Eger - hetilap, 1881
1881-09-08 / 36. szám
XX. év-folyam 36. szám. 1881. szeptember 8-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 „ Q Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik miinieti csiiliirtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceiillli nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) A közigazgatás reformjára vonatkozó tervek. Lapunk folyó évi első hónapjaiban ismertetve voltak azon okok, melyek miatt közigazgatásunk jó nem lehet. Más lapok is régóta foglalkoznak e themával. Az eltérő nézetek mellett a közigazgatási reform kérdése körül némely pontokra nézve osztatlan egyetértés nyilvánul, főkép azon irányban: hogy a törvényhatósági tisztviselők élethosz- sziglanra alkalmaztassanak, s hogy csak oly egyénekkel töltessenek be az állomások, a kik a jó közigazgatás érdekei által igényelt képzettséggel — illetőleg kellő minősit- vénynyel — bírnak. Mindkét irányban már nehány törvényhatóság felirt a belügyministerhez, ki — újabb hirek szerint — ezen kérdést most behatóan tanulmányoztatja s a közigazgatási reformra vonatkozó törvényjavaslatot készit elő. Mindenekelőtt arról kivan tudomást szerezni a belügy- minister, hogy a törvényhatóságok mostani tisztviselői milyen minősitvénynyel bírnak. E czélból az alispánok s illetőleg a polgármesterek által felszólittatta a törvényhatóság főbb tisztviselőit (fő- és aljegyzőket, tiszti ügyészeket, árvaszéki elnököket és ülnököket, a szolgabirákat, polgár- mestereket s rendőrkapitányokat,) hogy az eléjök terjesztett táblázat kitöltése által mutassák ki, milyen minősitvénynyel birnak. A tanév elején. (Xy.) Két havi szünetelés után ismét megnyíltak a múzsák csarnokai, hogy befogadják a tudományszomjas ifjúságot, mely a közel és távoli vidékről seregesen özönlik hallgatni az ész és sziv- képzés magasztos igéit, hogy igy a kor színvonalán álló műveltséget elsajátítva megszerezze magának azon feltételeket és követelményeket, melyek világitó torony gyanánt szolgálnak az élet viharai között, s melyek mindig biztos révparthoz vezetnek. Az iskola, legyen az akár alsó- vagy nép-, akár közép, akár felső-iskola, rendkívüli nagy feladattal bir, mert benne s általa szereztetnek meg azon feltételek, melyek a haladásnak nélkulözhetlen szükséges alapjai, ott gyüjtetnek ama kincsek, melyek egyesnek, családnak és nemzetnek vannak hivatva egy boldog jövőt teremteni. A népiskoláknak jutott ki a legszorosabb teendő e téren, mert azok képzik az össznépet, a nemzetet. Az állami népességnek ugyanis csak igen csekély töredéke keres az elemi képzésen túl magasabb tudást; — tankötelezettségének utolsó évével lerázza magáról az iskolaport, s legtöbbnyire evvel végzi be ismeretkörének szélesítését. Egész népek műveltségi állapotának teremtésére ennélfogva a népiskolák, melyektől ez függ, közvetlenül folynak be. Miért is azoknak oly szervezettel kell birniok, bogy e magasztos hivatásnak megfeleljenek, más részt a népnek tudatával kell lennie annak, érzékkel kell birnia az iránt, hogy a népiskola, az elemi iskola, az életben nélkülözbetlen ismeretek elsajátításának egyedüli eszköze és czélja. Ott hol a nép e tudata emelkedni nem akar, az államnak kell magát közbe vetni, mi a legtöbb országban s 1868-tól nálunk is, „kényszer-iskoláztatási törvénynek“ létesítése által történik, melynek értelmében az iskolalátogatás korában (nálunk 6—12, illetőleg a 15. évig) levő gyermekek, szüleik vagy azoknak, kiknek felügyeletére bizattak, különbeni pénzbeli megbüntetésének terhe mellett, iskolába járatandók. És ez az egyedül helyes út! Az egész nemzet ugyanis nem nézheti tétlenül, bogy egyes közönyös vagy inkább megcsökönösö- dött tagjai öt végczélja elérésében megakadályozzák. Mivel azouban e szigorú intézkedések daczára találkozni fognak mindig számosán, kik megszokásból, hanyagságból vagy éppen roszlelküségböl visszatartják az iskolától gyermekeiket vagy gondnokoltjaikat, a törvényben körülirt hatóságoknak kell a törvény szavainak érvényt szerezniük, s ez azon tér, hol a nemzeti ügy érdekében — félretéve minden kíméletet — a büntetéseket a legszigorúbban hajtsák be azoktól, kik a visszaélést elkövették. Minden elnézés vétek a nemzeti tigy ellen. Nem elégséges azonban a gyermeket csupán az iskolába beadni, beirni; de kell hogy a gyermek ok nélkül az iskola látogatását el ne hanyagolja. Az iskolamulasztások hátránya könnyen felfogható úgy a gyermekre, mint az általános előmenetelre nézve. Az ott elöadatni szokott tárgyak között legtöbbnyire lánczszemszerü összefüggés van, s ha egy kiszakadt, vége van az egész láncznak, — a gyermek tehát nem haladhat, aa egyes tudnivalókat, mulasztásai miatt, el nem sajátíthatja, — de hátráltatva vannak a tanuló társak is előmenetelükben, kivált ha a mulasztások száma növekedik, mivel a tanitő kényszerítve van egyes dolgokra újból, meg újból visszatérni, az egyes tanfolyam alatt elvégzendők roppant kárára. — Ha tehát ily mulasztások lábra kezdenek kapni, nem marad más hátra: mint ismét csak a törvény szigorát éreztetni azokkal, kiknek joguk és kötelességük a gyermeket iskolába járatni. Míg tehát feltétlenül megkívánandó az, hogy minden gyermek, — eltekintve azoktól, kik testi vagy szellemi fogyatkozások miatt a törvény értelmében mentesek, — az iskolát látogassa, másrészt a tanítással megbízottaknak tekintettel kell lenniük arra is, hogy az iskolának, főleg a népiskolának hivatása nem pusztán a szellemet, az észt, hanem egyúttal a szivet is képezni. Vagyis kell, hogy a gyermek vallás-erkölcsi nevelést is nyerjen, megismerkedjék azon arany igazságokkal, melyek megtanítják öt az emberiség minden egyes tagjában egy és ugyanazon atyának gyermekét s felebarátját szeretni, tisztelni, — megtanítják, hogy az ember nem csak önmagáért, hanem az össz-emberiségért van teremtve, hogy van egy fensöbb biró, ki a szivek és vesék rejtekeit ismeri és hogy a roszat azért mert rósz, nem pedig a büntetéstöli félelem miatt kell- kerülni. A vallás-erkölcsi viszonyok meglazulása korunk nagy bajainak, — minők pl. a naponkint ismétlődő sikkasztások, öngyilkosságok, csalások, stb. — tehát a társadalom fekélyeinek oka, melyek mind jobban harapóznak a társadalmi test organismusán és azt végromlással fenyegetik. Csak a vallás-erkölcsi nevelés az, mely a társadalmat megszabadíthatja fentebb elősorolt bajaitól; mert rámutat arra, hogy az ember nem egy atom, melyet a végzet könyörtelenül ide oda hány, hogy nincs egészen magára hagyatva, hanem hogy önrendeltetéssel biró lény, kinek mint Isten képének hasonlatosságára teremtett lénynek, magasztos czélokra irányuló hivatása van kitűzve. A király Mezőkövesden. 0 felsége e hó 1-én érkezett Mezőkövesdre, hol fényesen fogadtatott. Ézen fogadtatásról a következőket közölhetjük: Mezőkövesd, szept. 1. Mezőkövesd, a régi koronaváros, mely Mátyás király idejében nagy szabadalmakat élvezett, az el- ipzelhetö legszebb idő kedvezése mellett nagyszerű és a magas
