Eger - hetilap, 1881
1881-10-06 / 40. szám
Mutatványok a „Regényvilág“ második évfolyamából.--------==>«>ÍS<^-==-------r I Q. Ábrányi Kornél „Egy modern apostol“ ez. regénye első fejezetéből: A humanista diurnista. Egy külvárosi borgőzös csapszékben, hol a hosszú tölgyfa asztalok szélébe köröskörül be van vésve a tányér helye, s mellé oda lánczolva kés, villa, kanál, (nyilván azért, hogy a tisztelt étkező sem a tányért sem az evő szerszámot el ne vigye magával), hol a garasos levest nem edényekből osztják, hanem egy óriási csőréből eresztik, s a ki a leves árát előre ki nem fizeti, annak levesét, ha már a tányérban van, hamar visszaszivattyúzzák: tehát egy ilyen külvárosi borgőzös csapszékben, a hol hitele senkinek sincs, hanem mindent előre ki kell fizetni, nagy társaság ül az egyik tölgyfa asztal körül, és mindannyi egy emberre figyel. Ez az egy minden tekintetben kiválik a többi közül s mindenki o*y áhitattal hallgatja, mintha tőle isten igéit hallaná. A kiváló férfiú érzi is ezt a fölényt, mert minden szaván, minden mozdulatán prófétai nyu galom és méltóság ömlik végig. Átszellemült arczán állandóan üdvözitő mosoly ül, hangja halkan suttogó, mintha nem is melléből hanem egyenesen a mennyeknek országából hangzanék. És mig a többi bort iszik körülötte, az ő itala csak viz. A többi rágja a bagót és fújja a füstöt, de őt a világi élvezetek mérge még ily alakban sem ejtheti meg. De habár mindenki áhitattal hallgatja, de egy sem annyira, mint az, a ki a kiváló férfiúnak jobbján ül, s szemét le nem veszi róla. Ez is kiválik a többi közül, de csak úgy, mint egy paradoxon. Mert ez az egyedüli a társaságban, a kinek modora és ruházata urat mutat. A többi mind ütött-kopott, rongyos proletár, munkás vagy munkakerülő, de mindannyi fölesküdött socialista és communista, tehát mind olyan, a ki érzi hogy nem barom, hanem ember. És minél rongyosabb, annál önérzetesebb. Természetesen mindannyi született forradalmár, és mindannyian csak az alkalmat lesik, hogy igazságtalan szenvedésükért a társadalmon bosszút álljanak. A próféta épen azt hirdeti, hogy ez az alkalom el fog jönni, mert el kell jönnie. S ezt hallgatja mindenki rajongó áhitattal, de egyik sem annyira mint a paradoxon. Hogyan kerül ez ide ? Hogyan bizhatnak a rongyosok egy olyanba: a kinek jó ruházata van ? Hogyan ülhetnek egy asztalnál olyannal, a kinek úri kinézése a társadalom elnyomóit juttatja eszükbe ? Tolnai Lajos „A nemes vér“ ez. regényéből: NEGYEDIK FEJEZET. Egy kényes ügyben hogy vélekednek a grófok s mit tesz Olga grófnő. Fritz urat, a kövér pofacsos, cseh vadászt, ösztöne, vágya másfelé vezérelte. A konyhának került. Nagy, világos helyiség volt a konyha, széles tüzhelylyel, magas vasfazekakkal, terjedelmes lábasokkal, csészékkel és a tűz mellett élénk csatarával. Ott jött-ment, csattogott a fehér kötényes, jól és szépen megtermett almáshegyi papné, tüztöl, munkától piruló, valamikor csinos barna arczczal, majd az egyik, majd a másik fazékba kukkantott és szomorúan, roszat jósló- lag rázta fehér kendövei bekötött fejét. —- Kevés lesz, ennyi embernek, megmondtam, én nem bánom, mert megszököm Fáczán kellett volna és csirke sincs elég, őzezomb — és mi ez a kis bornyu oldal. Egy szolgáló és egy vén parasztasszony bambán kisérték tekintetökkel a kormányzó tiszteletes asszonyt. Mukkanni se mertek, csak rakták a tüzet erősen, hogy ha már kevés lesz az étel, az legalább süljön és följön meg derekasan. — Grófi ház ez? uram teremtőm — pattogott a papné — de a grófok azt hitték, holtig tart — és mindent kártyára hánytak. Én feladom az ételt — s megyek haza. Otthon jobban eszem. S lecsapta a nagy tüzfogót. — Lelkem Mari néni — szökött be élénk örömmel Sandrin grófnő a konyhába — átölelve a papnét, csak minden jól legyen — milyen szép ifjú vendégünk van, még ilyen soha se volt az udvarunkban, — Olga már egész bele van bolondulva, nem is tudja, mit mondjon — még zongorázni se tud, összekever mindent. Képzelje, USF" A „Regényvilág“ hasonló papíron, nagyságban és ugyanazon szedéssel jelenik meg hetenként 20 oldalnyi tartalommal.
