Eger - hetilap, 1881
1881-09-29 / 39. szám
420 veszszük ? . . . Hát kőlcsönveszszük, ha lesz mellettünk g a r a n t i a. És e tekintetben számolunk hazafiságára a testületeknek! Ugyanis hat faktor eszközölheti ezt, t. i. a megye, a város, a törzskaszinó, a hevesmegyei- és egri takarékpénztár, s a kereskedelmi- s ipar-hitelintézet. A 30 ezerből mindenikre jut 5 ezer, melyet kölcsön vennének pl. 15—20—30 évi törlesztésre, amit bizony meg sem éreznének; a színházi részvénytársaság pedig az 5—5 ezer frt fejében adna nekik ugyanennyi értékű részvényt. Ez az egész boszorkányság! És ha e terv szerint akarnánk cselekedni, akkor a tavaszra hozzá is foghatnának az építéshez. Hogy azonban kedvünk legyen e terv foganatositásá- hoz, lássuk : érdemes-e Egerben színházat építeni, meg fog-e nálunk élni a színészet ? Plagiator. Emeljünk szobrot első apostoli királyunknak Szt. Istvánnak. (Xy.) E lelkes szózat hangzik most fel hazánk minden tájáról, és méltán. Mert ha valakinek emlékéhez a hála, az őszinte kegyelet érzete fűződhetik, úgy kétségtelenül első sorban Magyaror- ország első királya szt. István az, kinek nevét arany betűkkel jegyezte fel a magyar Clio hazánk évezredes történetlapjaira, s kinek emlékén minden igaz magyar kebelnek a legöszintébb hálával 8 szeretettel ftíggenie kell. Hisz igen nagy részt csupán neki köszönhetjük, hogy még áll hazánk ! Elég ok arra, hogy dicső emlékezete örökké áldott legyen köztünk, hogy emlékét láthatólag is megörökitsük ércz-szobor által! Midőn majdnem kilenczszáz évnek előtte a magyarok vezérévé lett, látta azon veszélyt, mely a magyar nemzetre báramolba- tik, ha az nem fogadja el azon szent tanokat, melyeket az Üdvözítő életében hirdetett és halálával megpecsételt. Szt. István korát messze túlszárnyaló bölcsessége kétségtelenné tette előtte, hogy csak a keresztény vallás, mely az egész emberiséget egy családatya gyermekeinek tekinti, lehet a haladás, az anyagi és szellemi tökéletesedés alapja és forrása. Sietett tehát a legelsők Között ősei vallását, a kereszténységgel felcserélni, a nélkül, hogy evvel egyúttal ősei erényeit: a szilárd jellemet, férfias bátorságot, a nemzeti ügy iránti lángoló lelkesedést s szeretetet elhagyta volna. Példáját csakhamar követte az egész nemzet, s nehány éviized múlva a!ig-alig akadt kisebb töredék, mely az ősi valláshoz makacson ragaszkodik, — a parázs bár fellobbant olykor-olykor, de végre is elhanvadt végkép. így lett e tényével szt. István Magyarország bár második, de tulajdonképeni megalapitójává. Ha nem sikerül nemzetét e magasztos tan eszméinek megnyernie, lett legyen bármi bátor és hősies az, számban ezerszeresen felülmúló szomszédjai lassan bár, de kétségtelenül megsemmisítették volna azt. Szt. István megelőzte e veszélyt, s hatalmas országával a többi keresztény államok concertjében foglalt helyet. Megalapítván a magyar nép hírnevét és dicsőségét rávezette azt azon útra, melyen folytonosan haladva, ma már a többi müveit nemzetek méltó társául szegődött. Szt. Istvánnak ezen ténye is elegendő lenne arra, hogy a nemzet, mint nagyjai legnagyobbikának emlékét szobor által is megörökítse. De Szt. István más tekintetben is örök hálára kötelezé nemzetét. 0 alapitá a királyságot, midőn 1000-ik évben a II. Sylvesz- ter pápa által küldött koronával megkoronáztaték, s evvel egy kis központi hatalmat teremtett, melylyei a nemzeti közügyeknek mindig érvényt tudott szerezni az itt-ott rakonczátlankodó nemzetségfök ellenében. így ö, mint az államfenség szeroélyesitöje s Magyarországban 2-ik megalapítója, az eddig szétfutó érdekeket összeponto- sitotta, királyi tekintélyével a szabadságot és rendet, a jog és hatalomszervezetet párhuzamba helyezte a nélkül, hogy a nemzetet tanácsából kizárta volna. Szóval ö magyar alkotmányos királyság létesítője volt. És a szent korona, a magyar királyság és Magyarország állami egységének e drága ereklyéje, annyi évszázad zivatarjai között reánk szállott, s a nemzet mai napig is a legnagyobb kegyelettel, és féltékenységgel őrzi a szent kincset, mely büszkén tesz tanúságot arról, hogy a magyar nemzet, daczára ezredéves belső és külső hányattatásainak, daczára a török és tatár invasióknak, mindig hiven megőrizte első apostoli királyunk örökét. Szt. István továbbá népének szellemi művelésére is fölötte nagy gondot fordított. A művelődés főpontjaivá az általa alapított 10 püspökséget — köztük az egrit is — a káptalanokat és egyes szerzetes házakat, tette. Szóval szt. István király Magyarországot nem csak kifelé önállósította, tette uagygyá és hatalmassá ; hanem belsőleg is megszilárdította, megadván neki azon alapokat, melyeken biztos fejlődésnek indulhatott. És e honalkotó királynak emlékezete eddigelé nincs látható érezszobor által megörökitve. Itt az idő, hogy a múlt mulasztása pótoltassák, hogy hazánk fővárosában, az ország szivében emlékoszlopa álljon annak, a kinek neve említésénél hangosabban dobban fel minden lelkesülni tudó igaz honfi kebele, kire büszkének kell lennie a haza minden fiának ! Ne hagyjuk elaludni e már is szélesebb körben felkarolt eszmét, hanem járuljunk tehetség szerint, fillérek vagy forintokkal e magasztos czél megvelósitásákoz, megtestesüléséhez, A fővárosi lapok szívesen fogadnak el ily adakozásokat. *) Jó példával jár elő e tekintetben az egri cisterczi rendház és gymnasium, mely már is igen tekintélyes összeget küldött fel e szent czélra. Kövessük a jó példát, és a magyar történelem legkiválóbb, legszentebb és legmagasztosabb alakjának emléke érezszobor által is meglesz örökítve. A közigazgatási reform kérdése. A mint már többször hangsúlyoztuk lapunkban, hazánk érdé- kében okvetlenül szükséges, hogy a közigazgatás terén végrevala- bára gyökeres reformok létesittessenek. Azt is említettük, hogy a kormány — ezen közkövetelmény- neß eleget akar tenni. Most két lapnak e tárgyra vonatkozó észrevéreleit, közöljük, a következőkben. A közigazgatási reformterv r öl az „Ellenőriben ezeket olvassuk: „A fennálló municipalis keret érintetlenül hagyásával közigazgatásunk hatályának további biztosítására irányul a Tisza Kálmán által választási beszédeiben jelzett azon legközelebbi előterjesztése is, mely a közigazgatási tisztviselők qua- lificatióját meghatározni ezélozza. Ő nem veti fel a kinevezés vagy választás kérdését, hanem a qualificatio meghatározásával előbb teremteni akarja a szakképzett tisztikart, nehogy úgy járjunk mint a bíróságok szervezésénél jártunk, melynél tabula rasa mellett a bírák kinevezése nem volt egyéb, mint egy országos restau- ratio s legkevésbbé sem csekély számmal lettek kinevezve az oly bírák, kiknek elömozdithatlansága mellett most nem tudunk boldogulni.“ A közigazgatási reformmal kapcsolatban a politikai pá- ^ r a. .k ® 8 z u k érdekében a „Budap. H.“ ezeket Írja: „A mi fötanodáink évi kimutatásai sohasem voltak megszégyenitök az országra nézve, Magyarország sohasem volt bijjában qualifikált embereknek. Hiszen éppen azon jajdulnak fel, azon siránkoznak évről évre, napról napra, hogy az ifjúság tulnagy csoportokban tódul a jogi tanulmányok felé, hogy túlnagy számban árasztják el az egyetemi jogi fakultásokat és a vidéki jogakadémiákat; hogy mi mindig csak „jogász nemzet“ vag)unk. Vájjon ki tehet róla, ha a magyar ember még ma is minden ifjúban, ki a „jogra megy“, csak a jogászt és a jövő fiskálist látja; ki tehet róla, ha a nemzet közvéleménye és a nevelést vezető szülök még ma sem vették tudomásul, hogy az a jogi fakultás vagy az a jogakadémia ma már kettős pályát nyit az ifjúnak és bogy ott Roscher, Gneist, Mohi, ■Stein, szelleme csak úgy uralkodik, mint Verböczié ? Hány ifjú van, ki hajlamánál és tanulmányainál fogva épenséggel nem „jogász“, hanem „politikus" és ki az általa látogatott egyetemi fakultásban nem a jogi, hanem a politikai fakultást látja, ki lelkének ifjú hevével íajong éppen azokért a stúdiumokért, melyek sehogysem alkalmasak számára éppen a fiskálisság habárait megszerezni; rajong, hogy később annál jobban kiábránduljon. Közel tiz éve, hogy egyetemeinken és a vidéki jogakadémiákon keresztül vitetett a bifurkáczió, hogy kettéválasztatott a jogi Studium a politikai stúdiumtól és az államtudományi tudorság alkotásával alkalom ada- tott a tanuló ifjúságnak magát a politikai és szorosabb értelemben vett közigazgatási tanulmányoknak élni. Mi lehetett ez intézkedésnek más czélja, mint hogy a jövő nemzedéknek uj pálya nyittassák, *) Részünkről elfoglaltságunk miatt, adakozásokat át nem vehetünk. Szerk
