Eger - hetilap, 1881
1881-05-12 / 19. szám
194 S merengő lelked visszaszáll rám, Midőn gyermek s ifjú valék, Midőn a gond-kerülte pályán Rózsa nőtt, s azúr volt az ég . . . Midőn — gyermek — lipét vadászva, A távol rónát futkosám, S ifjú — elbúva hüs magányba, Ábránd lipéim hajszolám .... S elgondolod, mi sokszor mondtad, — Mig szemedben köny csillogott — „Fiam vizsgáld meg jól korunkat, S kerüljed az ábrándokat!“ . . . Nem hallgatva esdö szavadra Ábrándjaim tovább üzém, De, im, a díj most már megadva . . . S szétfoszlotí az ábránd, s remény! . . És így merengsz . . . Míg nem az álom Lengi körül majd lelkedet, S nyugodni vágy . . . Nem is csodálom, Hisz olyan hosszan repkedett! . . . . . . . Ugy-e lesz, ki, sírom fölé Hajolva, könyet ejt reám? Ha testem már sírhant fődé Eljösz síromhoz, jó Atyám ! ? f . Gy. Hevesmegyének nagy halottja van. A megyeház homlokzatáról gyász lobogó hirdeti, hogy első tisztviselője, az alispán lsaák László meghalt. 8-án este még színházban volt s onnan hazamenet érte öt a szélhüdés, mely rövid szenvedés után véget vetett munkás életének. Elhunytáról két gyászjelentés adatott ki, melyek egyike a családé igy hangzik : „Kis-dobronyi lsaák István és neje Fodor Anna, úgy gyermekeik Anna, Márta, Sára, Ilka, — Irma, özv. Szentkirályi Kázmérné, — Ilona és férje Balogi Baloghy Aladár cs. k. százados — úgy gyermeke Izabella — és Gyula, valamint az összes rokonság nevében fájdalomtelt szívvel jelentik forrón szeretett édes atyjok, ipá- jok, illetve nagyatyjok : kis-dobronyi lsaák László Hevesmegye alispánjának, élte 62. évében f. hó 8-án éjjeli ll1/^ órakor agyszélhüdésben történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei f. hó 11-én délelőtt 10 órakor fognak a helvét hitvallás szertartása szerint a „Fájdalmas Szűzről" czimzett temetőben örök nyugalomra tétetni. Eger, 1881. május 9-éu. Áldás és béke poraira!“ Á másik a megyei tisztikaré pedig: „Hevesmegye tisztikara megszomorodott szívvel jelenti szeretett alispánjának lsaák Lászlónak folyó hó 8-án éjjeli IIV4 órakor agyszélhüdésben váratlanul történt elhunytát. A megboldogult hűlt tetemei folyó hó 11-én délelőtti 10 órakor fognak a megye székbázából az örök nyugalom helyére vite tni; mely gyászszertartásra baráti s tisztelői ezennel meghivatnak. Jíiger, 1881. májushó 9.“ Ravatala volt hivatalos helyiségében állíttatott föl. hol annyi jó szolgálatot tett a közügyeknek. Most is a budapesti ünnepélyekre készülődött s e készülődései közben érte öt a halál. * * * A ravatal valóban megható látványt nyújtott. A félhomályban azaleák s nefelejtsek között, körülötte a számos koszorúval, melyeket szerettei, barátai, tisztelői küldöttek, — feküdött koporsójában. Arcza mit sem változott; a jóság s szelídség, mely őt annyira jellemezte, megmaradt azoD halála után is. A ravatalt az elhunyt barátai, tisztelői s ismerősei folyton nagy számmal látogatták. A gyászszertartások előtt a holt testet a nagyterembe vitték, mivel azok megtartását az udvaron a szakadó eső akadályozta. A nagyterem, a folyosók, valamint a megyeház környéke már 10 óra előtt megtelt a társadalom minden osztályából való közönséggel. ‘/áll után megérkezett tiszteletes Prágai Jeromos makiári helv. hitv. plébános s vele együtt a kántus is. A ravatal körül volt véve az elhunyt rokouai s tisztelőivel, valamint a megyei hivatalnokok teljes számával. A szertartás a kántus énekével vette kezdetét, majd rövid ima előre bocsájtása után Prágai tiszteletes tartott megható gyászbeszédet. A ravatal mellett Szederkényi Náodor is tartott egy beszédet, melyben az elhunyt politikai működéséről emlékezett meg. E beszéd előtt és után is a kántus gyászdallamokat zengedezett. Ezután szakadó esőben 3/412-kor megindult a menet a „Fájdalmas Szűzről" nevezett sirkertbe. Elül lóháton hat megyei pandúr ment, kik után következett a kántus. A kántus után egy külön kocsin a nagyszámú koszorú vitetett, Közvetlen a halottas kocsi előtt díszben két megyei futár, kik közül az egyik a megye zászlaját emelte. A gyászkocsi mellett a fáklyákat megyei s városi tisztviselők 8 joghallgatók vitték. A halottas kocsi után a legközelebbi rokonság férfi tagjai, majd az árvaházi gyermekek fekete lobogójuk elülvitele mellett, azután pedig számtalan hintóbán a rokonok s részvevők következtek. * * * Kis-dobronyi lsaák László született 1818-ban, a hevesmegyei Nagy-Rhédén, belvét hitvallású szülőktől régi nemesi családból. Alsóbb iskoláit Sáros-Patakon kezdette, majd Pesten folytatta, s a jogi tanulmányokat Eperjesen végzé. Pályáját a nagynevű Al- másy Károly, Hevesmegye főjegyzője mellett, mint patvarista kezdette meg. 1837-ben megyei aljegyző lett, a 40-es évek elején alszolga- biró, 48-ban pedig a gyöngyösi járás fö-szolgabirója volt. Mint ilyen rendithetlen hazafisággal teljesité kötelességét, a miért a rémkorszakban a hírhedt újépületben, Budapesten körülbelül egy évig szenvedett fogságot sok más jó hazafival együtt. Szabadlábra helyeztetése után pár évig, mint internált, rendőri felügyelet alatt tartatott nagyrhédei birtokán. Alig indult meg a 60-as évek mozgalma, Egerbe sietett, hogy a megyei mozgalmakban részt vegyen. 1861-ben gróf Szapáry Gyula mellett, ki első alispán volt, másod-alispánná választatott, s azóta — kivévén a provizóriumot — állandóan Hevesmegye alispánja maradt s mint ilyen a legpontosabban s leghívebben teljesité tiszti kötelességét 8 kiváló buzgalommal tölté be hivatását. Színészet. Szerdán f. hó 2-én „A kancsuka hazájában, vagy orosz- országi rabszolgaélet“ (Danischeffek) szinmü adatott. A főszereplők Könczöl Lujza (Anna), Peterdy (Osip) s Berényi (Wladimir) voltak. Könczöl Lujza szokott bravourral játszott. A harmadik felvonás végén Peterdy a kétségbeesés marczangoló kínját egész borzasztó valóságában áliitá szemünk elé 8 oly kitünően alakított ekkor, mint még egyszer sem. Szabó Krisztina, Sághiné, Aranyossy, mint mellékszereplők, teljesen megfeleltek feladatuknak; valamint Dálnoki. Beczkói, Szép is kisebb szerepeikben. Csütörtökön „Orpheus a pokolban“ régi vig Operette adatott. Peterdyné a legfinnyásabb Ízlést is kielégíthette (mint Euridice) finom játékával. Lásziné szép alt hangjával valóban meglepett bennünket s azon óhajunk támadt, vajha többször is hallanánk őt énekelni. Nikó Lina, Könczöl Lujza, Sághiné kecsesei személyesítek a három istennőt. Bussay Clarisse kedves eleven, szeretetre méltó Cupidó volt. Gálosi szépen akart énekelni, (ha igaz). Berényi, Szép jól betöltötték szerepeiket. Dálnoki jó totumfac volt, de mint arkadiai király (értem a dalt) nem ért semmit. A rendezés is hibás volt, a mennyiben a szereplők helyeiket sem tudták s úgy kellett a közönség szemeláttára a színpadon ide-oda rángatni őket. Szombaton tölt ház előtt „Mukányi“ Csiky Gergely 4 felvonásos vigjátéka (itt először) került színre. Várva-vártuk már ezen, annak idején oly nagy port vert, vígjátékot városunkban is előadva látni s most Lászy szerencséltetett bennünket vele. A darab, mint a közönség többször nyilvánított derült tetszéséből kive- hettük, a felfokozott várakozást teljesen kielégítette, s méltán is;
