Eger - hetilap, 1881
1881-02-03 / 5. szám
41 gaszta lhat bennünket az iránt, hogy mégse nézzünk mindent oly fekete üvegen át, mint az igen tisztelt képviselő ur, s másrészt feljogosít arra, hogy mi is megtegyük azokat a befektetéseket, melyeket részünkről gyümölcsözőknek és elengedhetetleneknek tartunk a nemzet erőinek további fejlesztésére.“ A „H o n“ igy ir: „Végre tehát Sennyey b. beszélt! És csatlakozott a „nem adózuuk“ pártjának azon finom árnyalatához, mely „ez idő szerint“ minden uj adót és adóemelést perhorreskál. Adta pedig ezt abban a hizelgö formában, hogy a nemzetnek respiriumra van szüksége: ergo ne tegyünk semmit. Az adóemelés utján bevenni tervezett összeget egyszerűen takarítsuk meg államháztartásunkban. Ez főleg a költségvetés megszavazása után, igen kényelmes programm. Ha készítője meg nem jelöli, hogy hol és mennyiben vél megtakarítást eszközölhetni, mindenki azt hiszi, hogy az lehetséges.“ A „Pesti Napló“ igy nyilatkozik: „Sennyeit teljesen az akczió terén látjuk, programmal kezében, párttól körülvéve. S ez a mai beszédnek parliamentáris életünkben kiváló jelentőséget ad. A kormánypártnak egy ráfogása czáfoltatott meg s egyik korteseszköze 8emmisittetctt meg. Eddig mindig az mondatott, hogy Tisza Kálmánnak „kötelessége magát feláldozni a hazáért“ és megmaradni a kormányon, mert nincs senki, a ki elfoglalhatná az ö helyét, a kire irányulhatna a korona bizalma, nincs ministerelnöki jelölt és nincs kormányzási programm. Sennyei beszéde czáfolatát képezi mind e hitegetésnek. Sennyei kijelenté, hogy ö az ország érdekei- , nek megfelelőbben kormányozna, mint Tisza Kálmán; részletesen : kifejté, hogy mit ért ez alatt s kijelentette egyszersmind, miszerint érezi erkölesi kötelezettségét: el is vállalni mind ama pontozatok keresztülvitelét, melyeket ma kijelentett.“ Az „Egyetértés“ ezeket jegyzi meg: „Báró Sennyei Pál ma nagy beszédet tartott. Nagyot és hatásosat. Nem külső, nem zajos volt a hatás, hanem azért mégis nagy volt. Beszéde tömör, tartalmas, helyes elvekben gazdag és szellemes. Egy hallásra sem élvezni, sem horderejét megmérni nem lehet. Bele kell mélyednünk részleteibe, hogy róla ismertetést vagy bírálatot mondhassunk. Hasonló nagy és gondos beszédet báró Sennyei Pál 1872 óta nem tartott a parlamentben. Tán nem csalódunk, hogy a szónok e beszédét egyúttal programmbeszédnek tervezé. Legalább a közgazdasági, adó- és pénzügyi s részben bei- kormányzati tér összes kérdéseiben e nyilatkozat részletei közt egy jól átgondolt programm alapvonalait fel nem ismerni lehetetlen. Tett ] báró Sennyei Pál egy felette fontos nyilatkozatot. Kijelenté, hogy ö elvállalja a felelősséget azért, hogy a megszavazott budget keretében megtakarít 3 milliót s megmenti az országot a tárgyalás alatt lévő gonosz javaslattól. E nyilatkozatra eszünkbe jutott, hogy az ellenzék vezérének 1875-dik évi február 3-án tett hasonló természetű kijelentésére Bittó István, ministerelnök, a tárgyalások felfüggesztését kérte, s határozott többsége daczára a kabinet lemondását benyujtá, mivelhogy szentebbnek tartá az ország ügyét, mint a ministeri székben maradás előnyeit. Ám ez akkor volt. Most egyetlen teremtett léleknek sem jutott eszébe arra még csak gon dőlni is, hogy ilyesmire Tisza Kálmán elhatározná magát.“ A „Magyarország“ igy ir: „Ennél fontosabb nyilatkozatot 1875. febr. 3-ka óta nem hallottunk a képviselöházban. Akkor Tisza Kálmán, mint az ellenzék vezére, tett ehhez hasonlót, s az akkor czélba vett adóemeléseket szintén szükségteleneknek állítva vállalt felelősséget, hogy az államháztartáson adóemelés nélkül segíteni tud. A Bittó kormány akkor, épen oly hazafiasán mint lovagiasan azt mondta, hogy ily positiv ígérettel szemben a kormánynak, mely az adóemelést beterjesztette, vissza kell lépnie, 8 átadni a tért azoknak, a kik pénzügyeinken adóemelés nélkül segíteni Ígérkeznek. Bittó férfiasán és hazafiasán cselekedett és lemondott. A Tisza kormánynak erre más válasza nem lehet, mint az, hogy átadja a tért azoknak, a kik ily biztos kezekkel mutatnak a rendezhetés lehetőségére: annál is inkább, mert Tisza Kálmán már 6 éven át próbálja ígéretét beváltani, s mindinkább bebizonyult, hogy a mit Ígért, s a mire vállalkozott, azt teljesíteni nem képes.“ A „Pesti Hirla p.“ igy szól: „Nincsen helyünk részletesen foglalkozni mindazon politikai elvekkel, melyeket Sennyey fejtegetett; csak a beszéd azon összbenyomását konstatáljuk, hogy Sennyey mai föllépése újólag bebizonyította, hogy ö van egyedül hivatva a vezérszerepre az ellenzéki sorokban.“ T -A. IES C Z Sziklatetón ........ J lvfJziklatetÖn, harmat-k ö n y reng vfjjsEgy halvány rózsa kelyhén — »V* A szellő lett hűtlen hozzá, Szerelmével máshoz mén............. Öt ringatá egy ideig, S mostan meleg sóhaja A rét minden virágánál Ily szókká válik ajkánál: „Nem leszek másé soh a!“ Eljár a hütelen szellő Száz, meg ezer virághoz — Mindeniket ölelgeti, Mindéniktöl gyönyört hoz — S a sok színes virág keblén Hű rózsáját feledi ............ E gyetlen virága helyett, Mely halván ynyá érette lett — Egész mezöt szereti. Sziklatetön, harmat-k ö n y e s Halvány rózsa levele! Testvéredhez jöjj meghalni: Hullj le fájó szivemre............. H isz' sorsotok, gyász-sorsotok Szenvedésben vérrokon — Ha egymásnak elsírjátok, Halálotok, hervadástok Nem esik majd oly zokon! Kapán*!/ üez»ö. A55 élczlapi grotes que-alakokról. Ne gondolja a tisztelt olvasó, hogy élő egyénekről fogok szólni, bár nem mondhatjuk, hogy nem élnek. Ez ugyan paradoxonnak látszik, de mégis igaz. Sőt még azt is hozzátehetjük az előbb mondottakhoz, hogy sokáig élnek, már t. i. kik jó képviselők. Ez a mondás meg éppen furcsa, de hát furcsák ezen alakok is, vévén e szót aesthetikó-komikó értelemben. Furcsához pedig furcsa illik. Kit, vagy mit képviselnek a grotesque-alakok? E tekintetben igen ki kellene terjeszkednünk, hogy kellőkép megfelelhessünk. Elég annyit megjegyeznünk, hogy a grotesque, komikus feltüntetése a rútnak és szépnek, de első sorban és túlnyomólag a rútnak; s ez nagyon széles körben történhetik, mit szűkké teszünk azonnal, ha azon grotesque-t teszszük rövid elmefuttatás tárgyává, mely emberi alakokon tűnik ki, mint a rikító szinü ruha. A gro- tesque-alakot az emberi szellem alkotja, mint formát humorának megjelenítésére; mintálarczot, mely nem árulja el, kit fed, s arra szolgál, hogy az „elevenre tapintások“ annál közvetlenebbek legyenek. A grotesque-alakok alkotó elemei: a rút, azaz emberi társadalmi hibák, ferdeségek, — és apróbb szép, melynek a rúttal való aránytalansága idézi elő éppen az erős komikai világítást, mely a gro- tesquenek éltető eleme. Igen, de hát emberi gyarlóság és komikum együtt járnak? Mintha bizony volna oka az embernek saját gyarlóságán nevetni ! Jobb bizony, ha elkomorúlva tűnődik tökéletlenségén! Ó szives olvasó, hisz az ember soha a maga, de mindig mások — társai; — kontójára nevet, ez pedig sohasem esik rosszul; s különben is mi czimen nevetné ö ki önmagát? A komikumnak fontos czélja az emberi gyarlóságok ostorozása. Hány ember hajlandó elhinni, hogy ö ferdeséget követett el, vagy folyton tíz? S hány kész a bajon önkényt segíteni? Szükség volt mindig arra, hogy a társadalom figyelmeztesse illető osztályát, vagy egyes tagját is botlásaikra, ferdeségeikre, finoman vagy erősebben a komikum igénybe vétele mellett. Ez alapon lelik magyarázásukat: a sziupad, álarezos-bál s élczlapok. Maradjunk ez utóbbiaknál. Az élczlapoknak tehát feladatuk a hibáknak ostorozása s ebből folyólag javítása, — de nevettetve javítása. E feladatukban eszközül érvényesíthetik a komikumot minden formájában, az elmésségtöl a persifflage-ig, a karrikatúrá-
