Eger - hetilap, 1881

1881-11-09 / 45. szám

483 alapítványról szóló s a belybenhagyási záradékkal ellátott alapitó oklevelet azzal küldi meg, hogy habár Eger városában ez idösze- rint föreáliskola még nem létezik, az alapítólevél 4-ik pontja értel­me szerint azonban mindaddig mig Egerben föreáliskola fog fel­állitatni, az ösztöndíjat nyert tanulók, tanulmányaikat tetszésük sze­rint választandó hazai reáliskolákban végezhetik; és miután az ala­pítvány évi kamatai jelenleg már is ösztöndíjra felhasználható 130 forintot tesznek, mely összegből az alapitó szándokáboz képest ege r városi bárom szegény sorsú, de jó erkölcsű, szorgalmas és jeles előmenetelő külön tanosztályokba járó főreáliskolai tanuló vallá8kiilömbség nélkül már az 1881—2. tanév kezdetétől egyeu- kint évi 40 frt ösztöndíjban részesíthető, ennélfogva felhívja Eger város közönségét, mint a kijelölési joggal felruházottat, hogy a megfelelő pályázatot saját hatáskörében hirdesse ki, az indokolt kijelölési javaslatát pedig, a kérvények, és a minösitvényi táblázat kíséretében 1882. évi február 25-éig a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz terjeszsze be. Ezen roinisteri leirat folytán a tanács a pályázat kihirde ésével megbizatott, azzal, hogy az illetők fel­szerelt kérvényeiket 1882-ik év január 15-éig tartoznak a városi hatósághoz benyújtani. Végül Kovács Kálmán kir. főmérnök, mint a patakszabályo­zás vezetése, illetőleg végrehajtásival megbízott, kéri, hogy a ré­szére tiszteietdijúl megszavazva lévő 2000 forintból 800 forint ki- utalványoztassék azon czélból, hogy ez összegből az ö megbízottja, ki naponta a munka feletti felügyeletet gyakorolja, kialkudott bé­rére nézve kielégittethessék. Tekintettel egyrészről azon körülményre, hogy e testület nem kívánhatja azt, hogy' a munka végrehajtásával megbízott főmérnök, az ö megbízott emberét, — kiért a felelősség mindenkor a főmérnök urat terheli, — saját tározójából előlegezze ; — de mert e testület a főmérnök úr eljárása s működése iránt bi­zalommal viseltetik ; ez alapou a kért 800 forintot részére kiutal­ványozza. Egyleti élet. 0 Felsége Erzsébet királyné védelme alatt álló magyar országos segélyzö-egylet hevesmegyei választmánya. Jegyzőkönyv 1381. október 30-ról Felvéve Egerben a magyar szent korona országai verrskereszt egylete egri fiókja választmánya által tartott ülésből. Jelenlevők: stb. stb. 4. A szavazatok beadatván, Györgyényi Ignácz a szavazat- szedő bizottság elnöke jelentése folytán Babies János és Ury Jó- zsefné elnököknek, Nánásy Gyula és Frantz Alajosné társelnökök­nek, Ury József és Tirnay Gyula jegyzőknek, Babies Béla pénz­tárnoknak, dr. Köszler József orvosnak, egyhangúlag megválasztot­taknak elnökileg kijelentettek. — stb. stb. Kelt mint fent. Ury Jó­zsef, jegyző. Jegyzet: „A magyar szent, korona országai vöröskereszt egy­letére vonatkozólag, az „Eger" folyó évi nov. 3-án megjelent szá­mában foglalt közlemény nem egészen tükrözi vissza azon gyűlés­ben történteket, mely gyűlésben megejtett választásokról az a o. é. közönséget értesíteni kivánta. Ugyanis az alapszabályok 10 §-a ér­telmében a tisztikar nem a közgyűlés, hanem a választmány által választatik ; tehát október 30-án az egylet egri fiókja nem tartott tisztújító közgyűlést, hanem csak a választmány tartotta a szeptember hó 27-én tartott közgyűlésen keresztülvitt ujra-alaknlás vagyis az országos segélyzö nöegylet (vöröskereszt) és a magyar szent korona országai vöröskereszt egyletének egybeolvadása következtében a tisztikar megválasztása czéijából első gyűlését.“ Alapok és alapítványok. A képviselőhöz 1880. évi szeptember 30-án tartott üléséből kiren­delt bizottság által a vallás-alap ügyében kiküldött előadó, gróf Apponyi Albert jelentése. — Kiosztatott a képviselőhöz 1881. okt. 6 iki ülésében. — A magyar vallás-alap keletkezésének törvényszerű kiindulási pontja az I. Ferdinand alatt megalkotott 1548. évi XII. tvezikben keresendő, mely azon intézkedést tartalmazza, bogy „az elpusztult monostorok és klastromok és káptalanok javai és jövedelmei a tu­dós lelkészek és az Isten igéjének igaz hirdetői fentartására, kik ezen országban a népet a régi orthodox, valódi s katholixa hitben s vallásbau megtartani, s az attól eltávozottakat abba visszavezetni igyekeznek . . . alkalmaztassanak és fordittassanak. Továbbá az ugyanazon király alatt létrejött 1550. évi XIX. törvényezikkben, mely az előbbinek intézkedéseit megerösi i, és szó rosabb meghatározásban részesíti. Midőn a főpapság végrendelkezési tehetőségére vonatkozó sé- relmi ügy az egész elérus, sőt az ország közbevetése mellett, II. Ferdinand királynak 1625. évi deczember 11-én „királyi hatalma teljességéből“ kibocsátott kiváltságlevele által legalább egyelőre ta­lált megoldást, a katholikus vallás előmozdítására már haiározot- tabbau megjelölt alap rendeltetett ki; a mennyiben ugyanis II. Fer­dinand megengedvén, hogy a főpapság ingó (nem családi magán) vagyona feléről szabadon rendelkezhessék, egyúttal kimondotta, hogy a vagyon másik fele pedig „a felállítandó papnövelde használatára, vagy midőn a papnövelde már teljes állapotba helyeztetett, a plébá­niák javítására tétessék félre, vagy kamatra elhelyezve, bizonyos összegen papnövendékek neveltethessenek, vagy végre rossz állapot­ban levő plébániák segélyeztethessenek, hol az esztergomi érsek és más püspökök jónak találják.“ x) Úgy látszik azonban, ezen alap a kitűzött czél javára bőven nem jövedelmezett, mert már III. Ferdinand 1650. augusztus 6-án kelt alapítólevelében, tekintettel arra, hogy az evangélikusoknak a katholikus lelkészek részére való adózás és szolgaimányok terhe alól felmentését megengedni kellett (itt két ég kivül az 1647. évi XII. t.-czikk rendelkezése értetik), a következőképen intézkedik: „nehogy tehát az ezen ország fentartása, nyugalma és békéje végett szükségkép tett ily engedmény miatt az egyházi státus nevezetes kárt valljon, és magok a lelkészek a szükségeseket nélkülözve és önfentartásuktól megfosztva, híveiket elhagyni, máshova költözni, s lelkészségeiket üresen hagyva a haeretikusoknak átengedni kény- szerittessenek, az egyházi rend iránt való atyai indulatunktól. . . . s a katholika vallás buzgalmától s az igazság parancsától, mely a lelkészek elvett jövedelmeit és kárait megtérítem javallja, — vezé­reltetve, rendeltük és parancsoltuk, bogy ezentúl magyar kamaránk jövedelméből ily lelkészek számára és azok szükségleteire csalbat- ianul s bizonyosan 6000 frt fizettessék, s az esztergomi érsek ke­zeibe utalványoztassék hogy Ő ... ily megfosztott s szűkölködő lel­készeknek hűségesen és arány szerint .... kioszsza, s tartozzék a négy évenkint tartandó tartományi zsinatot kellőleg értesíteni, hogy a mondott 6000 frtot miként; használta fel s adta ki.“ 2 *) Ámde bár III. Ferdinand „jelen alapítványának minden zára­dékában s pontjában való megtartását" a pozsonyi kamarának szi­gorúan meghagyta, ezen alapítványi 6000 forintnyi kincstári já- rúléknak kiszolgáltatása mégis igen hiányosan történt, mint erről eléggé tanúskodik azon körülmény, hogy az ezen járulék után hát­ralékban maradt összeg a magyar főpapok s a pozsonyi kamara közölt létrejött és 1676. május 12-én I. Lipót leiratával jóváhagyott egyezmény szerint 80,000 forintott tett, mely összegről a most em­lített „pozsonyi egyezmény“ szerint a klérus az ö felsége által te­endő kegyes alapítványok javára lemondott, I. Lipót, mint a magyar kamarahoz 1677, julius 30-án inté­zett leiratából kitűnik, 8) mind II. Ferdinandnak, mind III. Ferdi- nandnak fentebb érintett intézkedéseit megerősítette ugyan, ámde ez szintén nem akadályozhatta meg, hogy az általános udvari kamarának 1732. febr. 23. III. Károlyhoz iutézett előterjesztése 4) szerint a hátralékos járulékok tetemes összegre ne szaporodjanak. A kamarának a tényállást kifejtő ezen előterjesztésére történt, hogy Károly király a III, Ferdinand által alapított 6000 írtnak kiszol­gáltatását újból meghagyta, egyúttal azonban a hátralékban maradt összegek kárpótlására évenkint 4000 írtnak, és I. Lipót király ál­tal uj lelkészségek felállítására nézve tett fogadalom teljesítéséül évi 6000 írtnak a kincstárból való kiszolgáltatását elrendelte. Mint ugyanezen királynak a helytartótanácshoz 1733. marczius 7-én intézett leirata 5) tanúsítja, Pozsony városában a kath. vallás és egyház javának könnyebb előmozdítása végett külön főpénztárt állít ott fel, a melybe III, Ferdinand által 6000 forinttá', és az általa 4000 forinttal és 6000 forinttal alapított kincstári járulékoknak, összesen tehát 16.000 frtnyi évi javadalomnak a kamara által befizetését el­rendelte, „de úgy, hogy az ezen évi 16.000 írtból ujonan felállí­tandó vagy helyreállítandó lelkészségek a kegyurasági jog tekinte­tében nekünk és utódainknak, Magyarország királyainak fentar- tassanak.“ A lelkészségek javára alapított, s fentebb részletezett 16.000 frtnyi járulék képezte a lelkészi pénztár: a „Cassa Parochorum“ ') Vallás-alapi okmánytár 1. lap. (I. okmány:) *) Vallás-alapi okmánytár 2—3. lap. (II. okmány.) s) Vallás-alapi okmánytár 4. lap. (IV. okmány.) *) Vallás-alapi okmánytár 9. lap. (VII. okmány.) (A legfehSbb elhatározás a a 12 ik lapon.) 5) Vallás-alapi okmánytár 12. lap. (VIII. okmány.)

Next

/
Thumbnails
Contents