Eger - hetilap, 1881
1881-10-06 / 40. szám
\.\. év-folyam. 40. szám. 1881. október 6-án. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 ,, 30 r Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ Q Hirdetésekért minden 3 hasáhozott petit sorhely után 6, bélyegedé fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda), a szerkesztéses; (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Felhívás előfizetésre. E lap folyóévi 4-ik évnegyede ezen számmal kezdetvén meg: tisztelettel kérjük azon t. ügy barátainkat, kiknek előfizetése most lejárt, hogy a megrendelést mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési dfi : Egész évre 5 frt — kr. Félévre . 2 „ 50 „ Évnegyedre 1 „ 30 „ Egy hóra — „ 45 „ T. gyűjtőinknek minden 5 előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. A kiadó-hivatal. Házi iparunk. (Xy.) Ha általában összes ipari viszonyainkról és azok haladásáról nem mondhatunk valami kedvező Ítéletet, annál kevésbbé mondhatjuk azt főleg a házi ipar állásáról hazánkban. Pedig ha valahol, úgy éppen nálunk kellene az ipar ezen nemének a lakosságot megnyerni. Hisz ránk fogják s fájdalom magunk is azt tartjuk, hogy csupán földmivelö nép vagyunk. Annál inkább kellene a hazai iparnak kedvező állással bírnia; mivel egyrészt maga a földmivelés igen sok anyagot szolgáltat a házi iparnak, pl. szövő, fonó, — kötő stb. anyagokban, — másrészt, tudjuk, hogy a külső munka a hidegebb idő beálltától kezdve egész tavaszig legnagyobb részt szünetelvén, lakóinknak elég alkalma volna házi ipart űzni, s igy jó mellékkeresetre szert tenni, — de végre ha tekintjük azt, hogy a házi iparnak igen sok neme, még a jelen század közepe táján is virágzóan űzetett, tehát a házi ipar iránti érzéket népünk nagyban birta, valóban nem érthetni, hogy az napjainkban még sem mutat lendületet, sőt inkább hanyatlik. Igaz, hogy régebben az „úri“ népség sem irtózott az ipar e nemének Uzésétől, főleg a selyemfonás, ezérnázás és himzés volt ked- vencz foglalatosságuk. „Még e század első évtizedeiben is — nem egy báró kisasszony volt, ki oly ügyesen kezelte a szövőszéket, hogy a szegény jobbágy családja elbámult azoD, mi mindenféle figurát lehet csinálni az öreg vasbordás szövőszéken.“ így a felföldön a len és kender rostszálak fonása és szövése nagyban űzetett s kivált keleten Romániábau és Görögországban jó keletnek örveodett. Csak akkor történhetett az, hogy egyik felföldi hazánkfia egy másikkal találkozott Drezdában, ki „a maga kocsiján, sok szép finom felföldi vásznat vitt Párizsba.“ Erdélyben és Marmarosban s a közel szomszéd megyékben a fanemüek : mindenféle edények, — más megyékben az agyag-ipar Uzése nagyban virágzott. A kosár, gyékényfonás stb. hazánk egyik másik vidékén igen is háladatos foglalkozást képeztek, melyek közül különösen a gyékényfonás hazája főleg Magyarország, mert kákafü, melyből a gyékény készül, tisztán a mi terményünk. Kosaraink pedig Kis-Azsiá- ban, Perzsiában, s Kelet más tartományaiban kedvező fogadtatásra találtak. Népipari jelleggel birt nálunk, főleg a felvidéken a serfőzés, az alföldön a gyertyamártás 8 szikes vidékeken a szappanfőzés. Mind az, mind ezen iparnemek hajdani dicsőségüknek csak hirén tengődnek. S miért? „A társalgás élénkebb lett s mellőzni kezdte az együtt munkálkodás színezetét. Az időtöltés más-más irányzatot vett. A nyelvek tanulása, zougorázás, olvasás s főleg külföldi irodalmi termékek élvezete-, továbbá a színházak, műkedvelői előadások stb. léptek előtérbe. S még a föidmives kunyhókban szokásos fonókák (fonással töltött estélyek) helyet is az irodalom, művészet, illetőleg a lapirodalom és politika mozgalmai kezdik elfoglalni. Olvasó köröket alakítottak a férfiak, s a nők? Elhagyva munkáikat, nagyrészt „csevegéssel“ töltik azon időt, melyet az előtt a hazai munkákra fordítottak.“ (Kubinyi: Házi iparunk jelen helyzete). Igaz, bogy a fa-ekéket, a gazdasági eszközöket kiszorította a vasipar, a cserépedényeket a porczellán, és némely fémek, a házi iparszerü serfözést, a nagy sergyárak, a gyertya-mártást a stearin és petroleum. Mindezek házi ipari jellege úgyszólván megszűnt, de megmaradt ezer más, pl. az említett kosárkötés, gyékény, szappanfőzés, stb. Ezekben is a külföld versenye megölte a mi házi iparunkat, és pedig nem mintha jobb anyag állana rendelkezésére, hanem mert jobb eszközökkel dolgozik, Ízlésesebb és csinosabb alakot, mázt, színezést tud adni készítményeinek és szilárdabban dolgozik. A szappanfőzés hanyatlása pedig abban helyezendő, hogy a vevő közönség nem a czikk jóságát, minőségét, hanem inkább csinosságát, tetszetős alakját keresi. S igy nem a czélszerüséget, hanem a külalak csínját nézik, a nélkül hogy meggondolnák, bogy az által nagyon, de nagyon is megcsalatnak. Ugyanis szennyfoltok kivételére alkalmasabb eszköz nincs, mint a házilag főtt szappan, azonban „a jó házi szappant éppen eme tulajdonai alapján számos különféle pótszerekkel vegyítették, festették, fényitették, szaporították, s hatalmas présekkel igeit tetszetős alakba nyomták s végre czifia papírokba, ólomlemezekbe stb. borítva bocsátották forgalomba a szappangyárosok és kis iparosok. Jött a k ó k u sszappan-korszak keserű mandula illattal, mely tulajdonképpen kátrányból készült s a kokusol ‘j alkalmasnak találtatván a szappankészítésre, az ily gyári szappanok előállítása oly mérvet ért, hogy ezen 50—60—70 % vizet s csak 20—40 % szappan-anyagot tartalmazó czikkek saját piaezainkon is jobb keletnek örvendtek és örvendenek most már azok változatai, s némely növényszappanok, a csak 20% vizet és 80%. szappant tartalmaz ó házi szappannál.“ (Kub. u. o.) De bármi legyen az ok, házi iparunk hanyatlásnak indúl, még oly czikkekre nézve is, melyek nemcsak otthon lennének elölállit- hatók. hanem főleg föidmives népünknek munkaszünet idején jövedelmet biztosítanának, s igy anyagi helyzetét is jobbra íordiihat, nák, s kedvezőbbé tehetnék. Miért is azt emelni, azt segíteni kell ; de azt mai napság csak „okszerű és öntudatos segélyzés- illetöleg jobb eszközök, előre haladottabb ismeretek utján lehet elérnünk, mikép ezt a mostanában keletkezett házi ipari egyletek s a közoktatás rendszerébe behozott tanműhelyek eszközük. Az egri borászati egyletnek szabályrendeleti javaslata; az Egér-városi boralknszügy rendezéséről. 1. §. Eger város területén négy borügynök alkalmaztatik, kiket az „Egri szölöszeti- és borászati egylet“ ajánlatára, a városi tanács mint iparhatóság nevez ki. 2. §. Borügynök lehet oly nagykorú, s a borászatban jártas egri polgár, ki a város területén legalább 1000 ft. értékű ingatlan vagyonnal, vagy évi 200 ltot jövedelmező üzlettel bir, vagy 500 frt. ovadékot letett; ügynöki naplójának magyar nyelven vezetésére képes, s az iparhatósági igazolványt megszerezte.