Eger - hetilap, 1881

1881-06-02 / 22. szám

234

megbüntetve. Itt az állatok boszulják meg magukat rajtad; hogy éltedet fentartsd, 115,333 állat levágatott, — 123 természetes halállal múlt ki, mely utóbbiak neked az „Oroszlán“ vendéglős által felszámitva lettek, itt azonban már terhedre nem írattak,— és ezen 115,333 állatnak joga van most rajtad egyideig mulatni; minden száza után csak egy másodperczig, egészben véve tehát 1153 ruá- sodperczig vagy 20 egész perczig; tehát előre és először is a négy- lábuakhoz.“

Képzelhetitek, hogy miként érezhettem magam, midőn leérve a szarvasmarhák által megpillantattam, s azok orditva, a földet kaparva, tajtékzó szájakkal rohantak felém, úgy hogy bátorságom bizonyára csizmámba veszett volna, ha ilyet esetleg magamon birok vala. Könyörögni kezdtem, de ime öregem betolt és rám zárta az ajtót, s már a következő pillanatban egy ökör felkapva szarvaira engem a másik társa felé dobott. A szarvasok részt vettek e mulatságban és én mint léggolyó röpültem ide s tova; ha földre estem, felkaptak a juhok, a sertések ormányaikkal lökdöstek, a macskák karmolásztak, és éppen ellenem készült egy iszonyú hegyes szarvakkal biró ökör, hogy belőlem szegény megdögönyözött, ezer sebből vérző emberből az utolsó szuszt is kiverje, midőn nagybátyám egyet tapsolt, és a vadak odább állottak. Erre előállott öt kutya ; már azt gondolám, hogy halálra fognak harapni, azonban a helyett sebeimet nyaldosták; öregem is hozzám lépett, s kezeivel megtapintva, csodálatos módon egyszerre meggyógyított, bár testemben nem csekély fájdalmakat éreztem.

Alig jöttem azonban magamhoz, már a szárnyasok udvarában voltam, s bár itt nem volt éltem oly nagyon veszélyeztetve, helyzetem mégis borzasztó vala. Minden védelmem haszontalam volt; elölről s hátulról vágattam a madarak csőrei által, csipettem, hu- zattam, haraptattam, úgy hogy jajkiáltásban kelle kitörnöm; — egy szemtelen kakas éppenséggel kopasz fejemre repült, s azt mint szemétdombot lábaival kapargatta, kiabálva kikéri kéjét, hogy szinte füleim fájdultak belé. Két holló éppen szemeimnek tartott, hogy azokat kikaparja, midőn nagybátyám tapsolására az óhajtott nyugalom beállott.

Egész testem telve vala veres és kék foltokkal, melyek itt- ott véreztek, hol megkarczolva vagy megharapva lett. — Öregem szánakozó hangon mondá: „No Gerzon, most gyorsan a tó hideg vizébe.“ A mint csak lábaim bírtak, oly gyorsan siettem a tó felé, melynek partjáról, testem kínjait a hüs vízben enyhíteni óhajtván, beugrottam.

Ez volt ám az üdülés! Nem találkozott testemen oly he- lyecske, melyet valami nem csípett vagy nem harapott volna. — Ahány rák csak volt, mind nekem rohant. Nem tudtam mit tevő legyek; alig tevém be kezeimet a vízbe, hogy e kellemetlen vendégeket testemről lekergessem, két csuka bekapta azokat, és én erőtlenül, segítség nélkül állék a hideg vízben. Egy haszontalan rák kopasz fejemre mászott és lehajolván csiptetöi közé orromat fogta be, felfelé huzva azt; egy másik államba kapaszkodott, és lefelé húzta; igy erőszakkal kinyitván számat; egy harmadik szörnyeteg ollójával zápfogamat húzta ki. A fájdalom miatt felbőszültem, még is rendelkeztem annyi erő felett, hogy a partot elérjem, a nélkül azonban, hogy kínzóimtól megszabadulhattam volna. így egy rák még mindig fejemen ült, egy másik orromon függött; balkaromra egy csuka csimpeszkedett, jobbomon mindenféle állat lóggott, — lábam ujjai telvék voltak kagylókkal, osztrigákkal stb. végre egy hosszú ángolna hátulról harapott belém. Már azt gondolám, el kell vesznem, midőn nagybátyám tapsolására a vadak elhagytak és magamat ismét jól kezdém érezni.

Szerencsét kívánt nekem büntetésem oly könnyű módon kiállásáért, örömét fejezvén ki egyúttal látásom fölött; kívánta, hogy a többi hivatalnál is ily kegyesen bánjanak velem, mint a fogyasztási adó osztályánál. „Mert most már tovább kell téged származtatnom, öcsém“ — mondá. „Hová?1, — „A számvevőséghez, hol

— “és valamit a fülembe súgott, a mi most hirtelen nem jő eszembe.

Egy épülethez vezetett, melynek homlokzatán e szót láttam felírva: “„Vasúti állomás.“ De síneket nem láték sehol. Csak egy nagy vascső feküdt a földön végig, mint a véres hurka a káposztán,

— a nélkül hogy a végét megpillanthattam volna. „Hol van hát itt a vasút?“ kérdérn. — „Itt a vashengerben, — a légnyomatú pálya légszivatytyukkal, s csak egy waggonnal, melybe ha beleülsz, még időd sem leszen egyet gondolni, s már a legközelebbi állomáson találandod magad.“ — „Ezzel belökött a kocsiba, az ajtó becsukódott, — egy fütty és bizonyára czélhoz érhettünk mert egy nem éppen gyengéd lökés folytán leestem az ülőhelyről es felébredtem.

Midőn igy ágyban találtam magam, valóban nem tudtam, mennyben vagyok-e vagy a földön. Megtapogattam testemet, megfogtam arczomat, váljon nem függ-e még azon a rák; szóval nem tudtam teljesen eszmélni. Csak midőn tisztogatónöm megjelent, lett előttem világos, bogy a földön kell lennem, mert mint mondják, mennyben hallgatni kell, az asszonyok pedig ezt nem tudván, nem jöhetnek oda be. — Hálát adtam uramnak Istenemnek, hogy még itt hagyott; mert az után, mit ott láttam és tapasztaltam, kénytelen vagyok bevallani, hogy jobb szeretnék a földön maradni. De nyulpecsenyét és pástétomot még sem eszem nálad, te „Oroszlán“ vendéglős, — s ez órától fogva borodnak sem hiszek, Harcsa}7 barátom.

HI±ö±- '"CHZIÉIEB— A király ö felségét e hó 1-ére várták a fővárosba. Az országgyűlés berekesztése mára volt tervezve.

— Az 1881—1884-iki on szag gyűlés, mint az „Orsz. Ért.“ írja, folyó évi szeptember 24-ére hivatik össze. A főrendiház tagjainak a belügyminiszter által elrendelt összeírása a törvényhatóságok által már mindenütt eszközöltetett, s az arra vonatkozó adatok már beterjesztettek a belügyminiszterhez; a királyi meghívók a jövő országgyűlésre ezen összeírás alapján fognak kibocsáttatni.

— Az udvar e hó elejétől fogva az egész hónapon át Gödöllőn tartózkodik. Az udvar jelenleg nagy beruházósokat tesz Gödöllőn. így a többek között elrendelte a légszeszvilágitás behozását, a mi körülbelül 80,000 frtba fog kerülni.

— A király ö felsége a magyar ministerelnökhöz a következő

legfelsőbb iratot intézett: „Kedves Tisza! Fiam, a koronaörökös menyegzőjének fénynapjai, melyek örömdus megindulással tölték el atyai szivemet és egész Családomat, ugyszinte a lelkesült őszinte szívélyesség, melylyel gyermekeim legközelébb Budapesten fogadtattak, újabban kedves indokul szolgálnak, hogy szeretett Magyarországom, s különösen a főváros hűséges lakóinak hálás elismerésemet nyilvánítsam. A valódi szeretet és hagyományos hit ragaszkodás számtalan nyilvánulásai, — testületek, községek és egyesek buzgó 8zerencsekivánatai, alkalmi ünnepélyek, jótékony alapítványok és becses ajándékok tanúsítják: hogy a nemzet hazafiui helyes érzülettel fogta fel e szövetség kétszeresen fontos nagy jelentőségét, — mert az isteni gondviselésbe vetett bizalommal erősen hiszem: hogy a megkötött szent frigy nemcsak Családomra nézve

leend kiapadhatlan forrása az örömnek és boldogságnak, de a Házam és a monarchia népei között fennálló százados benső kapcsolat ujabbi örvendetes megszilárdítása által áldást és megelégedést fog szülni, a legtávolabb jövő időkig magyar korouám országainak is. Megbecsülhetlenek Nekem, valamint a Királynénak és gyermekeinknek a szeretet és öröklött hűség mindezen jelenségei, — ezekben találom atyai törekvéseim legkedvesebb jutalmát s azért örömmel utasítom Önt ez alkalommal is: hirdesse országszerte mindenütt és mindenkinek, legbensöbb, legszivélyesebb köszönetünket. Kelt Béesben, 1881. évi május hó 24-én. Ferencz József, s. k

— Az egri érseki lyceum jog- és államtudományi karánál, a leczkekönyvek aláíratása e hó 12-én veszi kezdetét. A „Te Deum“ s közvetlenül ez után a zárünnepély, — mely ezúttal igen érdekesnek Ígérkezik — e hó 15-én tartatik. Azután következnek a nyilvános vizsgák, a hó végéig.

— Az egri érseki lyceum jog és államtudományi kara által hirdetett pályakérdésekre, folyó évi május 25-éig, miut határnapig, összesen hét pályamunka adatott be. E munkák most bírálat alatt vannak. Az eredmény a joglyceum zárünnepélye alkalmával, június 15-én, fog kihirdetetni. — Mint, halljuk, a pályamunkák közt vannak olyanok, melyekből szerzőiknek mély tanulmányokon alapuló igen szép ismeretkörére s irói hivatásukra lehet következtetést vonni.

— Lászy Vilmos színtársulata most távozik körünkből Ung- várra, hol e hó 4-én kezdi meg előadásait. Nagyon sajnáljuk, hogy pártolás tekintetében, nem a legjobb emléket fűzi Égerhez e jó színtársulat. Egyébiránt annak, hogy nagyobb pártolásban ezúttal itt nem részesült, főbb okai: a pénztelenség s a rósz időjárás ; leginkább pedig az elöhaladt tavaszi meleg évszak, midőn a szin- pártoló itteni közönség legnagyobb része a szőlőkben szokott délután széttekinteni s este fáradtan nem igen hajlandó a színházban — izzadni.

— Lászy Vilmos színtársulata, az egri közönségtől a következő sorokkal búcsúzik: „Mélyen tisztelt pártfogóim! Bár visszapó- tolhatatlan azon óriási veszteség, mely itt ért, mégis hálátlan volnék, ha legforróbb köszönetemet nem nyilvánítanám azon t. hölgyeknek