Eger - hetilap, 1881
1881-12-01 / 48. szám
515 mint a honvédelmi miniszter költségvetésébe évenkint felvétetnek. Tisza Kálmán s. k. miniszterelnök. A képviselöház a nov. 28-iki ülésében a napirend első tárgyát : a nagykikinda-becskereki vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot vita nélkül fogadta el. A napirend második tárgya: az Abauj- és Tornamegyék egyesítéséről szóló törvényjavaslat ellen, Péchy Jenő előadó felszólalása után Lükö Géza adott be indítványt. Lánczy Gyula nem tartja ugyan helyesnek, hogy igy kiszakítva épen a jól adminisztrált Tornamegye kebeleztetik be, de azért a takarékosság indokából elfogadja a javaslatot. Felszólalt Tisza miniszterelnök is, czáfolva mindazokat, mik a javaslat ellen felhozattak. A többség a javaslatot általánosságában elfogadta. Végül a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatott. T-Á-ZKCZ-A.Dalaimról. gy kis madárkám volt nekem, Kedves, vidám madárka; Mihelyt a hajnal pírja kelt, A dal, az ének járta. . . Soká dalolt, sokat dalolt E kis madárka nékem, Míg egyszer aztán hallgatott. . . És lön nagy veszteségem ! Barátja voltam és vagyok A vig, borongó dalnak : Mert tölök lelkem rémei, Gyorsan tovább suhannak. Egy édes álom. f öny-harmatos két szomorú-füz ága: Egymásra omló bús ölelkezés Volt a mi lelkünk, a midőn lefesténk Mily nagy a szivünk' gyötrő szenvedés............. Majd rózsa-láncz lett piros foglalatja A hosszú csókban, melylyel esktivénk, Hogy: „sem e földön, sem a túlvilágon Választ nem állít semmi sem közénk!" . . . . Mint a folyam sok apró ágazatja, Egy pontba gyűlt be minden óhajunk, Hogy: „panasz nélkül hordjuk a keresztet, S ne hallja senki keserű jajunk!“ ............ E z, az öröm nagy óezeánja lesz, ha Küzdő hajónk a révet éri el, Hol rá epedve vár a béke lombja, S dics-koszorú hull rája ezrivel................ Ü dv-adó álom! ne hagyj, ne hagyj még el! Rózsa-szin fátylad hagyd még lelkemen — Hisz’ éltem úgy is oly sivár, kietlen, Benne virág csak általad terem............ B oldogítsd szívem még egy pillanatra, Hagyd rajta még szép, tünde képedet — Hisz’ a való azt úgy is majd letörli, Nem hagyva rajt’ csak szent emlékedet . . . . S dalolni kezdtem úgy, a hogy A kis madárka dallott: Természetadta hangokon, S ha néha más is hallott: Mit sem törődtem azzal én, Mert hisz’ nem ennek, annak Szólott azon dal ajkimon, Csupán csak Önmagámnak. S dalolva élek most is én, Mint vad madár az ágon : Természetes dal ringat el Az élet- pusztaságon! X. Miért is fáj. . . Ipjsf'IJiiért is fáj a fájdalom? S mért nem felejt a szenvedő kebel ? ‘ Ne kérdd szivem, ne kérdd, hiszen A sirhalom szavadra nem felel! . . Csupán csak elzokoghatod, Mig esti szél sóhajt az ágakon : Amily mély volt szerelmed, oly Mély most, belül, a néma fájdalom. És ez emléket n e fe 1 ej ts-virággal Hinti be áldón, remegő kezem, S édes-bús múltúnk fájó-örömének Minden óráját átal-érezem............ N e szakíts még el tőle, egy időre, Hagyd még ölelni kedves fantomát — Hisz’ nekem lásd, csak így szabad élveznem A boldogságnak paradicsomát!............ M ért csupán álom, mit a sors kezével Könyvembe boldog lét gyanánt beirt? Mért adott olyan vérező szivet, mely Csak benne lelhet mély sebére irt?............ V agy ha ez sorsom, mért nem örö k álmom? Hadd lennék boldog ekkéut legalább, — Érte örömmel adnám oda éltem, Megunott terhét nem vivén tovább............. Bolygó lidércz-láng életem világa, Kínzó csalódás egyre űzi öt, Megtört reményim képezvén körötte A halottakban' gazdag temetőt............. E sír-világban, feledés, enyészet, A mire sorsom engemet tanít, Még is szivemnek örök-hű szerelme Kedvesem! téged halhatatlanig Kapacst) Dezső. Eltűnt, eltűnt a boldogság; Rég szétfoszolt e rózsás köd-burok. . . Szenvedni, mint még senki sem, Osztály-részül neked csak ez jutott. Testvéreim sirhalma fölött. i már alusztok mélyen csendesen, 'S álmatok’ nem zavarja semmi sem. Sirhalmotok fölött a lenge szél A fnlviláo’ pfin/IAirnl hp.fi7.Al S a mely elföd boldog, boldogtalant: Zölden borúi fölétek, néma hant. Aludjatok, tovább is csöndesen, E testvérköny-áztatta nyughelyen! ____ Ádámffy György. H IEFtTZÉE. — Érsek ur, ö Excellentiája keddeu Budapestre utazott. — Időjárásunk folyvást kellemes. Éjjel gyönge fagyok vannak, nappal pedig veröfényes szép idő. — A borüzlet élénk; sok vevő járt itt e napokban is, köztük galicziaiak. A bor ára emelkedik.
