Eger - hetilap, 1881
1881-04-21 / 16. szám
XX. ér-folyam. 10. szám 1881. április 21-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorbelyért lő kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése, (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Választás? vagy kinevezés? VII. A közhivatali állomások betöltésmódja hazánkban, s a hiányok megszüntetésére czélzó javaslatok. (Folytatás.) c) A hazánkra 1849-től 1860-ig átoksulylyal nehezedett osztrák absolutisrausból — fájdalom — megtartottuk az alkotmányos uj aera alatt is sok téren azt a nevetséges bureaucratismust, mely fölösleges i r- kafirkába temeti s formalismusokkal megöli a köz- igazgatást. Hozzunk be a lehetőségig egyszerű s helyes ügyvitelt, mely a fölösleges irka-firkát kizárja, az ügyek elintézését gyorsítja, s a hivatalnokokat szükségtelenül máskülönben sem fárasztja. így képesek lesznek állami s törvényhatósági hivatalnokaink aránylag csekély létszám mellett is — az adózók érzékeny terheltetése nélkül — az ügyeket alaposan és gyorsan elintézni. d) Nagy baj az hazánkban, hogy a községek legna- j gyobb része nincs úgy szervezve, miszerint azok a jó köz- ; igazgatásnak szilárd alap-egységei s alaposzlopai lehesse- j nek. A rendezett tanácsú városokkal még csak meglehető- j sen állunk; de mit mondjunk az úgynevezett nagyközsé- | gekről s főkép az úgynevezett kis községekről ? Ezekben s leginkább az utóbbiakban, nincsenek elégséges számmal a jó közigazgatást lehetségesitö közegek alkalmazva. Az állami s a vármegyei közigazgatást legnagyobbrészt épen a „nagy“ és „kis“ községek vannak hívatva közvetíteni, illetőleg a törvények s a hatósági intézkedések közvetlen foganatosítása leginkább itt sarkallik ; de ezen községek a községi jegyzőn s illetőleg a körjegyzőn kiviil rendszerint nem bírnak a közigazgatáshoz értő hivatalos közegekkel, azok a jegyzők pedig vagy nem győzik az összes halmozott teendőket, vagy ha győzik, ők a szakférfiak a legfontosabb közigazgatási ügyekben többnyire paraszt bírótól s általában tanulatlan köznépből való elöljáróságtól függnek. Csoda-e ekkép, hogy közigazgatásunk terén ázsiai állapotok uralkodnak ?! így van ez a legtöbb nagyközségben is. De még roszabbul állunk a kisközségekkel, melyekből egy-egy csoport közös körjegyzőséggé s bizonyos tekintetben kerületi községgé van alakítva ; az ezekhez tartozó egy-egy tu- czat község, melyek együttvéve gyakran több négyszögmér - földnyi területet tesznek, mint körjegyzőség, rendszerint az egyetlen körjegyzőben s itt-ott a segédjegyzőben birja egyedül a közigazgatáshoz értő közegét; az előjáróságnak többi tagjai pedig, kezdve a bírón — mint főnökön — csaknem egytől egyig parlagi emberek. Ily viszonyok közt a jó köz- igazgatás teljesen lehetetlen ; az a körjegyző, gyakran kénytelen vándorolni a hozzátartozó tuczat község egyikéből a másikba, s már e miatt sem birja meg a töméntelen sok teendőt, midőn egy-egy ily legkisebb községben is a jó köz- I igazgatás ahhoz értő legalább egy egyént követelne meg! a íhihez még az is járul, hogy sok oly ügy van a törvény által a jobbára parlagi emberekből álló falusi kupaktanácsra bizva, melyek helyes elintézését csak kellő szakképzettségű egyénektől várhatni. Ezen abnormis állapotokon gyökeresen kell segíteni! Tegyük a községet a közigazgatásnak nemcsak névleges, hanem valódi és szilárd alapjává: azáltal, hogy a szakismereteket igénylő ügyek közigazgatási intézése kellőszámú szakképzett községi tisztviselőre bizassék, — olyanokra, a kik körülbelül a mostani jegyzői vizsgához hasonlót sikerrel kiállanak. Igaz ugyan, hogy ily intézkedéssel kapcsolatban a községi tisztviselők számát szaporítani kell, s a lehetőségig minden egyes községet legalább egy-egy jegyző tartására szükséges kötelezni, már pedig az ily kiadásokat nem minden község győzi meg; de erre azt feleljük, hogy mivel a községek hajtják végre a legtöbb állami törvényt s kormányrendeletet, valamint a törvényhatósági határozatok nagy részét: ennélfogva az állam s illetőleg a törvényhatóság adjon évi segélyt minden oly községnek, mely a jó közigazgatás költségeit maga meg nem birja. Ez itt az orvoslás módja; nem pedig az. hogy az eddigi állapotoknak egyébkénti meghagyása mellett a tisztviselők kinevezése hozassék be. e) Tagadhatlan azonban, hogy még igy is a jó közigazgatáshoz további alapföltételül szem előtt kell tartanunk azt is, hogy az ügyek gyors elvégzéséhez elégséges számú functionariusra van szükség a községek fölött álló vármegyében is. Nálunk a törvényhatósági s főkép a vármegyei tisztviselőkről is áll az, hogy a hozzájok utasított töméntelen sok ügyet e tisztviselők, számuknak csekélysége miatt, gyorsan ellátni nem képesek, vagy ha igen, úgy csak a jó közigazgatás rovására eshetik a siettetés. Ezek számát is tehát vagy szaporítani kell; vagy e helyett — nyomasztó pénzügyi viszonyaink miatt is — intézkedni szükséges, hogy a közszolgálat terén fölmerülő nagyszámú teendők jelentékeny részét, alkalmas egyének közül kiszemelt ingyenes functionariu- s o k lássák el. Hazánkban ez utóbbi expediens nem is volna valami ü j s a hozzávaló elemek sem hiányzanak itt; csak be kell azokat helyes intézkedések által vonni a köz- szolgálatba. Nálunk régebben e téren kényszerrendszabályok léteztek, a mennyiben a vármegyékben tisztviselőkké választottak a hivatalt birság terhe alatt elfogadni köteleztet- tek. (1435: 2., 1492: 34., 1507: 4, 1559: 54., 1723: 90.) E hivatalok pedig régebben teljesen ingyenes szolgálattal jártak, s később is csak igen jelentéktelen tisztelet-
