozom. De egyúttal, midőn nyilatkozatom elején nyilvánitottam, hogy a törvényjavaslat alakjába öntött concret kezdeménynek a kormánytól kell jönnie, másfelől nem késem nyilvánítani 8 illetőleg ismételni, mert már más alkalommal is volt szerencsém nyilvánítani, hogy a javaslatot előterjeszteni a nélkül, hogy ezen főrendiház tagjaival a dolgot elveire s részleteire nézve megbeszéljem, — nem fogom, s azt hiszem, hogy e részben helyes eljárást követek. (Helyeslés.) Mert hiszen nem szándékoltatik itt a főrendiház reformja keresztülvitetni a főrendiházzal szemben, hanem szándékoltatik keresztülvitetni a főrendiházzal összhangban. (Élénk helyeslés.) Ezt csak azzal kívánom még pótolni, hogy mihelyt physikai időm engedi, — és ez tán nincs messze, de megvallom, hogy nekem is csak 24 órám van, — bátor leszek nem hivatalos minőségben fölkérni a méltóságos főrendiház egyes tagjait, hogy legyenek szívesek velem az ügyet megbeszélni és szabad legyen remélnem, hogy azok, a kiket meg fogok kérni és tán maga a méltóságos gróf ur is, ki ez ügygyei mint látszik, tüzetesen foglalkozott, nem fogják megtagadni, hogy e kérdésben bölcs tanácsaikkal támogassanak. (Élénk helyeslés.) Z i c h y Nándor gr. Én a főrendiház szervezésére vonatkozó válaszát a miniszterelnök urnák köszönettel s megnyugvással veszem tudomásul, és örömmel látom, hogy ezen szerintem sürgős és föfontos8águ kérdés alkotmányos megoldására nézve a miniszterelnök ur a szükséges lépéseket megtenni szándékozik. (Helyeslés.) Elnök: A válasz tudomásul vétetik. A másik interpellate kö- zöltetni fog az igazságügyminiszter úrral. A képviselöbázban decz. 3-án az indemnityröl szóló törvény- javaslat volt az első tárgy. Helfy nyújtott be ellene határozati javaslatot, s azt KrÍ8ztinkovich Ede rövid beszédben pártolta, de a nagy többség — a mérsékelt ellenzék is — a javaslatot elfogadta. Ezután a szerb kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslat következett. Baross Gábor előadó után Gaál Jenő (világosi) mondott nagyobb beszédet kereskedelmünk bajairól, s a vámpolitikáról. A javaslatot ugyan elfogadja, de egy határozati javaslatban indítványozza, hogy ez a szerződés az 1878 : 20. törvényczikkben foglalt vámszövetségi idő tartamára lehessen szorítható. Gr. Hunyady László röviden a javaslat mellett szólott, Madarász József ellene. B. Kemény keresk. miniszter rectificálta Gaál Jenő némely téves adatát és állását. Gr. Apponyi Albert hibásnak tartja e szerződés megkötését az általános vámtaiifa revisiojának befejezése előtt. Végül Tisza kormáayelnök szólott Apponyi észrevételei és Gaál határozati javaslata ellenében. A képviselöha/, decz ö-én folytaita a szerb kereskedelmi szerződés tárgyalását. György Endre nagy figyelemmel hallgatott beszé det mondott a javaslat mellett. Pulszky Ágost szólott Gaál határozati javaslata mellett s Baross Gábor előadó és Gaál Jenő éltek röviden a zárszóval, mire a ház nagy többsége, Gaál határozati javaslatának mellőzésével a szerződésről szóló javaslatot elfogadta. A részletes tárgyalás csak másnap ért véget. Steinacker Ödön majd minden szakaszhoz adott be módosítást, melyeket azonban a ház nem fogadott el. TOBOZA.. Történelem olvasásakor. f téllel megjött a hideg : Olyan fagyos most a világ! Nincs lomb a fákon, fák alatt Nem feslik illatos virág. Borongó hófelhö setéten, Sűrűén bevonja az eget: Kihalt az élet . . a merengés, El, messze vonja lelkemet. Kandallómban vig tűz lobog. . . Olyan jó a meleg szoba. Pipám füstöl, én olvasok, Oly vonzó mindenik sora. Népek kelnek fel sirjaikból, A kik haj ! rég elvesztenek, Több ezredéve. — A merengés, El, messze vonja lelkemet. Látom Homér arany-korát: Minden zöldéi, minden virúl; Kékes füst száll magas hegyek’ Oltárral népes ormiról. Dús legelők, mérhetlen nyájak . . . . Mily boldogok ez emberek! S mily egyszerűek ! — A merengés, El, messze vonja lelkemet. Levert meggyőzött népeken, Fölépíti Róma érczfala. Brútusz vérét Ítéli el, Mert a legelső a haza. Karthágó végre földre omlik; Caesartól a világ remeg . . Minő vitézség! — A merengés, El, messze vonja lelkemet. Virgiliusz egy új Homér, Költészete, fénylik, ragyog ; Horátiusz, Ovidiusz, Melyik elsőbb, melyik nagyobb? A fórumon, szónoklatokkal, Ki vív ki oly örök nevet? Minő miveltség ! — A merengés, El, messze vonja lelkemet. Távol, boldog kelet felé, — Hol oly setéten — kék az ég, Hol szebb az ősz, mint itt a nyár, Hová igyekszik mind e nép? Lovak nyihognak, harczra szomjan Rohannak a keresztesek . . . Mily rajongás! — A merengés, El, messze vonja lelkemet. Egy nagy szellemnek láng eszét, Eltölti egy nagy gondolat; Tengerre száll, keresni megy. Egészen új világokat.
