Eger - hetilap, 1881
1881-05-12 / 19. szám
XX. év-íolyam. 19. szám. 1881. május 12-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 ,, 50 r Negyed évre . 1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegé dó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése, (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Választás? vagy kinevezés? (Folytatás.) IX. Javaslat: egy helyes választási rendszer iránt. Ismertettük azon kijelölési módozatokat, melyek alapján törvényeink szerint a törvényhatóságok s a községek tisztviselői állomásai betöltetnek. Ezen kijelölési módozatok közül, az. mely a törvényhatóságoknál követtetik, legke- vesbbé felel meg a választási rendszernek ; sőt a választás czége alatt nem egyéb az, mint leplezett kinevezési rendszer — a főispán kezében! ugyanis a tisztviselői állomásokra a kijelölést oly választmány teszi, melybe 3 tagot a törvényhatósági bizottság választ, 3 tagot pedig a főispán nevez ki oda, s e mellett még szavazatok egyenlősége esetében a főispán szavazata dönt; tehát, mihelyt a főispán a vele teljesen egyetértő egyénekből állítja össze a kijelölő választmány felét, már akkor ő dönt, úgy, mint ha akár csak közvetlenül kinevezné a választás alá eső tisztviselőket is. Ha tehát mégis sok a panasz a tisztviselő választá- ; sok mostan fennálló módozatai ellen: úgy e panaszok oka nem a szabad választás — a milyen most tényleg úgy sincs, — hanem a főispánnak, mint kormányi közegnek, a legtöbb állomás betöltése körül döntő befolyása. Ebből egyúttal kitűnik az is, hogy a törvényhatósági tisztviselőknek a kormány által való kineveztetése esetében sem javulna a helyzet, ha egyúttal a jó közigazgatásnak tulajdonképeni alapföltételei (melyeket már ismertettünk) elő nem teremtetnek ; ha pedig ezen alapföltételek meglesznek, akkor a szabad választás alapján is az eddiginél jobb törvényhatósági tisztikarokra tehetünk szert. Tehát a törvényhatóságokra nézve a tisztviselők választásának elvét fentartandónak véljük. De egyúttal a választás szabályozandó is, akkép: hogy az egyrészről valóban szabad választás legyen — nem pedig a főispán általi kinevezéssel egyértelmű czimleges választás — másrésiről, hogy a jó közigazgatásnak többször említett alapföltételei elóteremtessenek, s csak a behozandó szigorú qualifícatióval biró egyének választathassanak meg tisztviselőkké; sőt egyúttal a kormány ellenőrzési hatáskört gyakoroljon oly őzéiből, hogy a törvényes qualifícatióval nem biró elemek a tisztviselői állomásokra be ne esempésztessenek. Az utóbb említett czélra szolgálhatna ugyan oly módozat is, hogy a választás alá eső állomások körül a kormány vagy kijelölési, vagy megerősítési joggal ruháztatnék fel. De mivel igy könnyen merülhetnének föl visszaélések, ennélfogva legczélszerübb volna a választási eljárást következőkép szabályozni: 1) A törvényhatósági tisztviselői állomások körül fölmerülő üresedés esetében, nyilvános pályázat hirdettetnék. A pályázók kérvényeiket a belügyministeriumhoz küldenék be, mely a Kérvények mellékletei alapján megbírálná, hogy a pályázók közül kik bírnak a törvényben kijelölt kellékekkel s e szerint kik közül választhat a törvényhatóság közgyűlése. 2) A törvényhatósági közgyűlés azon pályázók közül köteleztetnék a tisztviselői állomást betölteni, — választás által — kikről a törvényhatósághoz beküldött belügyminis- teri intézvény constatálja, hogy a törvényszabta kellékekkel bírnak. Mivel azonban fordulhatna elő oly eset, hogy a minister valamely pályázónál a kellő qualificatiót be nem bizonyítottnak vélné, holott a törvényhatósági közgyűlés ellenkező véleményben volna: ennélfogva ily esetben az ösz- szes ügyiratok a vitás kérdés eldöntése végett a felállítandó közigazgatási bírósághoz tétetnének át. Addig is azonban, mig e kérdés ott eldöntetnék, a törvényhatósági közgyűlés az illető állomást „ideiglenesen“ töltené be, azok közül, kik ellen qualifi- catió tekintetéből a belügyminister kifogást nem t e t t. Ha ily vitás kérdés nem merülne fel, akkor az állomás véglegesen töltetnék be; sőt az említett esetben is. véglegesen alkalmazottnak volna tekintendő a megválasztott egyén, ha a közigazgatási bíróság a vitás kérdést a belügyministerium véleménye értelmében döntené el; ha pedig a közigazgatási bíróság a törvényhatóság felfogását helyeselné, akkor a közgyűlés uj választáshoz fogna, melynél a belügyministerium által kifogásolt egyén is érvényesen megválasztathatnék tiszviselővé. Egyébiránt, a választás alá eső állomások is, — némelyek kivételével, — élethossziglanra terjedőleg töltetnének be. Az e mellett szóló nyomatékos érveket a jelen czikksorozatban már ismertettük. (Folyt, köv.) Ünnepélyek a trónörökös menyegzője alkalmából. A koronaherczegnek arája, s ennek szülei, e hó 6-án a vasúton Salzburgba érkeztek, hol ünnepélyes fogadtatásban részesültek, azután tovább utaztak Bécs felé. B é c s, május 6. Délutáni 4 óra után érkezett meg a nyugoti vasút pályaudvarába a különvonat a belga felségekkel és a trónörökös arájával. A császár-király és Rudolf trónörökös már előbb jelentek meg a feldiszitett pályaudvarban, a hol a helytartó, a polgármester. a rendőrfőnök várták a magas vendegeket. Alig állott meg a vonat, a belga királyné, azután Stefánia és Clementine her- czegnök hagyták el a kocsit; őket követte a belga király. A császár-király kezet csókolt a királynénak; a trónörökös többször átölelte és megcsókolta aráját, azután bemutatta öt felséges atyjának ’ ki kezet nyújtott neki és homlokon csókolta. A két uralkodó a leg- szivélyesebben üdvözölte egymást. Newald polgármester fehér rózsákból és gyöngyvirágból álló pompás bokrétát nyújtott át Stefánia herczcgnönek, ki szívélyesen mondott köszönetét. A kiséret tagjainak bemutatása után a felségek az udvari várótermeken át a két- fogatu udvari hintókhoz mentek. Viharos éljenzés fogadta a felségeket, a midőn megjelentek. Az első kocsiban a két uralkodó, a
