Eger - hetilap, 1881
1881-12-08 / 49. szám
522 játszsza, és kedvezőbb viszonyaival, vidékének impulsust adva, ezerféle áldást ömleszszen át arra. A népesedés kedvezőtlen alakulása pedig annál szomoruabb, mivel Eger úgy a szellemi képzés, a művelődés terjedésének e legfőbb eszköze, mint egészségügyi intézetei tekintetében, sok más hazai várossal szemben, kiváló előnyökkel dicsekedhetik. De hadd beszéljenek a számok: az egyéni, vagy hivatalos szépitgetést ezen teljesen kizáró csalhatatlan bizonyítékok. Már maga azon körülmény, hogy egy év leforgása alatt, a szülöttek száma csak harminczbárommal haladta meg az elhaltakét, vagyis hogy az egy év alatti szaporodás, a lakosság számához képest csak O.16°/0-kot tett, igen szomorúan illusztrálja népesedési mozgalmunkat, és elég okot szolgáltat e ténykörülmény komoly megfigyelésére és aggodalomra. Az egész megyében csak Gyöngyös városa, hol 0.06 °/0, és a tiszai járás, hol 0.13 % volt az egy évi szaporodás, mutat a mienknél keservesebb képet. Itt csekély mérvű népszaporodás nagy bajokra mutat, s azt tanúsítja, hogy fekélyek borítják népességi viszonyaink, s evvel tehát társadalmunk testét, melyekre rámutatni, s kiégetni erkölcsi kötelességet képez. Az 1870—80-ig terjedt évtized alatt, városunk lakossága, daczára az 1872 és 73-iki cholerajárványnak, majdnem 700 fővel s igy átlag évenkint 70 emberrel szaporodott; most, egy majdnem minden tekintetben áldásos évnek népmozgalmi eredménye nem több mint 33 ember, valóban elijesztöleg csekély eredmény! Házasságot kötött a jelzett évben, Egerben 185 pár. vagyis a lakosságnak 0.89. °/o s igy egy esketés átlag 111.9 lakosra esett. Ha tekintetbe veszszüt azt, hogy a megyében már minden 94.6. emberre jutott egy házasság, s hogy mivel Gyöngyösön is már minden 102. emberre számíttatott egy esketés, —városunk nem csak a megyei átlag alatt maradt, hanem, hogy egyúttal megyénkben a kisebb közigazgatási testek között legutolsó helyen áll. Ugyanis a Mátrajárásban minden 99, a tiszai j. 97, Alsó-Tarna j. 93, Felsö-Tarna j. 90, Gyöngyös-pásztó j. 89, Gy.-patai j. 87, Kö- zép-Tarna j. 86 emberre jutott átlag egy esketés. Annak oka, hogy Egerben átlag kevesebb esketés köttetett, mint az egész megyében, némileg természetesnek tűnhetik föl, mert bizony alig van hazánkban város, mely a családalapítás föltételeit oly nehezen nyújtaná, mint éppen városunk, hol a földmivelés alig jöhet szóba, a szölöszet, kivált a szegényebb néposztálynak, már évek óta sehogy sem fizet, az ipar pedig a szó szoros értelmében még csak csirájában van; miért is itt önállósághoz jutni s családot alapítani nem könnyű feladat. De másrészt bizonyos, hogy nem csekély mérvben járul az esketési arány rosszabbodáshoz azon körülmény is, hogy az alsóbb műveltségű népréteg és méginkább a közeli vidék népessége városunkat elözönlő női osztályának nagy része az erkölcsi törvényről igen laza fogalmakkal bir, s tetteit azok szerint mérlegeli. Hazánknak kevés oly városa van, melyekben a fékevesztett szenvedély vágyai oly könnyű kielégítésre találhatnának, mint itt, hol ezen alig ellenőrizhető prostitutio valóban természetellenes mérveket öltött. A sok vidéki szamóczás leány, úgy mint a város némely osztályának sok női tagja nem irtózik erényét vásárra vinni, csakhogy a luxusnak, e magát mindenhová befészkelt molochnak s úgyszólván minden baj / megteremtőjének, bűnös módon áldozhasson, vagy kényelmesebbnek tartott életmódot folytathasson, Pedig statistikailag igazolt tény az, hogy minél könnyebben elégíthetők ki a vágyak és szenvedélyek a házasságon kivül, annál inkább fogy az esketések számaránya és szaporodik az agglegények és törvénytelen szülöttek száma. Mindkettő pedig, hogy kedvezőtlen tünemény a népesedés terén, azt Eger városnak esketési arányai az 1880-ik évről elég sajnosán illusztrálják. Ily bajok elharapódzásának megakadályozása tehát, kivált az illetékes köröknek, úgy a nemzetiség és erkölcs, mint a közegészség szempontjából, egyik legfőbb feladatát teszi. Főleg arról kellene gondoskodni, hogy a vidékről városunkat ártatlan — pl. szamócza-eladás — czim alatt, de valóban legnagyobb részt a legerkölcstelenebb módon pénzt kereső női osztály elözönlése ellen határozott fellépés intéztessék; annál is ipbább, mivel általánosan hallatszik, hogy e nők közül igen sokan ragályos bajokban szenvednek. Az ilyeneknek tehát a közegészség érdekében egészség- ügyi vizsgálat alá vétetniük, és a kihágásokról szóló törvény értelmében legszigorúbban megbüntettetniök kellene. Alapok és alapítványok. A képviselöház 1880. évi szeptember 30-án tartott üléséből kirendelt bizottság által a vallás-alap ügyében kiküldött előadó, gróf Apponyi Albert, jelentése. (Vége.) A Horvát-Szlavonország részére a tervezet szerint kijáró tőkéknek napló8zerü kihasitása azonban, mely tulajdonképen a kezelés egyszerűsítése, könnyítése, a világosabb áttekintés és ezen évek óta húzódó ügy végleges megoldása esetére a tényleges kihasitásnak nehézség nélkül leendő eszközölhetése végett foganatosíttatott, a tényleges kihasitás Ugye eldöntésének — bármily módon történjék is az — akadályul nem szolgai. A Horvát-Szlavonország részére naplószerüleg kihasított tőkék a következő összegekből állanak: 1. Ezüstjáradéki egységes osztrák államkötvény ................................................... 1200 frt — kr. 2 . Papirjáradé .i................................... 225,850 „ — „ 3. Magyar vasúti kölcsönkötvény . . 38,280 „ — „ 4. Földtehermentesitési kötvény . . 1.275,530 n — „ 5. Magyar földhitelintézeti 51/a%-os záloglevél....................................................... 12,200 „ — „ 6. Magántőkék 6°/0-kal................... 36,638 „ 75 „ 7 „ kamat nélkül . . . 352 „ 66 „ 1.590,051 frt 41 kr. Ezen tőkékben azonban nincs befoglalva azon 10,925 frt 75 krnyi öszeg, mely a kamara és a vallás-alap között történt birtokcsere következtében a kicserélt birtokok értéktöbblete fejében Horvát-Szlavonország javára megállapittatott, s mely összegre vonatkozólag az intézkedés azon időre tartatott fönn midőn a kincstár a vallás-alap irányában ugyané czimen fennálló követelését törleszteni fogja. A fent ismertetett változtatások mellett a magyar vallás-alap vagyonállománya jelenleg a következő állapotot tünteti fel : Az 1879. évi zárszámadás szerint a készpénzből s hátralékokból álló vagyon 125.074 forint 9672 *ir- hiánynyal, a tőkék összege 10,398.473 forint 55 krral s a fekvöségek és hasznothajtó jogok értéke 11,045.660 frt 32 J/2 krral, tehát együttvéve a cselekvő vagyon a fentemlitett hiány számbavétele mellett 21,319.058 frt 91 krral tüntettetett ki. Időközben azonban a horvát-szlavon vallás-alapi jutalék a fentebb részletezett összegekben már teljesen ki- hasittatván, a vallás-alap tőkeállománya az 1880. évi novemb. hó végével létezett állapot szerint 19,822.216 frt 26 krt tesz. A fekvöségekben benfoglaltatnak mind az épületek és telkek, mind a jószágok, melyek területe 165.808 kataszteri holdat tesz. Ebből 51,794 hold az erdőkre és 114.074 hold a mezőgazdasági birtokokra esik. Azon források ismerete, melyekből a vallás-alap eredetét vette, nyilvánvalóvá teszi azon jogalapot is, melyen létesítése nyugszik. A vallás-alap vagyona Magyarország királyai által kamarai jövedelmekből, az eltörlött szerzetesrendek vagyonából és a szabályozott egyházi javadalmak fölös jövedelmeiből állott. Nem szenved kétséget, hogy királyaink a kamarai jövedelmekről szabadon rendelkezhettek és azok terhére alapítványokat létesíthettek. Nem szenved kétséget, hogy királyaink, mint legfőbb kegyurai az egyháznak, a közvetlen rendeltetésétől bármely oknál fogva elvont egyházi vagyonrészek és jövedelmek fölött, különösen pedig az elhagyott egyházi javadalmak és kolostorok vagyona fölött, az 1548. XII. t. ez. és az 1550. XIX. t. ez. alapján és annak korlátái közt rendelkezhettek és azokról jogérvényesen intézkedhettek. A király felségjogában, jelesen főkegyúri jogaiban és az idézett törvéuyczikkek elvi jelentőségű rendeletéiben van lefektetve a vallás-alap eredetének jogalapja. Annak jogi természete tehát az alapítási okmányokban kijelölt czélok által határoztatik meg, melyeknek — az egyházi forrásból vett vagyonrészekre nézve, az 1548. XII. és 1550. XIX. t.-czikkel összehangzásban kell államok. Ezen kiderítés jelen előmunkálat feladatán kivül esvén, átmegyünk a vallás-alap vagyonának kezelésére. III. A mi a vallás-alap vagyonának kezelését illeti, erre nézve a következők jegyeztetnek meg: III. Ferdinand a kamara terhére általa alapított 6000 frtot az esztergomi és egyéb püspöki megyékben szétosztás végett az esztergomi érsek kezeihez rendelte ugyan kifizettetni azon hozzáadással, hogy annak felhasználásáról a tartományi zsinatot kellően értesítse; de már I. Lipót azt határozta, hogy a tartományi, vagy nemzeti zsinatnak adandó számadás mellett ez irányban a kamara is tudósittassék.
