Eger - hetilap, 1881

1881-06-16 / 24. szám

261

donban magában 1867/8-ban 320, — 1868/9-ben pedig 322 ember a fenti bajba esett és abban halt el.

Azon kór emeli az öngyilkosságok számát és az alcohol túlságos élvezete folytán előállott őrültséget szaporítja. így ez utóbbi áldozatainak száma Francziaországban 20 év alatt (1850—70-ig,) megötszöröződött, s az ivás folytáni öngyilkosságok 227-röl — 643- ra emelkedtek. (Öttingen.)

Szaporítja a bűntetteket, mert meggyöngiti az emberben az akaraterőt és szépre, jóra és igazra való ösztönt, eltompitja a lelket, s nyomorúságot és szegénységet okoz, s ezzel növeli a bűn iránti hajlamot. Dr. Leco tapasztalta, hogy a csapszékek számának szaporodásával, a büntettek is egyenes arányban szaporodtak, s hol a szeszesitalok fogyasztása apadt, feltűnő apadása mutatkozott a bűnös cselekményeknek is.

így a bostoni javitó ház felügyelői oda nyilatkoztak, hogy: „Alapos és érett megfontolás után azon eredményre jutottunk, hogy a marasztalások 7/s része ivásban való mértéktelenség által okoztatok.“ (Dr. F. Gy. i. m.)

Mig Angliában 1858-ban 17683, — 1864-ben már 31.137 bűntett számíttatott az iszákosság eredménye gyanánt. Viszont Irland- ban 1838—42-ig a pálinkaivás apasztása folytán a büntettek száma 64.520-ról — 47 027-re szállott alá.

Az iszákosság tönkre teszi a családokat és feldúlja azok boldogságát, meggyengül az egyének idegeit, képtelenekké teszi őket a munkára vagy legalább is lankasztja a munkakedvet, szaporítja a munkaképtelenek számát, s ezzel növeli a közuyomort és ínséget, így Bertraud szerint azon megyékben, melyeknek lakosai ivásnak adták magukat, jelenleg sokan Ínséggel és nyomorral küzdeni kénytelenek, — és Angliában is azon meggyőződésre jutottak, hogy a nyomor föoka az iszákosság.

A pálinka mértéktelen ivása, mint mondók, nemcsak az ivóra bat károsan vissza, hanem rósz hatása átmegy az utódokra is. Innét a gyermekhalandóság növekvése, a kretinek, a hülyék és bárgyúk, nemkülönben más elmebetegek számának folytoni öregbedése.

Hogy pedig a pálinka a test szervezetére rombolólag hat, ezt igazolja ama körülmény, hogy azon vidékeken, melyek népe átengedte magát a pálinka túlságos élvezetének, a katonaköteles ifjak sokkal kisebb számban válnak be katonáknak, mint ott, hol a vész még nem lelt állandó tanyára. így tapasztaltatott az hazánkban, Ausztriában, (főleg Galicziában), Francziaországban stb. Poroszországban tapasztalták, hogy mennél több kocsma van valamely vi déken, annál kevesebb egyén válik be katonának.

Mindezek folytán látjuk tehát, hogy az ivásrai hajlam romboló hatása minden tekintetben nyilvánul, hogy úgy az egyéni, mint közgazdasági összes viszonyok fejlődésének egyik legnagyobb akadálya és ellene, hogy egyének és nemzetek erkölcsi bukásának legnagyobb oka : kérdés támad mit kell tennünk e terjedő nyavalya megakadályozása és megszűntetésére.

Mindenek előtt a föfeladat a törvényhozásé. Itt kell a rendőri jog minden irányát fejleszteni, törvényeket alkotni, melyek a bajt gyökeresen orvosolni képesek, t. i. megállapítani azon korlátokat, melyek a szesz árulása körül megtartandók lesznek. — Van ugyan rendőri törvényünkben, (1870. 40. t. ez.) ez irányban intézkedés téve; csakhogy nem lenire szabad a törvénynek Írott malasztnak maradnia, — ellenkezőleg kell, hogy a törvény határozmányainak a gyakorlati élet minden viszonyai között érvényszereztessék. Már azon törvény szigorú kivitele is apasztaná a részegeskedést és az általa okozott bűntényeket. Ugyanis azon törvény rendelkezése szerint a zárórákat, a vendéglősök, kocsmárosok, kávésok, úgy azok vendégei pénzbírság, esetleg elzáratás terhe mellett megtartani kö- teleztetnének; — de törvény a zárórákat meg nem határozván, e feladat a községi képviselőtestületeket, esetleg rendőri közegeket illetné meg. Mindamellett alig van hazánkban, Budapesten kivül, (itt a záróra éjfél utáui 1 óra) város, mely az éjjeli dőzsöléseknek záróra kitűzése által határt szabna.

Ugyanazon törvény továbbá pénzbírsággal vagy nemfizethetés esetén fogsággal bünteti azokat, kik nyilvánosan részeges állapotban találtatnak, úgy szintén azokat, kik másokat lerészegitenek, nem különben a korcsmárosokat, kik valamely részeg vendégnek még adnak el részegitö italt. Az ismételten vétők kétszeresen büntetendők.

Tehát látjuk, hogy nálunk is van intézkedés téve a részeges- | kedés túlságos elharapódzása ellen; csak alkalmazni, végrehajtani kellene a szakaszokat és a baj legalább némi orvoslást találna.

Csakhogy nem szabad késnünk, mert minden nap, melyet mulasztunk, növeli e rákfekélyt a nemzet testén. Népünk csekély szaporodásának egyik fő oka a pálinka túlságos ivása. Avagy mért fogyott az 1870-ik évi népszámláláshoz képest Magyarország északkeleti és keleti vidékein a népesség a legutolsó népszámlálás adatai szerint, és mért növekedett a Duna jobb- és balpartján, meg a Tisza-Duna közén? mert ez utóbbi helyen a pálinka még nem tudott annyira befurakodni, mint az előbb említett vidékeken, s nem is tudott oly pusztítást okozni.

Végül a törvényhozásnak el kellene törülni vagy legalább leszállítani a kávé- és czukor-fogyasztási adót. Mert a kávé-ivás terjedése a civilisatió terjedésének tekinthető, és ba a kávé élvezete a nép számára megnehezittetik, az annál inkább hajtatik a pálinka felé.

Azért siessünk e baj orvoslásával addig mig nem késő!

A veres kereszt.

(Folyt, és vége.)

Meg kell ragadni az egyletnek ezen eszmét s mielőbb annak kiviteléhez fogni. Ami másutt sikerül, nálunk is fog sikerülni, ha előítélet nem vakítja szemünket, kislelküség nem zsibbasztja erőnket, ha mindenki, kinek szive lelke helyén van, ki képes ezen kérdés horderejét megérteni, örömmel teszi meg a magáét.

Mi a tábori kórházak felállítását illeti, azokra nézve véleményünket fenntebb (midőn az egyleti működésről „béke idején-* volt szó) ej mondtuk.

Összegezve mindezt, nézetünk a „veres kereszt" hivatásáról s helyes irányban való működéséről a következő. A „veres kereszt“ törekedjék emberéletet megmenteni oly viszonyok között, midőn egyszerre számosak élete forog veszélyben. Ne tartsa feladatának a hadviselés könnyítését, de igyekezzék az útjába eső bajokon segíteni, tekintet nélkül arra, váljon háborúban vagy béke idején támadtak-e azok. Ne higyje azt, hogy a háború rendes intézmény Európában s a béke időszaka csak arra való, hogy a háborúra elkészülhessünk, de föfeladatának tartsa a nyilvános betegápolás, a közegészségügy fejlesztését. Ezen széles alapon állva, kívánnék mi üdvözölni a veres keresztet; mert csak ezen alapon szervezheti igazán az egészségügyi szolgálatot háború idején, mert csak ezen alapon várhatunk működésétől áldást a béke idején.

Már előre is halljuk azon két ellenvetést, melyet ellenünk felhoznak. Az egyik az, hogy programmunk kivihetetlen, mert a „veres kereszt“ jelenleg az akkor megkivántató pénzösszeggel nem rendelkezik; a másik pedig az, ha a „veres kereszt“ pénzét béke idején elfecsérli, háború idején képtelen leend feladatát teljesíteni.

Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy magunk sem hisszük, miszerint mindazt, mit proponáltunk, egy két év alatt lehetne megvalósítani. Egy diadalivet pár nap alatt felállíthatunk, s ha az alkalmi ünnep elmúlt, ismét lebonthatjuk. De itt nem valamely mel- lékony jellemű intézmény meghonosításáról van szó, hanem olyanról, melynek élete örök, vagy legalább is, a melyre szükség mindaddig, mig az emberiség segélyre szorúl. így fogva fel a dolgot, magasra kellett kitűznünk a czélt, hogy mindenki lássa, mi felé kell egyesült erővel és szakadatlan törekednünk. Azután meg felhoztuk még mi is, hogy az egylet működésétől csak akkor várhatunk sikert, ha országos részvét által támogattatik. Panaszkodnak, hogy az egylet kellő anyagi pártolásban nem részesül. Nézetünk szerint ezen panasz sem alapos, mert tudomásunkkal az ország részvételére eddigelé nem is appelláltak. Hisz a nép zöme még azt sem tudja, mit vegyen pártfogása alá. Nem elég annyit tudnunk, hogy ez és ezen egylet ekkor és ekkor, itt és ott gyűlést tartott, hanem sajtó utján ismertető, a társulat czéljait teljesen feltüntető czikkekkel kell a közönséget felvilágosítani, az ügynek megnyerni. Nem szabadna továbbá számításunkból kifeledni, hogy az ország java része nem áll olvasókból, mert ebből az következik, hogy ezekhez más utón kell hozzáférni. Szerencsére létezik két, oly tényező, mely közegei által a társadalmi közök minden rétegével folytonos érintkezésben lévén, belolyást is gyakorol rájok. Ezen tényezők az állam és egyház. Váljon hiszi-e valaki, hogy a szol- gabirák, jegyzők, iskolatanitók, lelkészek, ha magasabb helyről ez irányban kellő utasítást nyernek, az ügynek lényeges szolgálatot tenni képesek ne lennének?

S feltehetö-e az államról, az egyházról, hogy ezen szükséges impulsust közegeinek meg ne adja, midőn az állam egyik legfőbb érdeke forog szóban, midőn nincs törvényesen bevett vallásfelekezet, mely tanai közt az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlatát mint erkölcsi kötelességet ne hirdetné ? ? Mi nem felelünk e kérdésre, ámbár könnyű a válasz, hanem nyugodtan bevárjuk, mily kellemes csalódásban részesitend majd a jövő.