Eger - hetilap, 1881
1881-09-08 / 36. szám
388 ság alakításával szemben elfoglalt állását illeti, az olasz biztos részt vett az avant projet kidolgozásában, továbbá az olasz biztos idei utasítása több pontot nem vitathatónak ismer el és helyesel; igy a vegyes bizottság alakítását és azt, hogy Ausztria-Magyaror- szágot illeti meg az elnökség, ámbár nem parti állam. De a bizottság tagjai szavazatának egyenlő száma esetében Ausztria-Magyar- ország döntő szavazata került napirendre. Olaszország nézete elvileg ebben a tekintetben sem lehetett kedvezőtlen; csak az elnöki szavazat súlyát kellett öszhangba hozni a megállapítandó biztosítékokkal, hogy a hajózás szabadságának a vegyes bizottság által való megsértése kikerültessék. E biztosítékok oportunus voltára nézve nincs nézetkülönbség, csak azok gyakorlati alakulására nézve. Leginkább két javaslatról volt szó. Az egyik Németországé, a másik Angliáé. Az előbbi azt kívánja, hogy különbség legyen az elvi és a közigazgatási kérdések közt, és az elnök döntését az utóbbiakra korlátozza, az elvi kérdéseket pedig egyszerű szavazattöbbség esetében felebbezés végett a nemzetközi bizottsághoz akarja utasítani, közben pedig felfüggeszteni. Ez indítvány közigazgatási kérdéseknek tekinti a bizottság belügyeit, tisztviselőivel való viszonyát és a szabályzat végrehajtásával összefüggő kérdéseket; ellenben elvi kérdéseknek a szabályzat értelmezését és uj kiadások megállapítását. Az angol kormány javaslata eleinte valamennyi hatalmat föltétien föleb- bezö joggal akart felruházni; de az olasz kormány nem titkolta el a római brit nagykövet előtt, hogy ez a túlságos gondoskodás meghaladja a hajózás szabadságának határát. A brit kormány azután módosította javaslatát, elejtve a közigazgatási kérdéseket belőle. A különbség a kettő közt nem gyökeres és három pontba vonható össze: 1. Anglia fölebbezöi jogot kíván valamennyi hatalom részére, Ausztria-Ma- gyarország pedig csak a vegyes bizottság tagjai számára; 2 Ausztria- Magyarország csak a többséggel hozott szavazatok felebbezését akarja megengedni, Anglia az egyhangúlag hozott határozatokét is; 3. Ausztria-Magyarország előre meg akarja állapíttatni az elvi és a közigazgatási kérdéseket, Anglia ellenben esetröl-esetre kívánja eldöntetni, a nemzetközi bizottság által, vájjon ilyen vagy olyan kérdés-e ez vagy amaz. TAECZA. A szerelem. (Mathisson után.) i ködvilágnak börtönéből, Ha nagy hatalmad, szerelem! Tündér! honba nem vinné föl Az embert, volna gyötrelem. A mérhetlenség bűvkörében, Hol csak sphérák zenéje cseng. Nektárod kéjét érzi minden, Ki földi porban nem eseng. És lángolón a föld rohanjon Az évek örvényébe bár: Phönixként állsz az omladékon, Mert nem fog rajtad a halál. É. I. Könyvismertetés. Bölcselmi Értekezések. Eger 1881. Irta dr. Maczki V a 1 é r, jogakad. magántanár s fögymn. tanár. — Múlt számunkban közöltük már e csinos kiállítású munka tartalmát. Egyes értekezéseit foglalja magában szerzőnek, kinek széles ismereteit s nagy olvasottságát más Ízben is volt már alkalma közönségünknek kellőkép méltányolni. Bölcseleti szakkérdéseken kívül e munka fontos, s mondhatjuk korszerű kérdéssel foglalkozik, hogy kimutassa, mennyire szükséges a bölcselet tudományának rendszeres művelése egy egészséges társadalmi életre nézve, s mennyire alaptalan az úgynevezett praktikus emberek okoskodása, kik e tudománynak jogosultságát, a mai világ reális (!) iránya szerint, kétségbe vonják. Minden ember született bölcselő, mert a bölcselet és élet egybe van forrva De helyes bölcselkedéshez, szabad, önálló gondolkodás szükséges, mire leginkább az ifjúságnak tévnézetektöl meg nem rontott, s le nem nyűgözött szelleme van hivatva. S a bölcselet felölel mindent: tudományt, vallást, művészetet. A bölcseletnek eszmékért kell küzdenie, mert az életnek vezére az igaz, szép és jó eszméje. A bölcselet ugyan közvetlenül az igaznak hódol, — de közvetve a szépet s jót is felöleli. Ki ez eszmékért nem lelkesül, ki az eszményinek uralmát az élet felett el nem ismeri, az megfosztja az életet méltóságától; az a sötétség és tespedés embere, vak eszköz más kezében, ilyenek szoktak lenni a szolgalelküek. A bölcselet világosságért és szabadságért küzd, mert az emberi életnek ez a czélja, a bölcselet és élet pedig elválasztbatlanul egyesülve vannak. Az „Optimismus bírálatában“ amaz egyoldalú felfogásra felel szerző, mely szerint e világ a legjobban volna berendezve. Az optimisták e nézete módosítással fogadható el, a mennyiben e világ önmagában véve csakugyan lehető legjobb. „Kant Kathegoriataná“-ban azon kathegoriákat, vagyis az ösz- szerü gondolkodásunkat vezérlő gondoiási formákat tárgyalja beható tudományossággal, miket a világnak egyik legnagyobb gondolkodója, Kant felállított, adván az értelem működésének mennyiségi, minőségi, viszonyi és módi szempontból teljes táblázatát. Müvelödéstörténetileg is érdekes czikke szerzőnek a halhatatlanság tanának fejlődéséről szólló. A halhatatlanság hite a lélek természetében gyökerező s igy mindig megvolt. Szerző a legrégibb időktől fogva vizsgálja e hit fejlődését, s ez által nyílt képét rajzolja, az emberi gondolkodó és kutató ész erejének, mely kilátást nyújt arra, hogy e hit majdan közel juthat az öntudat trónjához, s bizonyára ez leend legnagyobb diadala az emberi szellemnek. A „Tudás és hivés“-ben, ismereteink szerzésének e két fontos módját állítja viszonyba szerző, egymással. — Ha a tudást nagyon tág értelemben vesszük, megkapjuk a hivést. A tágértelemben vett hivé8 pedig tudás. A kettő tehát egyre megy, csakhogy a tudás közvetlen az ész létrehozmánya, a hivés pedig csak rá kényszeritett tudás. Ennyit általában jelen munkáról. Mily alapokon nyugszik a mü, — mit szakmüveknél okvetlen figyelembe kell vennünk, — arról tanúskodik végén levő indexe a kútfőknek. Különben is nem gazdag bölcseleti tudományos irodalmunk csak örömmel fogadhatja e müvet, s hisszük, hogy nem is leend ez érdektelen olvasmánya a gondolkodni szeretőknek ! Egy földindulás következményei. — Elbeszélés. — (Folytatás és vége.) III. Pista kényelmesen ráült a nagy kádra, mely alatt a pórul járt ragadós kezű gubbadott, s elkezdte csinyán vallatni. — Jóska te, nem fülledt egy kicsit a levegő odabenn ? Amaz kacskaringós szitkozódással felelt. — No szólj hát okosan! (Az „okosan“-szót jól megnyomta.) Nem szeretnél inkább idekünn beszélgetni? — Iszen csak szabaduljak innen ! Tudom Istenem, akkor nyitod ki utoljára a szádat ezen a világon! — No no, hisz meg vagy kötözve pajtás ! Hanem én mást mondok. Ezelőtt vagy egy órával ugyancsak nagy fölfordulás volt ám az apád házában. — Micsoda ? — Hát nem tudod ? Egy egész ármádia pandúr volt az apádnál. — Hazudsz ! — A saját szememmel láttam, jó fiú. — Nem tudom, mit kerestek volna ott? — Dejszen tudják azok. Valaki föladta az apádat orgazdaságért, pedig nem hiába. — No csak mondd tovább; úgy sincs benn egy szó sem igaz. — Pedig találtak valamit! — Mit? — Egy rakás lopott holmit. Az Esztergetheö Márton zsíros vindelyére rögtön ráismertem. — Vakulj meg mind a két szemedre! — Aztán elhihedd, mostanában az apádnak sincs ám sokkal kényelmesebb helye a tiednél. Már ki is vallatták. — Hát aztán ? — Hát aztán bizony szépen belemártott téged, galambom. — Engem ? — Nem is ám engem! Kész volt megesküdni, hogy neki azokban a lopott dolgokban, miket találtak nála, egy makula része sincs.
