Eger - hetilap, 1881
1881-10-20 / 42. szám
XX. ér-folyam. 42. szám. 1H81. október 20-án. Előfizetési dij; Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 T Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 , Hirdetésekért minden 3 basábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30. nvilttérben egy petit- sorbelyórt lő kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeenmi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr.) Eger borászati érdekeinek kulcsa. Már szinte nevetségessé vált az a sok sopánkodás a fölött, hogy az egri bornak azért nincs kelendősége, mivel a termelők minden áldott évben más-más minőségű bort állítanak elő. Mit akar ez jelenteni ? Azt-e, hogy nem minden évben terem egyforma bor? vagy pedig azt, hogy különféle módon pancsolják itt sokan a bort ? A felelet mindkét kérdésre igenlő lehet. Mert egyrészről bizonyos, hogy egy évben jobb, más évben kevesbbé jó bor terem; másrészről pedig azt sem lehet tagadni, hogy az egri bornak jó hírnevét azok rontották le, a kik ezen szép „egri“ név alatt pan- csot adtak a vevőknek. Az pedig nagyon természetes — és épen azért legkevesbbé sem hátrányos az egri borra nézve, — bogy némely évben rendkívül kitűnő, más évben középszerű s némely évben gyönge bor terem Egerben. Igen természetes az is, hogy a borkereskedők ezt évszázadok óta tudták és tudják; épen azért — egypár évtizeddel ezelőtt — az egri mustot a jó években mesés árakon vásárolták, s a legroszabb években is jobban fizették azt, mint most a 3—4 éves egri ó-bort. Mi annak az oka, hogy most igy alászállunk? Bizonyára nem más, mint azon elterjedt hiedelem, hogy a bor már itt is sokféleképen pancsoltatib ! E miatt a borkereskedők elvesztették bizalmukat Eger vidékének borai iránt, s épen azért nem igen hajlandók már most a kétes egri borért többet adni, mint a tiszta minőségű kerti borért !! És ezen keserű tapasztalat daczára mit tapasztalunk ? Azt-e, hogy az egri bor régi tisztaságán alapult jó hirneve hasonló tiszta minőség eladásával mindenütt megóvassék ? Nem ezt tapasztaljuk ; hanem azt hánytorgatják uton-utfélen 8 az irodalom terén, hogy az egri bort is mesterségesen ki kell készíteni, mert hogy a nagy világ csak egyforma minőségű bort keres és csak ilyennek van jövője. Olyan beszéd és irodalom aztán azt idézi elő, hogy a természetes bornak megfelelő okszerű eljárás helyett, igazán kikészítik, — illetőleg pancsolják a bort! ! Ha ezen ki készítési eljárással kapcsolatban elterjedt pancsolás általánosan elterjedne, akkor azt éruök el, hogy boraink mind a pinczékben vesznének ! A föhiba azon felfogásban rejlik, mintha az egri bort az évről évre való egyforma minőség tenné a vásárlók előtt tetszetőssé és kelendővé. Holott ellenkezőleg, az oly kitűnő bortermő vidékek bora, milyen Eger és Tokaj, leginkább az által nyer kelendőséget, ha minden évben más-más minőségű bort állít elő, olyant, a milyen épen terem. Bégebben mesés árakon fizették az egri s a tokaji bort, de olyant, mely bizonyos kitűnő években termett. Ezen kitűnőségért pedig aztán jól megfizették a kevesbbé jóminöségü természetes egri és tokaji bort. A felfogás az volt, hogy az egri és a tokaji bornak minden évben — az időjáráshoz képest — más és más sajátsága van, egyszer kitűnő és máskor legalább jó. Azért az elsőt mesésen, a másikat igen szépen fizették. Most azt a tanácsot adják sokan, hogy készítsük ki egyforma minöségtiekké borainkat. Ez annyi, mint a pancsolást ajánlani, annyi, mint az egri bor hitelét végkép megrontani! Egyébiránt tagadhatlan az is, hogy a borok természetes minősége ellen hamisításokkal már most a legtöbb vidéken sok visz- szaélés történik. Oka ennek leginkább azon körülmény, hogy a mesterséges bőrgyártás a kormány által türetik ; úgyszólván egyenesen nemcsak megengedtetik, hanem annak jövedelmező üzésére a vállalkozók bátorítást merítenek. A mesterséges bor oly kevésbe kerül, hogy az árra nézve — a mely után most a vásárlók leginkább indulnak, — vele versenyezni a természetes bor nem képes. Kívánatos ennélfogva oly értelmű törvényt alkotni, hogy a mesterséges bor készítése s árulása elkobzás büntetése alatt tiltatik. Ha ily törvény alkottatik: akkor a természetes bornak lesznek jó vevői ; akkor az egri bort megint nem csupán mint ráfogott egrit — gyártottat vagy pancsoltat — fogják keresni és csekély összeggel fizetni; hanem keresni fogják és fizetni azon minőség szerint, a mint termett ezen vagy azon évben. Akkor visz- sza fog térni a régi jóllét Egerbe ; mert a kitűnő minőségű termő évről vaió bor mesés áron fog kelni — mint régen — s a gyöngébb természetes bornak is, mint természetesnek meg fogják adui illő árát. De ha ezt el akarjuk érni, akkor ne beszéljünk az egri bornak „kikészítéséről s egyenlősítéséről“ ; — a mint az irodalom terén minduntalan ezt tapasztaljuk egyidö óta hangoztatni; — hanem adjuk az egri bort úgy és oly tisztán, a mint különböző években különböző jóságu fokozatok szerint terem! Hic Rhodus, hic salta !! Eger borászati érdekeinek megrontója: a borral űzött pancsolás, melynek megint az a legfőbb oka, hogy országosan megvan engedve a mesterséges bőrgyártás, és hogy az irók minduntalan a bornak „kikészítését“ ajánlják, mely kikészítés aztán legtöbbször „pancsolás.“ — A mesterséges bőrgyártásnak törvény által való eltiltását már több országgyűlési képviselő sürgette; igy legújabban Szalay Imre. Mig ily tiltó törvény nem alkottatik s szigorúan keresztül nem vitetik : addig a természetes tiszta bor termelői nem képesek kiállani a versenyt az olcsóbb gyártott borral, — tehát sokan a bort pancsolják s ezzel a tiszta természetes bort kereső jó vevőket elriasztják vidékünkről is. D. Viszhang „A tanév elején“ czimű czikkre. Az „Eger“ lap 36. számában, a fenni irt czitn alatt megjelent értekezés engem a kérdéses ügyben, eme viszhangra indított. Nagyon tiszta igazsággal állittatik ott „hogy az iskola, legyen az akár alsó, vagy nép-, akár közép, akár felső iskola, rendkívüli feladattal bir: mert benne és általa szereztetnek meg — én szerintem is — azon feltételek, melyek a haladásnak nélkülözhetlen szükséges alapjai; ott gyüjtetnek azon kincsek, melyek az érdemes értekező szerint, egyesnek, családnak, és nemzetnek vannak hivatva, egy boldog jövőt teremteni.“ Hasonlóképen tiszta igazságú állítás az is: „hogy a népiskoláknak jutott ki, a legszorosabb teendő, e téren, mert azok képezik az ösznépet, a nemzetet“ s. a. t. Fontos ügy lévén tehát ez, szabadjon igénytelenségemnek is, a népiskolák körül régóta észlelt körülmények után, eme viszhang- ban hozzá szóllani! Köztudomású dolog, hogy eme fennt elhangzott, állítások épen nem újak ; mert átaljában rég beismert igazságok. Tapasztalható, hogy bár több év óta, jelesen, az ujabbi iskolai rendszert alkotó 1868-ki törvény óta fenn áll a jelenlegi népiskolai tanítási s tanúlási intézmény, mégis ha közelebb vizsgáljuk az ily rendszerű népiskolákból kikerülő növendékeket, úgy találjuk — kivéve a kiveen- döket, —hogy az elért tanulmányokból való elöbalarlásokkal vajmi kevesen dicsekedhetnek mint dicsekedhettek az emlitett 1868-ki törvény magalkotása előtt. Annál kevésbbé örvendhetünk az általános népnevelési haladások felett, mindazon felállított iskolai ellenőrző közegek daczára is! Az ok pedig nem lehet szerintem más, mint
