Eger - hetilap, 1881

1881-04-28 / 17. szám

170

szókkal és kénytelenek 2 napi harcz után Losonczon és Miskol- czon át Tokajnak menve ezen hosszú utat megtenni, a végből hogy a Felsö-Tiszavidékre érjenek. Igaztalanság volna be nem ismerni, hogy Görgey ezen hátravonulást nagyszerűen végezte; a véletlen úgy akarta, hogy ezzel az ország védelmének nagy szolgálatot lett. Görgey az oroszok főerejét sarkaihoz kötötte, az oroszok műveleteit paralysálta s mindezzel a többi csapatoknak időt szerzett arra, hogy Szegeden összpontosuljanak, felveendők egyesült erővel a har- czot az osztrák hadsereg ellenében.

Következik immár szabadságharczunk utolsó legszomorúbb része. Dembinszky Szegednél megveretvén Temesvár felé hátrál. Temesvár előtt Bem veszi át Dembinszky helyén a déli sereg fő- vezényletét és szintén — még pedig ez úttal döntöleg — a magyaroknak itt konczentrált föereje szertezUllik. Görgey folytatván hátrálását, Debreczen és Nagyváradon át Aradra érkezik, abol a Dembinszky seregével egyesülnie kellett volna; itt meghallja a gyász- birt, hogy a Bánságban nincs többé harczképes sereg és hogy a temesvári katastropha teljes volt. A Bem-Dembinszkyféle hadsereg töredékei megkisérlették ugyan az újra összegyülekvést Lúgoson és a Temes völgyében, de ez az élelmi szerek teljes hiánya és a fáradalmakban nagyon kimerült csapatok állapota következtében sehogy sem tudott sikerülni. Perczel, Dembinszky, Mészáros kimenekülnek Törökországba; Kossuth a gyászhirt Aradon megkapván, búcsút vesz a nemzettől egy kiáltványban, melyben kijelenti, hogy hazája ügyéért nem tehet többé semmit. Görgeyre hagyva a diktatúrát Orsován keresztül szintén Törökországba menekül. A temesvári eset, főerönk megtörte után és azon határtalan demorálizáczió beálltával, mely a hadvezéreket és a kormányt csak egy gondolatra: menekvésük gondolatára készteti: mindezen döntő csapás után Magyarország végképen el volt veszve és igazságtalanság Görgeynek azt vetni szemére, hogy ö, és egyedül csupán ő okozta bukásunkat. Bármily élesen ítéltük is legyen meg Görgey magaviseletét Kossuth irányában, ezen csata után Görgey egyedül már nem volt képes az országot megmenteni. A koczka el volt vetve, a sors ellenünk fordult vala. De fenmaradt még Görgey számára egy feladat, a mely nem kevésbbé volt szent és ez volt: hadseregének megmentése és megmentése mindazoknak, a kik iránta való bizalmukban oltalmába adták magukat.

És itt elérkeztünk magyarországi működésének vég tettéig, azon tettig, mely öt a világ szemében oly nagy mértékbeu kompromittálta, a magyar nép előtt pedig az árulás nehéz vádjával sújtotta: a világosi fegyverle tételig.

Kénytelen volt-e Görgey a fegyvert letenni? Ez az első kérdés, a melyre itt felelnünk kell. Megengedett dolog-e a fegyverletétel, a mig a hadvezér előtt van ut, a melyen haladva ezen szomorú aktust elkerülheti? melyek a miveit nemzetek hadseregeiben a fegyverletételre vonatkozó hadi törvények? A föltétien fegyverletétel katonai fogalmak szerint egy értelmű a hadsereg erkölcsi halálával ; tehát csak akkor bocsátható meg, ha épenséggel semmi módon, el nem volt kerülhető. Klausevitz „der Krieg czimü munkájában a feltétlen fegyverletételről szólván, azt mondja, hogy a meg- halásra soha sincs késő.

Görgey tehát rá ért volna a meghalásra még akkor is, hogy ha seregével akár Lugos-Karánsebes és Orsóvá felé, akár Erdély felé a keresztUlvágást még utoljára megkisérlette volna, hogy aztán hadseregét és a vele lévő nagy számú polgári személyeket Török területen biztonságba hozza.

Az átlépést egy megvert, harczképtelen, ellenség által üldözött hadsereggel, semleges területre, még soha senki sem tekintette szégyennek a hadvezérre nézve.

így vezette egykor a karlisták legbátrabb vezére Don Ramon Cabrera a bergárai egyezmény után, miután a többi karlista vezér fegyverét letette, gyönge és minden oldalról üldözött hadseregét a franczia határig Oastilián és Aragónián keresztül, hogy a fegyvereket franczia földön tegye le. Az utolsó franczia-német háború alatt Clinchant tábornok jobbnak látta 80 000-nyi seregét, mely azonban már harczképtelen állapotban volt, sveiczi földre vezetni. És Cabrera mégis a nagy spanyol polgárháború leghösie- sebb alakja maradt, Clinchant pedig tiszteli az egész világ és legnépszerűbb tábornokaként szereti Francziaország. Mily sors várt ellenben azokra, a kik fegyvereiket föltétlenül rakták le, mint Mac Ulmnál, Dupont Baylennél és Bazaine Metznél ? Felettük a hadi törvényszék határozott.

Görgeynek kétségtelenül joga volt a maga személyével rendelkezni, de nem volt joga a reá bízott hadsereg felett pálczát törni. Az ö feladata nem az volt tehát, hogy az oroszoknak kegyelemre megadja magát, hanem az, hogy a bennünket halálig üldöző ellenségek boszúszomja elöl hü barátai és annyi benne bizó nemes szív életét megmentse. Ha Görgey nem tudott nemzetével és barátaival szemben a kötelességérzet ily magaslatára emelkedői, ha védekező iratában oly szegényes érvekhez folyamodik, hogy nem akarta seregével Kossuthot orsovai utján követni; ha ö azt hiszi, hogy hazafiasabban cselekedett, midőn barátait a hóhér bárdjának kiszolgáltatta, mintsem a török földre vive őket életüket a hazának továbbra is megtartsa: akkor — Istenemre mondom! — nem volt érdemes arra, hogy egy nagy ügyet képviseljen.

(Vége köv.)

— Hétfőn volt ősrégi hagyományos szokás szerint a búza- szentelési körmenet, mely alkalommal mlgos Lengyel Miklós ez. püspök s nagyprépost úr vezette a szertartást. A buzaszentelés a szokott helyen a vasút melletti érseki búzában történt. A menetben részt vettek a különféle ezéhek zászlóik alatt, a tanuló ifjúság s nagyszámú ajtatoskodók.

— Folyó évapril 24-én tartott városi képviselőtestületi közgyűlésben az uj képviselőtestület megalakulván, az a napra kitűzött aljegyző és alügyészi választás ejtetett meg; melynek eredménye lön: hogy aljegyzőnek ifjú Murányváry J.nos 103 szavazattal, Nagy Gyula 57 szavazata ellenében, alügyésznek pedig: Cseh Bertalan 93 szavazattal, Kováts Endre 61 szavazata ellenében választattak meg. Végül Kempelen Béla városi tanácsnok lemondása folytán megürült állomás betöltésére folyó év május hó 26-ik napja tűzetett ki.

— Lászy Vilmos színtársulata által, ma csütörtökön, — itt először — adatik : „F a b r i c i u s u r leánya“ színmű 3 felvonásban. Szombatra „Titilla hadnagy“ czimü nagy operette vau kitűzve. Pénteken nincs előadás.

— Hevesmegye részéről Egerben, 1881. évi april hó 11-én tartott évnegyedes rendes bizottsági közgyűlés határozata folytáu : a jövő rendes bizottsági közgyűlés a folyó évi julius hó 11. és következő napjaira van kitűzve.

— A trónörökös esküvője alkalmával a magyarországi vasutak ötven százalék árleengedést fognak engedni, mind azon vidékieknek, kik az ünnepélyekben részt óhajtanak venni. A váltott vasúti jegyek érvényesek volnának a visszautazásra bármelyik vonalon egészen május 25-éig. (Az ünnepélyek 18-án kezdődnek.)

— Borsodi Szilágyi Dezső, igen széptehetségü fiatal iró, közelebb a magyar betürendszer egyszerűsítésére vonatkozó munkáját fejezte be.

— „Eger vár története“ czimü munkára, melynek szerzője Balogh János, honvéd főhadnagy, ismételve fölhívjuk t. olvasóink figyelmét. Szerző a munkát sajtó alá adja s megrendelési felhívást bocsátott ki, mely lapunk ezen számához van mellékelve. Reméljük, hogy az egri vár történeti nagy múltja iránt hazánkban ezrek fognak érdeklődést tanúsítani s szerzőt megrendeléseikkel szép vállalatában támogatandják.

— A névmagyarosítást közvetítő egri izr. társalgó kör fölhívja mindazokat, kik neveiket magyarosítani óhajtják, hogy Braun Emánuel úrnál, mint a fent czimzett kör elnökénél jelentkezni szíveskedjenek. A társalgó kör biráló bizottsága a névmagyarosítással járó munkákat díjmentesen végezi, a jelentkező csupán egy 50 kros bélyeget és születési bizonyítványát, esetleg kiskorú gyermekeiét is köteles magával hozni s választott nevét bejelenteni. Azon jelentkezők, kik választandó nevükkel tisztában nincsenek, ugyancsak Braun Em. úr útján, a társalgó kör biráló bizottságához fordúlhat- nak, hol nevök helyes megválasztásáról is gondoskodva leeud. A biráló bizottság megbízásából: Grünbaum Armin, egyl. jegyző.

— Szabályok a családnevek magyarosításához. Nevét csak az magyarosíthatja, ki Magyarország területén honossággal bir. Azon külföldi, ki 1880. január 8-ig az országban 5 éven át bárhol adófizető volt, a magyarországi honosságot megszerezte; a kiskorú gyermekek szülőik honosságát követik. Mások a honosságot rendszerint kérni tartoznak. A honosság egyéb kérdéseit a honossági törvény tárgyalja. Névmagyarosítás iránt megyékben a szolgabiró- hoz, rendezett tanácscsal vagy törvényhatósággal biró városban a tanácshoz kell folyamodni, még pedig azon szolgabiróhoz, illetve tanácshoz, kinek területén a nevét magyarositó községi illetőséggel bir. Ahhoz, hogy a kiskorú neve magyarra változtassék. szükséges, hogy annak nevében atyja adja be a folyamodványt; ha atyja (törvényes, vagy törvényesített) nincs, akkor a gyámnak (bizonyos esetekben gondnoknak) kell, a bélyegtörvény 1-sö tételének x. pontja szerint bélyegmentes kérvénynyel az árvaszéktöl elöleges engedélyt kérni, azon árvaszéktöl t. i. melynek területén az érdekelt